A Fideszben még mindig nem értik a hatalmas bukás valódi okait
A Fidesz április 12-i, történelminek nevezett választási veresége után kulcskérdéssé vált, hogy a párt képes-e szembenézni saját felelősségével, illetve milyen politikai korszak következik Magyarországon. A Klikk TV Mélyvíz című műsorában Virág Andrea, a Republikon Intézet politikai elemzője arról beszélt: egyelőre semmi jele nincs valódi önreflexiónak a kormánypárt részéről, miközben a választói üzenet egyértelműen rendszerszintű problémákra mutat rá.
Virág Andrea szerint az elmúlt másfél hét megszólalásai alapján a Fidesz vezető politikusai „mintha nem igazán értenék, hogy mi történt április 12-én”, és tudatosan is igyekeznek úgy beállítani a helyzetet, mintha egy szokványos választási vereségről lenne szó. A megszólalásokból hiányzik annak felismerése, hogy egy 16 évig tartó, kétharmados kormányzás ért véget, ráadásul olyan körülmények között, ahol a Fidesz jelentős erőforrás- és médiatúlsúllyal indult. Az elemző szerint az sem jelenik meg a narratívában, hogy a Tisza Párt történelmi szavazatszámot ért el, és a Fidesz jelentős támogatottságot veszített.
A felelősség kérdésében is inkább hárítás látható: miközben a kormánypárti politikusok elismerik, hogy a korrupció szerepet játszhatott a vereségben, azt nem saját rendszerük hibájaként értelmezik. „Nem politikai szereplők kihasználták a becsületes kormányzati munkát” – fogalmaztak, ami az elemző szerint ugyanaz a logika, mint amikor korábban külső tényezőkkel magyarázták az ország problémáit. „Mindig találtak egy külső okot, és most mintha ugyanez játszódna le, csak egy más szinten.”
Különösen beszédesnek tartja a kormánykritikus médiában adott interjúk teljesítményét is: bár ezekben a helyzetekben a politikusok már nem kerülhetik el a kellemetlen kérdéseket, „egész egyszerűen nem lehetett eljuttatni őket arra a pontra, hogy őszinték legyenek”. A korrupciós ügyekkel kapcsolatban például továbbra is úgy beszélnek a kormányközeli gazdasági szereplőkről, mintha azok függetlenek lennének a politikai hatalomtól.
Fiatalok: elvesztett generáció?
A választási eredmények egyik legfontosabb tanulsága a fiatalok elfordulása a Fidesztől. Virág Andrea szerint a kormánypárt kommunikációja hosszú ideje nem képes megszólítani ezt a korosztályt, sőt gyakran kifejezetten ellenséges hangot üt meg velük szemben. A kampány során és azt megelőzően is olyan üzenetek hangzottak el, amelyek a fiatalok kritikáját bagatellizálták vagy támadták.
Az elemző úgy látja, a Fidesz részben alábecsülhette a fiatalok politikai aktivitását, arra számítva, hogy alacsony részvételük miatt nem lesz döntő szerepük. Ugyanakkor már a választások előtt látszott, hogy nő a részvételi hajlandóság ebben a csoportban, és a Tisza Párt tudatosan épített rájuk. „Nagyon nagy energiákat fordítottak arra, hogy a fiatalokat elvigyék szavazni, és ez láthatóan működött.”
A probléma mélyebb: az elemző szerint a Fidesz nemcsak kommunikációs, hanem strukturális válsággal is küzd, mert „nem működnek azok a belső visszajelző rendszerek”, amelyek jeleznék a vezetés felé a változtatás szükségességét.
A „nemzeti oldal” válsága
A Fidesz identitáspolitikájának egyik alappillére, hogy saját magát a „nemzeti oldal” képviselőjeként határozza meg. Virág Andrea szerint ez a stratégia most komoly kihívás elé került. Bár a párt továbbra is ragaszkodik ehhez az önmeghatározáshoz, a választási eredmények fényében kérdésessé vált, mennyire fenntartható ez a pozíció.
„Ez addig tudott működni, amíg nem jött egy olyan kihívó, aki ezt visszavette” – fogalmazott az elemző, utalva Magyar Péterre, aki nem engedte át a nemzeti retorikát a Fidesznek. Szerinte ez kulcsszerepet játszott a politikai fordulatban, hiszen a korábbi ellenzéki pártok jellemzően kerülték ezt a terepet.
A Fidesz kommunikációja sok esetben már annyira eltávolodott a választók valóságérzékelésétől, hogy „ezt még egy elképesztő erőforrásfölény sem tudja ellensúlyozni”. Az elemző úgy véli, ez a hitelességi válság a vereség egyik legfontosabb oka.
Türelmi idő és új politikai stílus
A beszélgetés másik fő témája az új kormány, illetve Magyar Péter politikai stílusa volt. Virág Andrea szerint a Tisza-kormány „viszonylag hosszú türelmi időszakra számíthat”, részben a jelentős felhatalmazás, részben a változás iránti társadalmi igény miatt.
A változás már a kormány megalakulása előtt érzékelhető: „önmagában az, hogy hogyan kommunikál a miniszterelnök, hogy az újságíróknak milyen hozzáférése van, már egy olyan változás, amit érzékelnek a választópolgárok.” A szakmai egyeztetések és a nyitottabb politikai működés szintén hozzájárulhat a bizalom fenntartásához.
Magyar Péter kommunikációs stílusa – amely egyszerre közvetlen és politikailag aktív – szintén új elem a magyar politikában. Az elemző szerint ez tudatos stratégia: „minél többet meg tudnak mutatni abból, hogy ők magánemberként milyenek, annál hitelesebbé tudnak válni a választók szemében.” Ez a közvetlenség erős kontrasztot jelent a korábbi kormányzati stílussal szemben, és segíthet fenntartani a választókkal való kapcsolatot.
A következő időszak azonban már nemcsak a kommunikációról szól majd: a valódi kihívás a kormányzás lesz. Az új parlament megalakulásával a politikai verseny új szakaszba lép, ahol a kampányígéretek helyét a konkrét döntések veszik át.
