A Fidesz szétesésének első jelei

Elemzőként mit olvas ki az „ősfideszes” politikus szavaiból? Orbán Viktor is így láthatja?

A miniszterelnök szombaton áll majd a tusványosi közönség elé, akkor talán kiderülhet, hogy ezek a minősítő jelzők szerinte is megfelelnek-e a valóságnak, vagy ő erről mást gondol. Az is lehet, nincs másról szó, mint arról, egy veterán fideszes ilyennek látja, illetve ilyennek szeretné látni a pártjukat. Ha az előbbi az igaz, akkor egy tapasztalt politikus szólalt meg, aki hangot adott az aggodalmának, látja a zsákutcát, amelybe a politikai közössége bekormányozta magát, és keresi az onnan kivezető utat. Ebben a megközelítésben elemzőként ezt szimpatikus, elfogadható politikai identitásnak tekinteném, és azt kívánnám a Fidesznek, hogy hallgasson Némethre, és mielőbb induljon el az általa megjelölt, elfogadhatóbb, humánusabb irányba. Az a mindenkiben ellenséget kereső, mindenkivel szemben kardot rántó attitűd, amit a pártelnök már jó ideje képvisel, mára a Fidesz belső berkeiben sokak szemében tarthatatlanná vált. Aki ezt nem látja, az valószínűleg Orbán Viktor. 

Németh Zsolt csak egy „fecske”? Egymaga aligha csinálhat „nyarat”.   

Amennyiben Németh azt látná, hogy egyedül áll a véleményével, biztosan nem ebben a hangnemben nyitotta volna meg a találkozót. Profi külpolitikusként pontosan tudhatja, minden Erdélyben elhangzó szóra „hegyezi a fülét” a fél világ. Nem tud és biztosan nem is akar egymagában „nyarat” csinálni. Nem én vagyok az egyedüli elemző, aki az elmúlt néhány hónapban felkapta a fejét azokra a szokatlanul bátor kijelentésekre, amelyek vezető kormánypárti politikusok szájából elhangoztak. Ez azt mutatja, hogy a Fideszen belül elindult valamiféle erjedés, vita, a világ és az ország belső ügyeinek plurálisabb megközelítése. Erősen hangzik: ezek egy széteséstörténet első jelei lehetnek.

Ez merőben szokatlan egy korábban szorosan zárt politikai közösségtől, amelyből pisszenések sem hallatszottak ki. Nem lehet, hogy csupán egyfajta „munkamegosztás” jeleit látjuk? 

Németh lenne a jó rendőr, Orbán a rossz? Kifelé a világ szemében a legkevésbé sem szimpatikus fideszes harcosság helyett mutatnak egy demokratikusabb, együttműködőbb, Európa-párti, jobbközép politikai arculatot? Demokráciáról beszél illiberális demokrácia helyett? Az újságírók hajlamosak sok olyan tudatosságot feltételezni a politikusokról, ami leegyszerűsít bizonyos dolgokat, de ez gyakran csak feltételezés. Mi, akik ilyen elemzésekkel foglalkozunk, ezzel szemben azt látjuk, hogy ezek a tudatosnak látszó folyamatok sokszor akkor indulnak be, amikor azt a háttérben valamilyen kevéssé látható ok kikényszeríti. Nem látom a megszólalások mögött a tudatos stratégiát, nem tudom felfedezni a kiosztott szerepeket sem. Sokkal közelebb állhat a valósághoz a belső bomlás, vagy a kijózanodás. Ez utóbbi az élet szinte minden területén a hétköznapjaink része lett. Nem lenne a Magyar Péter jelenség sem, ha az emberek nem éreznék, hogy most végre elmondhatják, amit másfél évtizede gondolnak a Fidesz rendszeréről. Sorban nyílnak ki ezek az ajtók, és megdöbbenünk, a társadalom mennyire nem szorong, mer véleményt formálni és bírálni. Ez igaz a Fideszre is, a legelkötelezettebb tagjaik sem tudják kivonni magukat ebből az áramlatból. Amikor Lázár János egy-egy település kis parkjában felállt a padra, minden szavával arra buzdított, mondd el, amit gondolsz, hogyan szeretnéd jobbá tenni a világot, vagy legalább a szűkebb közösségedet! Nem vagyok abban biztos, hogy ez sikerült is neki. 

Visszatérve az eredeti kérdésre: lehet stratégiai meggondolásokat keresni a politikusok viselkedésében?

Lehet, naiv vagyok, de itt nem átgondolt pártstratégiát látok. A Fideszen belül is van ugyanannyi jószándékú ember, mint bárhol másutt, aki nem akar rosszat sem a saját politikai közösségének, sem az országnak. Úgy veszem, Németh Zsolt megnyilvánulása ebben a történetben a jószándékú politikus megszólalása, aki óvni szeretné a pártját attól, hogy tovább menjen az általa már felismert zsákutcában, s ezt az aggodalmát már nem tudta visszatartani magában.

Pedig tudja, hogy szembemegy a kormány minden megszólalásával. Tisztában van azzal is, milyen következményei lehetnek ennek? 

Vagy megdicsérik, vagy megdorgálják. Ezt most még nem lehet tudni. Legfeljebb az élet utólag igazolja, vagy cáfolja az aggályoskodókat. Úgy tűnik, Lázár feladta, befejezte az országjárást, talán belátta, hogy ezzel nem tud sokat javítani a pártja népszerűségén, szembejött vele a valóság, nem kedvelik a Fideszt. Nem tudni, Németh Zsolt folytatja-e később. Másokat egyelőre nem látunk ebben a „reformer” szerepben. Még nem lehet általánosítani, nem tudjuk, értelmezhetjük-e ezt úgy, hogy szabadabbá vált a vélemény nyílt kimondásának joga a Fideszben is? Vagy arról van szó, nem tudják féken tartani az embereiket? Úgy látszik, ha a kormánypárt folytatja az üldözéses, ellenséggyártásos politikáját, előbb-utóbb Rogán köreiben is be kell majd látni, ez már nem működik. Tetszett, ahogyan Kubatov Gábor reagált Azahriah kritikájára. Igaz, kibukott belőle a feudális nagyúr, amikor felháborodott, hogy az „ő stadionjukban” a zenész politikai véglényeknek nevezte a Fidesz-szavazókat, ugyanakkor emberi is volt, amikor elismerte, szereti a zenéjét, jelenségnek, komoly srácnak tartja az énekest. Bayer már egészen más hangnem támadta Majkát. Ezzel arra utalok, hogy mindenféle kommunikációs hangszeren elkezdtek játszani a fideszesek. Most mindenki hozhatja a saját személyiségét, aztán utólag elemzik majd a szakértők a hatásukat. A választás igazi kommunikációs kampánystratégiájának kidolgozásával még adósak, az elején tartanak, bőven lehetnek még meglepetések.