A volt alkotmánybíró szerint a Kúria alá kell telepíteni az Alkotmánybíróságot
„Itt el kell dönteni, hogy vagy cselekszünk, vagy nem cselekszünk” – fogalmazott Vörös Imre a Klikk TV Mélyvíz című műsorában. Az egykori alkotmánybíró szerint az elmúlt másfél évtized nem egyszerű politikai korszak, hanem egy tudatosan felépített hatalmi rendszer története, amelynek lebontása nem halogatható, és nem is oldható meg félmegoldásokkal.
„Ez történelmileg egy pillanat”
Vörös Imre nem utólag lett a rendszer kritikusa. Már 2012-ben arról írt, miként lehetne kivezetni azt az autoriter berendezkedést, amelynek akkor még csak a körvonalai látszottak. Most visszatekintve azt mondja: nem az a meglepő, hogy mindez bekövetkezett, hanem az, hogy milyen gyorsan. Mint fogalmazott, az, hogy „14 év alatt 100% megvalósuljon, hát ez történelmileg egy pillanat”, különösen annak fényében, hogy korábban a jogalkotási javaslatok legfeljebb részben valósultak meg.
A beszélgetés során többször visszatért arra az alkotmányos alapelvre, amely szerint senkinek a tevékenysége nem irányulhat a közhatalom kizárólagos birtoklására. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „az ilyen törekvések ellen mindenkinek joga és kötelessége fellépni”, vagyis ez nem puszta deklaráció, hanem konkrét kötelezettség. Szerinte éppen ennek a kötelezettségnek a hiánya vezetett oda, hogy a rendszer akadálytalanul kiépülhetett.
„Nem finnyáskodás kérdése”
A jelenlegi helyzetben Vörös Imre szerint a legnagyobb hiba a tétovázás lenne. A kétharmados parlamenti felhatalmazás szerinte egyértelmű jogi eszköz arra, hogy a rendszer alapjait is érintő változtatásokat hajtsanak végre. „Tessék nekem mondani egy indokot, hogy egy kétharmados törvényt miért ne lehetne kétharmados többséggel módosítani” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az ezzel kapcsolatos ellenérvek többsége nem valódi jogi érvelés.
A kritikákat ironikusan kezelte, amikor megjegyezte: „a fanyalgás az egy magyar nemzeti sport”, és szerinte sok esetben inkább ízlésbeli kifogásokról van szó, nem pedig megalapozott szakmai álláspontokról. Úgy látja, az alaptörvény több olyan elemet tartalmaz, amely kifejezetten a hatalom bebetonozását szolgálja, ezért ezekhez hozzá kell nyúlni.
„Ez nem elegancia kérdése” – mondta, majd egyértelművé tette: „bizony hozzá kell nyúlni az alaptörvényhez, hogy működőképes legyen az ország”. A tempó kérdésében sem hagyott kétséget: szerinte az országgyűlésnek már az első ülésnapján lépnie kell, mert különben a kormányzás ellehetetlenül.
Ezt a helyzetet egy szemléletes képpel írta le: a rendszer tele van „taposóaknákkal”, amelyeket nem kerülgetni kell, hanem felszedni. „Az aknákat fel kell szedni, és akkor lehet nyugodtan haladni” – fogalmazott.
Intézmények, elszámoltatás, átmenet
A beszélgetés egyik legérdekesebb része az intézményrendszer átalakításáról szólt. Vörös Imre szerint az alkotmánybíráskodásra szükség van, de nem feltétlenül a jelenlegi formában. Úgy véli, ha egy testület jogvitákat dönt el, akkor az valójában bírói feladat, ezért érdemes lenne ezt a funkciót a rendes bírósági rendszerbe integrálni. Mint mondta, „ha egyszer jogvitát döntenek el, akkor ez bírói feladat”, és ebből következően a jelenlegi struktúra újragondolása indokolt lehet.
Az elszámoltatás kérdésében szintén határozott álláspontot képviselt. A vagyonvisszaszerzési törekvéseket helyes iránynak tartja, de hangsúlyozta, hogy ezek csak alapos bizonyítási munkával lehetnek sikeresek. Ugyanakkor az ügyészség működésével kapcsolatban komoly kritikát fogalmazott meg, amikor arról beszélt, hogy nem egyedi döntésekről van szó, hanem „folytatólagos magatartásról”, amelynek jogi következményei is lehetnek.
Szerinte minden intézményt abból a szempontból kell vizsgálni, hogy hozzájárult-e a közhatalom kizárólagos gyakorlásához, akár tevőlegesen, akár mulasztással. Ez az a mérce, amely alapján eldönthető, hogy szükséges-e személyi vagy szerkezeti változtatás.
A beszélgetés végén visszatért az átmenet kérdésére, amelyet saját megfogalmazása szerint már 2012 óta kulcsproblémának tart. Úgy véli, nem lehet arra várni, hogy egy új alkotmány megszülessen, mert addig az ország működésképtelen maradna. Ehelyett párhuzamos megoldást javasol: azonnali beavatkozást a jelenlegi rendszerben, miközben hosszabb távon elindulhat egy új alkotmány kidolgozása.
„Nem lehet arra várni, hogy majd lesz egy új alkotmány” – mondta, majd ismét hangsúlyozta: „ez nem finnyáskodás kérdése”. A döntés szerinte egyszerű, még ha a következményei súlyosak is: élni kell a rendelkezésre álló eszközökkel, különben minden marad a régiben.
