A Fidesz csapdát állított az ellenzéknek, de még kikerülhető

„A terrorizmus elítéléséről és az áldozatok melletti kiállásról” a parlamentben elfogadott határozatot az ellenzék nagy része is támogatta. Sajnos – tehette hozzá a kormány. Az áldozatok említése miatt egyszerre gesztusértékű szimbolikus tett, Izrael támogatásának megvallásától politikai kiállás, de egy sajátságos kormányzati manőver miatt pedig hatalomtechnikai lépés is volt a pár bekezdésnyi határozat, amit a két kormánypárti frakcióvezető, Kocsis Máté (Fidesz) és a Simicskó István (KDNP) nyújtott be. A szöveg sorai közé Galgóczi Eszterrel, a Forrás Társadalomkutató Intézet elemzőjével pillantottunk be.

Arra a kérdésre, van-e jelentősége a határozatnak azon túl, hogy az a Fidesz kommunikációs úthengerének újabb állomása, Galgóczi Eszter azt emelte ki, hogy a narratívaépítésen túl, a szövegben szándékosan összekevertek két jelenséget: az izraeli-Hamasz konfliktusba belekeverték az európai migrációs politikát. „Ez olyan szempontból csapda az ellenzéki pártoknak, hogy belső feszültségeket tud okozni náluk, bár választói szempontból majd’ mindegy, hogy ők ezt elfogadják-e vagy sem, amíg a kormány nem készítene ebből is egy külön kampányt” – hívta fel a figyelmet az elemző.

A Fidesz ugyanazt a manővert alkalmazta most is, mint a gyermekvédelminek nevezett népszavazás alkalmával, amikor a pedofíliát keverték össze a szexuális kisebbségek ügyével. Most az látható, hogy a terrorfenyegetettséghez és egy konkrét, súlyos konfliktushoz, az izraeli-Hamasz háborúhoz keverték hozzá a migráció kérdéskörét. Galgóczi Eszter szerint ez elsősorban azt a célt szolgálhatta, hogy feszültséget gerjesszen az ellenzéki pártok és politikusok között.

A Fidesz ezen manővere emlékeztet arra, amikor a koronavírus-járvány kitörésekor, 2020 tavaszán, a kormánypárt előterjesztette az úgynevezett felhatalmazási törvényt. Akkor egy ennél sokkal élesebb vitát generált az ellenzéken belül, és különösen a véleményformálók között, elsősorban az a kitétel, amely „időkorlát nélkül” adott túlhatalmat a kormánynak. Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője a törvényjavaslat vitájakor szokatlan hangot ütött meg a parlamentben. Felidézve azt, hogy a koronavírus-járvány kezelése elején egy, az orbáni hatalomgyakorlás stílusától elütő magatartást kezdtek tapasztalni a kormánytól: „elindult egy hétpárti egyeztetés, és nagyon bizakodó voltam, sőt, azt kell önnek mondanom, hogy a mi politikai tanácsadóink azt mondták, hogy hú, nagy a veszély, mert a Fidesz most az emberi arcát mutatja, és együtt akar működni az ellenzékkel, hú, mi lesz majd ebből”. Tóth Bertalan a beszéde végén kérlelni kezdte a miniszterelnököt, hogy „rendeljen el szünetet […], beszéljük meg, üljünk le, rakjuk rendbe ezt a dolgot, és ma egyhangú döntés születhet a parlamentben”. A rendbe tételen azt értette, hogy kerüljön bele a felhatalmazás mellé az időkorlát, majd beszédét azzal a megállapítással zárta, hogy „el kéne azt dönteni, hogy a vírust akarja legyőzni vagy minket, ellenzéki képviselőket”.

A kormány akkor döntött, ahogy az ellenzék is. Nem szavazták meg a törvényt, amire a kormánypárti politikusok a járvánnyal szembeni védekezés alatt végig azt hangoztatták, hogy magukra maradtak a betegség terjedésének megfékezéséért vívott küzdelemben, az ellenzékre nem számíthatnak, sőt, ők „a vírusnak szurkolnak”! Az ellenzéki tiltakozás ellenzéki kritikusai azt vetették akkor a pártok szemére, hogy a Fidesznek a kiiktatott ellensúlyokkal és a kétharmaddal már előtte is túlhatalma volt. Az ellenzék besétált a kormánypárt csapdájába. Orbánék ezt a húzását nevezte akkor Stumpf András publicisztikájában „legelkeserítőbb bravúrnak”, miközben akadt olyan gondolkodó is, aki kormányhoz közelállóként adott hangot annak a véleményének, hogy időkorlát nélkül felhatalmazást kérni pedig azért mégsem elegáns.

Azóta sok minden történt. Elvesztettünk a járványban sok tízezer embert, az ellenzék pedig egy újabb választást kétharmaddal. Galgóczi Eszter azt is felvetette, hogy a mostani esetben nem pusztán arról van szó, hogy az ellenzék a három évvel ezelőttihez képest immáron tudatosan egy másfajta stratégiát választott, hanem most úgy érezhette, hogy ebben az esetben a szavazóik elvárása is inkább a határozat támogatása volt. A kritikátlan jóváhagyás helyett inkább mintegy lábjegyzettel ellátták szavazatukat, és kifogásolták a határozat egyes pontjait. A DK például azt, hogy a Hamaszt a kormány nem nevezte meg tételesen terrorszervezetként, csak azt írta bele az előterjesztésbe, hogy ugyanazon szervezeteket, amiket az EU, a magyar kormány is terrorszervezeteknek minősít. A Momentum pedig a már említett összemosásra reflektálva, távol maradt a szavazástól, ezt azzal magyarázva, hogy elutasítják a bevándorlás jelensége és a terrorfenyegetettség összekeverését.

Az ellenzéki pártok nem tértek ki az elfogadott határozat egy kifejezésére, az úgynevezett békefolyamatra. N. Rózsa Erzsébet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára a közel-keleti konfliktusról a Hírklikknek nyilatkozva tudatosan javította ki, hogy az Izrael és az Öböl-menti arab államok között zajló közeledést békefolyamatnak nevezzük. A kutató mindenhol szisztematikusan úgy fogalmazott, hogy az nem békefolyamat, hanem normalizáció. Békéről szó sincs. Galgóczi Eszter ezzel kapcsolatban megerősítette, hogy a mostani határozat szövegezésében ez a valóságalakítás tudatos a kormány részéről, s a valós diplomáciai folyamatoktól függetlenül a saját narratívája építését szolgálja.

Az elemzőtől megkérdeztük, miként egyeztethető össze a kormánypárti szimpatizánsok és politikusok fejében az az ellentmondás, hogy míg az izraeli-Hamasz konfliktusban a kormány határozottan kiáll az önvédelem joga mellett, addig az orosz-ukrán háborúban azonnali fegyverszünetet követel, amely Ukrajna számára az önfeladással volna egyenlő. „Az elmúlt tizenhárom évben nagyon sok olyan kérdést láthattunk, ahol szembeötlő volt a konzisztencia hiánya. Oroszország kapcsán a nulladik pillanattól, a „ruszkik hazától” eljutottunk odáig, hogy a hatalom saját szavazóbázisa abszolút többségét, de még a társadalom további szeleteit is, képes volt egy egészen más irányba terelni. Teljesen mindegy, hogy milyen logikai bukfencet hagy meg gondolkodásában a kormány, ha a kommunikációjukban kitalálnak rá egy hihető magyarázatot, akkor az nem fog rájuk visszaütni. És hiába szúr szemet az elemző számára egy ellentmondás, ezt a szavazóik nem veszik észre” – fejtegette Galgóczi Eszter.

Egy, a napi politikai közvéleményben ritkán jelenlévő összefüggésre is ráirányította a figyelmet az elemző. Az erő kérdésére. Az iménti ellentmondást ugyanis azzal is fel lehet oldani, hogy melyik konfliktusban ki az atomhatalom? „Valójában Orbán Viktor kijelentései inkább arra mutatnak, hogy ő azzal a stratégiával ért egyet, hogy az a tiéd, amit meg tudsz védeni. És ezen a szemüvegen keresztül nézve kijelenthető, hogy most is az erősebb oldalára áll” – vetette fel Galgóczi Eszter. „Az igazság erő nélkül keveset ér” – csenghet a fülünkbe az elemző észrevételére Orbán Viktor hét törvényéből az egyik, amely világkép egyébként a kereszténység ellentéte.

Arra a kérdésre, hogy a Fidesz mit kezd azzal a helyzettel, hogy az ellenzéki magatartás hatására nem nevezheti politikai ellenfeleit terrorbaloldalnak, Galgóczi Eszter elképzelhetőnek tartja azt, hogy erről a tervéről nem mondott le a kormány. „Itt kapcsolódik a történetbe az újabb nemzeti konzultáció, amelyben várhatóan a terrorista migráns összetétel meg fog majd jelenni. És amely egyben a Fidesz választási témái közül az egyik kiemelt lesz” – mondta már előre tekintve az elemző.