A ferihegyi „sztrájktörés” is bizonyítja: a veszélyhelyzet fenntartása politikai érdeket szolgál

Harkai Péter 2021. július 29. 18:18 2021. júl. 29. 18:18

Ennek esett áldozatul a ferihegyi Magyar Légiforgalmi Irányítók Szakszervezete által tervezett sztrájk is, amit reggelre kelve kormányrendeletben tiltott meg Orbán Viktor. A történtek általánosabb érvényű tanulságáról a TASZ Magánszféra projektjének munkatársát, Zeller Juditot kérdeztük.

A TASZ munkatársa szerint nem az a kérdés, hogy veszélyhelyzet idején indokolt-e a sztrájkjog korlátozása, hanem az a kérdés, hogy egyáltalán fenn kell-e tartani a veszélyhelyzetet. Véleménye szerint ezt ma Magyarországon semmi sem indokolja, legalábbis szakmai igazolást nem kaptunk arról, hogy ez miért szükséges még mindig.

A Magyar Nemzet értesülése szerint határozatlan idejű sztrájkot tervezett a magyar légiforgalmi irányítókat tömörítő szakszervezet. A lap iparági forrásokra hivatkozva írta, hogy három éve zajlanak az egyeztetések a HungaroControl és a vállalat három szakszervezete között. Kettővel egyezségre jutottak, a Control Magyar Légiforgalmi Irányítók Szakszervezetével (CMLISZ) a bértárgyalások nem hoztak eredményt, ezért már keddre munkabeszüntetést terveztek. Illetve terveztek volna, de a szándékukról értesülve a kormány egy nappal előtte rapid kormányrendeletet alkotva, megtiltotta a munkabeszüntetést – ami nem mellesleg alapvető állampolgári jog.

A villámgyorsan megalkotott kormányrendelet szerint „a kormány a légiforgalmi szolgálatok folyamatosságának fenntartása érdekében a járványhelyzet miatt életben lévő veszélyhelyzetre való hivatkozással/.../ úgy döntött, hogy honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből nincs helye sztrájknak a honvédelmi rendszerek és létesítmények ágazati kijelölő hatósága által a honvédelmi érdekből nemzeti létfontosságú rendszer-elemmé kijelölt rendszer-elemet üzemeltető légiforgalmi irányító szolgálat ellátásáért felelős szervezetnél.”

Az alapvető kérdés, hogy jogszerű volt-e a tiltakozás eme alapvető formáját megtiltani. A vszélyhelyzetben ez alapvetően jogszerű, a probléma az, hogy Zeller Judit szerint nem látunk valós okot, ami a veszélyhelyzetet indokolná ma Magyarországon. Ha pedig nem jogszerű a veszélyhelyzet fenntartása, akkor nem jogszerű a sztrájk bármely formájának tiltása sem.

Az érdemi kérdés tehát inkább az, hogy miért van még mindig veszélyhelyzet? Ennek fenntartása ugyanis lehetővé teszi, hogy egy kormányrendelettel bármit, akár egy alapjogot simán korlátozzanak, egy tollvonással eltérjenek a törvényi előírásoktól.

A sztrájkjog ugyanis a munkavállalói tiltakozásnak egy kulcskérdése és alapjoga, amit alapesetben nemhogy korlátozni, de megvonni sincs felhatalmazása egy kormánynak. Ezt legfeljebb törvénymódosítással érhetnék el. Most viszont a veszélyhelyzetre való hivatkozással kormányrendeletekben törvényeket is felülírhatnak. Történik ez kisebb megszakítással 2020 tavasza óta számtalan területen. A mostani sztrájk betiltása már átlépett egy olyan ingerküszöböt, ami világossá tette, hogy a veszélyhelyzet fenntartása semmi másra nem kell, mint az aktuálpolitikai célok kiszolgálására.

Azt pedig fontos tudatosítani, hogy ez a helyzet cseppet sem normális – tette hozzá, mert mi az, ami indokolja a veszélyhelyzetet? Ma már sem szakmai, sem járványügyi indokokkal nem találkozunk, szankciókkal annál többel s így bármi megtehető, amint az is, hogy 12 óra alatt megtiltják a munkabeszüntetés lehetőségét.

Zeller Judit szerint az idézett kormányrendelet természetesen formailag nem kifogásolható – de tartalmát tekintve több mint kétséges, mivel az Alaptörvényben foglaltak kijátszását bizonyítja.

Azzal kapcsolatban, hogy ez a veszélyhelyzet biztosította jogi kiskapu kitolható-e akár a választásokig abszolútumot biztosítva a kormánynak a neki nem tetsző történések szankcionálására, a Társaság a Szabadságjogokért jogi szakértője szerint két kérdést érdemes tisztázni. Az egyik a veszélyhelyzet, amit önhatalmúlag a kormány nem tarthat fenn, de illúzióink ne legyenek: ha kell, az Országgyűlés bármikor megszavazza a meghosszabbítását. Tekintve, hogy sajnos valódi kontrollt nem gyakorol a parlament a kormány működésével szemben, az elmúlt 11 évből nem hozhatunk sajnos ezt bizonyító példát.

A másik kérdés, hogy milyen jogokat lehet, illetve nem lehet korlátozni a veszélyhelyzetben. Utóbbiak közé csak kevés jog tartozik, a sztrájkjog például nem. Nem korlátozható veszélyhelyzetben az élethez és emberi méltósághoz való jog, a kínzás tilalma és a tisztességes eljárást garantáló jogok. Ezeken kívül az alapvető jogok az általánosnál nagyobb mértékben is korlátozhatóak, akár fel is függeszthetőek. Mindez pedig egyedül a veszélyhelyzet mai napig történő fenntartásának abszurditására vezethető vissza. Ráadásul több ország nálunk sikeresebben leküzdötte a Covid-járvány következményeit – a veszélyhelyzet bevezetése nélkül is.

Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa Tanács már tavaly tavasszal felhívta a tagállami kormányok figyelmét, hogy ne használják ki a különleges jogrendet, az ilyen jogrend nem eredményezhet hatalmi visszaéléseket. Ez nálunk nem sikerült, az elmúlt másfél év egyértelműen az ellenkezőjét bizonyítja.

Ebben a helyzetben az alapvető jogaikkal – akár munkabeszüntetéssel – élni kívánó állampolgároknak egyelőre nincs más lehetőségük, mint a jogszabályok radikális értelmezése, akár a polgári engedetlenség. Elvileg adódik még egy hatékony módszer, bár egzisztenciálisan természetesen el nem várható – a kollektív felmondás lehetősége, ami a foglalkoztatói oldal számára komoly érvágást jelenthet, mert „mindig van egy pont, amikor már nincs más fegyver a saját igazunk megvédésére” – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére Zeller Judit, a TASZ Magánszféra projektjének munkatársa.