A fiatalok „problématérképén” a jogállamiság a legfontosabb
Mindenképpen szükség volna Magyarországon olyan politikai erőre, amely képes a baloldali identitás építésére. Egyebek között ezt emelte ki a Republikon Intézet nemrég elkészült, a határokon átnyúló ifjúságkutatásából Ranschburg Zoltán, közpolitikai szakértő, az intézet vezető elemzője. Még tavaly, az európai parlamenti választás kapcsán arra voltak kíváncsiak, hogy azoknak a fiataloknak a többsége, akik először vettek részt egy ilyen voksoláson, mit tartottak maguk számára a legfontosabbnak. Milyen szempontok befolyásolják a jövő generációjának értékválasztását? Összességében azt állapították meg, hogy „az új generáció megértése és bevonása a kulcs a liberális demokratikus jövőhöz. Nem vehetjük magától értetődőnek a fiatalok elkötelezettségét a demokratikus értékek iránt: a jövő kétségtelenül a fiataloké, de mindenki felelőssége, hogy ehhez igazítsuk a holnap társadalmát”.
A jövőnk a fiatalokon múlik, írják a tanulmányban, ami meglehetősen közhelyszerűen hangzik.
Igen, de remélem, hogy aki elolvassa a tapasztalatainkat, mélyebb gondolatokat talál mögöttük, mint amit ez az idézet egyetlen mondat tartalmaz. Olasz és lengyel partnereinkkel közösen, azért tartottuk fontosnak ennek az ifjúságkutatásnak az elkészítését, hogy meglássuk, mit gondolnak a megkérdezett fiatal felnőttek mind Magyarország, mind Európa jövőjéről. Hogyan kell „megszólítani” azokat, akik most érnek bele a társadalmi értelemben vett felnőtt korba? Mit kell kínálni számukra ahhoz, hogy aktívan részt vehessenek a politikában, hogy lehetőséget lássanak abban érdekeik képviseletére? Érezzék azt, hogy aktív részvételük a közélet alakításában valamiféle változást tud eredményezni, és ennek érdekében legyenek motiváltak. Meg kell vizsgálni aggodalmaikat, érdeklődési körüket, ezek alapján szakpolitikai ajánlásokat kell kidolgozni a különböző szintű döntéshozók számára. Támaszkodhassanak ezekre az ismeretekre, amikor olyan döntéseket hoznak, amelyek a liberális demokráciák hosszú távú sikerét szolgálhatják. Erre gondoltunk, amikor azt mondtuk, hogy a liberális demokrácia jövője múlik az ifjúságon.
A liberális demokrácia a jövőnek csak az egyik lehetősége. A társadalom másik szelete inkább az illiberalizmusban bízik. Hogyan viszonyulnak ehhez a kétféle úthoz a fiatalok?
Mi azt tapasztaltuk, hogy az ifjúság ugyanabban a társadalmi létben érdekelt, mint amiben az idősebb generációk is. Ez pedig csakis a liberális demokrácia, amiben az embereknek joguk van dönteni arról, hogyan akarnak élni, amiben lehetőségük van vezetőket választani, és ha nem elégedettek azokkal, újakat választhatnak. Ezt pedig a fiataloknak át kell élniük, meg kell tapasztalniuk. Ez nem pártpolitikai jellegű kérdés, mint ahogyan az egész kutatás sem a pártpolitikai preferenciákról szólt. Igaz, van köze a pártpolitikához, hiszen van politikai erő, amely inkább támogatja a demokratikus eszméket, és van, amelyik nem. Ezzel együtt konkrét pártpreferenciától függetlenül, arról beszélek, hogy lehessen részt venni a politikában, formálni a közéletet és a politikai gondolkodást, ebben pedig mind szélesebb körben akarjanak részt venni az emberek. Ezek azok az értékek, amelyek néha nagyon absztraktnak tűnnek, ezért nagyon nehéz köréjük politikai támogatást szerezni. Fontos azonban megérteni, hogy nem pusztán valamiféle elvont fogalmakról van szó, amiket meg kell védeni, óvni és becsülni, mert ezek azok az elvek, amelyekből az autonómiájuk következik. Ha a döntés joga kicsúszik a kezükből, akkor az egyenes út az autokráciába.
Nem tapasztaltak egyfajta elfordulást a politikától a fiatalok körében?
De igen. Ez a közömbösség már évek vagy évtizedek óta jellemző. A fiatalok mindig kevésbé vesznek részt a pártpolitikában, alacsonyabb a választási hajlandóságuk, kevésbé találják meg a pártpolitikai kapcsolódási pontjaikat, de ez nem jelenti azt, hogy a közélet ne érdekelné őket. Abban nincs semmi különös, hogy a pártpolitikával szemben egészséges módon szkeptikusak. Ez a fiatal korral járó idealizmusból fakad. Az évek múlásával ez megkopik, egyre többen kötik meg majd azokat a kompromisszumokat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az ember pártot tudjon választani. Nem akkora a kínálat, nem lehet mindenkinek személyre szabott pártja. A társadalom számára fontos kérdések azonban ettől még nagyon is foglalkoztatják a fiatalokat, érdeklődnek irántuk, csak nem feltétlenül csatornázzák be ezt az érdeklődésüket a pártpolitikai térbe.
Ez a bizalmatlanság magyar specialitás?
Önmagában a bizalmatlanság nem, legfeljebb csak a mértéke. Érdekes eredménye a 2024 őszén olasz, lengyel és magyar fiatalok körében végzett nemzetközi kutatásnak, hogy az európai parlamenti választást megelőző politikai kampányban a fiatalok részvétele az egyes országokban nagyon eltérő mértékű volt. Egyetlen példát emelnék csak ki, ami nagyon pontosan mutatja, hogy a közélet miként befolyásolja a fiatalok politikai érdeklődését. Lengyelországban a megkérdezett fiatalok 58 százaléka állította, hogy részt vett valamilyen formában a kampányban; Magyarországon ez az arány mindössze 12 százalék. Ez annyira szembetűnő különbség, hogy a háttere megérdemelne egy önálló kutatást. Biztosan szerepet játszhatott, hogy Lengyelországban 2023-ban az egyesült ellenzéknek sikerült leváltani a korábbi illiberális kormányt. Ez friss élményük lehetett a lengyel fiataloknak arra, hogy számít a szavazatuk, érdemes részt venni a politikában. És ebben az esetben sem pártpolitikai alapú megállapítás ez, nem az a kérdés, hogy szeretjük-e a Jog és Igazságosság Pártját, vagy sem. A lényeg sokkal fontosabb: a lengyel fiatalok megtapasztalták, hogy a parlamentáris demokráciában számíthat az ő szavazatuk is, lehetőségük van kormányzatot váltani. Magyarországon generációk nőttek föl úgy, hogy hatalmi szerepben nem láttak mást, mint a Fideszt.
A jelenlegi belpolitikai helyzetben talán ők is másként gondolkodnának…
Biztos vagyok benne. Fogadni mernék rá, hogy ha ma mérnénk fel a fiatalok közéleti, politikai részvételi hajlandóságát, akkor az magasabb lenne, mint tavaly ilyenkor, vagy mint akár az EP-választások környékén volt. Ez a Tisza felbukkanásának köszönhető. Ha szeretjük a Tisza Pártot, ha nem; ha szeretjük Magyar Pétert, ha nem; annyiban biztosak lehetünk, hogy fellépése látványosan felkavarta a korábbi belpolitikai állóvizet. Felkeltette az emberek érdeklődését a politika iránt. Sokan azt látják, hogy a politikának újra tétje van, és ezt nyilván a fiatalok is érzik.
Az elmúlt évtizedben a populizmus térnyerését láthattuk világszerte. Hogyan hat ez a fiatalok gondolkodásra?
A populizmus politikai eszköz, amely nagyon egyszerű megoldásokat kínál mélyen összetett kérdésekre, pusztán azért, hogy elnyerje a választók tetszését. Maga a kutatás konkrétan ezt nem vizsgálta, de abban biztos vagyok, hogy nemcsak Magyarországon, hanem akár világviszonylatban is tovább növelheti a fiatalokban a politika iránti ellenérzéseket. Hosszú távon ez nagyon káros, amit csak egy módon lehetne megelőzni: felébreszteni bennük az állampolgári tudatosságot. Az oktatás, a képzés feladata volna minél szélesebb körben elérni, hogy képesek legyenek felismerni, melyek azok a politikai döntések, amelyek ténylegesen befolyásolják az életüket, átlássanak a populizmus felületességén, felszínes világán.
Az uniós választásokkal kapcsolatban is tettek föl kérdéseket lakhatásról, megélhetésről, oktatásról és sok másról is. Jól gondolom, hogy ezek tipikusan a baloldal hívószavai? Éreztek erre fogadókészséget?
Ez így nem pontos. Nincs olyan politikai oldal, amely ne foglalkozna megélhetési kérdésekkel. A kutatás egyik eleme a fiatalok „problématérképének” felvázolása volt, azaz annak megértése, hogy mely ügyek foglalkoztatják leginkább a korosztályt. Azt, hogy melyik politikai oldalról érkező válaszokra lennének leginkább nyitottak, a kutatás nem érintette. Ezzel együtt a hazai baloldal már jó ideje válságban van, ezért mindenképpen szükség volna Magyarországon olyan politikai erőre, amely képes a baloldali identitás építésére. Egyébként ez nemcsak a baloldalra, hanem a liberálisokra is igaz. Össztársadalmi szinten is káros, hogy nincsenek közös politikai identitáson alapuló közösségek, hiányoznak azok a politikai pártok, amelyek erős ideológiai cölöpökön állva, elméleti, világnézeti támaszt tudnának nyújtani a szavazóiknak. Az a támogatottság, amely a legutóbbi országos voksolások és a reprezentatív közvélemény-kutatások alapján a mai magyar baloldali pártok mögött van, nyilvánvalóan nem fedi le a hazai baloldali választók csoportját, egy jelentős szavazói réteg nem talál képviseletre. Akármit gondoljunk is ezeknek a pártoknak a politikájáról, az biztos, hogy nem tudják azt a fajta azonosulási lehetőséget nyújtani a baloldali szavazóknak, ami közösséggé kovácsolná őket. Pedig a fiataloknak ugyanúgy szükségük volna ezekre, mint az idősebbeknek.
Melyek azok a problémák, amelyek leginkább foglalkoztatják a magyar fiatalokat? Máshol látják a bajokat, mint az idősebb korosztályok?
A fiatalok problématérképe sok hasonlóságot mutat a teljes népességben készített hasonló felmérések eredményeivel, de vannak jelentős különbségek is. Az utóbbi sok-sok évben a teljes népesség problématérképein mindig a megélhetéssel, a gazdasági helyzettel kapcsolatos gondok állnak az első helyen, amit általában az egészségügy rossz állapota követ. Idehaza a fiatalok körében azonban az első helyen a demokrácia és a jogállamiság helyzete szerepel, utána rögtön az egészségügy alacsony színvonala következik, a megélhetési költségeket csak a harmadik helyen említették. Az oktatás helyzete nem szerepelt az első öt probléma között. Ennek magyarázatához fontos tudni, hogy 18-24 év közöttieket kérdeztük; ezeknek a fiataloknak jelentős része otthon, a szüleivel lakik, jobban számíthatnak a család támogatására, mint azok, akik már saját családot alapítottak, és önálló életüket élik. Sokan közülük kevésbé szembesülnek azokkal az anyagi nehézségekkel, vagy akár lakhatást érintő gondokkal, amelyek a társadalom más csoportjait, például, a gyerekeket nevelő családokat, a nyugdíjas szülőket, nagyszülőket támogatókat jobban érinthetik. Elgondolkodtató, de nagyon fontosnak tartom, hogy a demokrácia és a jogállamiság helyzetét tartják a magyar fiatalok a legnagyobb problémájuknak. Ami egyébként egyfelől pozitív, másfelől negatív is. Nyilván nem fest jó képet Magyarországról, hogy ez a korosztály ennyire borúsan látja a jogállamiság helyzetét, másfelől viszont optimizmusra adhat okot, hogy ezek szerint számít nekik, törődnek, foglalkoznak vele. Azt gondolom, erre a közel-, közép- és hosszútávú jövőben egyaránt lehet és kell is építkezni.
