A Fidesz a kormányzati tartalék terhére szórja a pénzt

A Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke megerősítette, hogy az év végi, nagy pénzszórás valóban ennyit tett ki. A valódi kérdés az, hogy mennyire felelősségteljes a gazdálkodás. Bodnár szerint az idézett számok azt mutatják, hogy a kormány ezt az őrült tavaly év végi költekezést igyekezett a bruttó adósság növelése nélkül megoldani. „Ez másként nem lehetséges, a kormányzati tartalékok terhére szórják ezt a pénzt”. 

A pénzügyi szakember szerint korántsem idegen ez a technika a Fidesz gyakorlatától. Emlékeztetett a 2002-es kormányváltásra, amikor szintén üres kasszát örökölt az új kormány. Most ráadásul a 3000 milliárdos magánnyugdíjpénztár vagyonát sem tudják már „lenyúlni”, hiszen „egyszer volt Budán kutyavásár”.

Mindebből az is következik, hogy amennyiben a mai GDP-arányos adósságnak a valóságos adatait szeretnénk megismerni, akkor nem csak azt a 80 százalékos arányt kell figyelembe venni, ami a pillanatnyilag fennálló adósság és a GDP közötti arányszámot mutatja. „Ezt még meg kell fejelni azzal a 3200 milliárd forintnyi összeggel, ami az állam jövőbeni tartozása. Jelesül a nyugdíjak kifizetésére tett ígéret fedezetével. Ez ugyanis ugyanolyan állami kötelezettség, mint az adósság kifizetése”. Amennyiben megmaradt volna a magánnyugdíjpénztári vagyon, úgy ez a kiadás most például nem a központi költségvetést terhelné. 

A volt MNB-vezető szerint az egész orbáni gazdaságpolitika tulajdonképpen erre épült, Orbánt nem nagyon érdekelte, hogy az adósság mértéke hogyan alakul. Miután sosem akart az eurózónához csatlakozni, sohasem akarta az eurót bevezetni, így „az államadósságra vonatkozó csatlakozási kritériumok sem nagyon izgatták fel, amint a mostani év végi adatok sem”.  

Arra a felvetésre, hogy a miniszterelnök vajon miért utasítja el ilyen konokul az eurózónához való csatlakozást, Bodnár Zoltán főként abban látja a magyarázatot, hogy „ebben az esetben a kormány nem tudja manipulálni az árfolyamot, nem tudnak árfolyamgyengítéssel, leértékeléssel többletköltség bevételt generálni. Valamint nem tudnák hirdetni azt a régi és meglehetősen idejétmúlt doktrínát, hogy a leértékelés sok helyzetben alkalmas arra, hogy a gazdaság élénkítését, a válság túlélését szolgálja”.  

Bodnár Zoltán elképesztőnek, de nem meglepőnek tartja azt a sajátos hazai gyakorlatot, hogy a kormány – egy-egy határozattal – 2021-ben összesen 85 alkalommal, vagyis bő négy naponta, írta át év közben a költségvetést. 

„Lényegében a költségvetési törvény, abban a formában, ahogy azt az országgyűlés elfogadja, az égvilágon semmit sem jelent, abból semmi sem következik. Ez abból a szempontból nem is meglepő, hogy a költségvetést a tárgyévet megelőző nyáron fogadtatják el az országgyűléssel – ez önmagában is abszurd. Ugyanis fél évvel a következő költségvetési év kezdete előtt azt sem lehet látni, hogy mi lesz az induló pozíció. Milyen állapotban lesz a gazdaság az év végére, amihez képest kellene meghatározni a következő esztendő költségvetését. Mindez már önmagában ettől komolytalan.”

Szóba került továbbá a kormány „gazdasági szabadkéz-politikája” a vészhelyzet ideje alatt, aminek köszönhetően „azt csinálnak, amit akarnak” – mint fogalmazott Bodnár Zoltán. Az MNB volt alelnöke kifejtette a véleményét arról is, hogy a jelen helyzet kísértetiesen emlékeztet a ’80-as évek Szovjetuniójára, amikor az Izvesztyija hasábjain az év végén megjelent a párt beszámolója az éves gazdasági mutatókkal. Hogy ez miként volt párhuzamba állítható az Egyesült Államok év végi költségvetésével, azt meghallgathatják a KlikkFM adásában.