A Fideszben régóta vannak csaták, de ezek nem érintik az országos politikát

A csepeli fideszes belharc előzményei másfél évtizedre nyúlnak vissza. Borbély Lénárd és az eddigi alpolgármester, Ábel Attila is tagja volt annak a fideszes csapatnak, amely a 2010-es, jobboldali kormányváltás után a kerületben átvette a hatalmat. Németh Szilárd lett a polgármester, Borbély és Ábel a helyettesi posztokat kapták meg a városházán. A felállás akkor változott meg, amikor szétválasztották az országgyűlési képviselői és a polgármesteri mandátumot. Németh az előbbit választotta, a kerület vezetése pedig Borbély kezébe került. Annak ellenére, hogy Németh országos karrierje ezután felívelt, rezsibiztosi és Fidesz-alelnöki megbízást is kapott, Csepel irányításáról sem akar lemondani. Többször konfrontálódott Borbéllyal, mígnem teljesen megromlott a viszonya régi harcostársaival, 2023-ban pedig mind Borbélyt, mind Ábelt kizáratta a Fideszből.

A fülkeforradalom elkezdte felfalni gyermekeit?  

Én ennek nem látom a jelét. A Fidesz belső csatái nem most kezdődtek, ezek nagyon régóta zajlanak. És nem csak a párton belül, a kormányzat sem érintetlen ilyen értelemben. Azon a szinten a gazdasági vezetők közötti folyik nem is titkoltan a háború. Matolcsi kontra Varga, illetve Nagy Márton, s ehhez nyugodtan hozzávehetjük azt az évtizedes múltra visszatekintő ellenségeskedést, ami hol látványosan, hol kevésbé észrevehetően zajlik Rogán Antal és Pintér Sándor között. Már fel sem kapjuk a fejünket, amikor mondjuk Lázár János valamelyik fideszes kollegájával akaszt bajszot. Ennek rendszerint Rogán a célpontja, de volt már pengeváltása Csányi Sándorral is, sőt, korábban Orbánnal is összeakadt, akkor a miniszterelnök egy időre kivette őt az országos politikából. Ezen a szinten, úgy tűnik, most a csaták nyugvópontra kerültek, bár ki tudja, nem zajlik-e a háttérben amolyan vizalabdás bunyó: fent mosolyognak, a víz alatt letépik egymás fürdőgatyáját. 

A „csepeli csatában” meglehetősen eldurvult a hangnem. Elmebetegnek nevezi az egyik a másikat, gyávának, szinte tolvajnak, bűnözőnek titulálják egymást… 

Elemzőként azt kell mondanom, hogy még ennek sincs olyan hatása, ami a kormánypárt politikai pozícióit akár helyben, akár országosan durván kikezdené. A csepeli hajcihő is nagyon régóta megy, több választást is megnyertek ezzel a veszekedős háttérrel. Ehhez hasonlót sokfelé láthattunk az országban, volt egy csomó ilyesmi típusú összeveszés a vidéki fideszes területeken is, csak azok nem kerültek az országos nyilvánosság elé. Hatvanban, Szombathelyen, legutóbb Pakson is szembekerültek egymással a helyi fideszes politikusok, kiléptek, lemondtak, kizárták egymást a pártból, és ettől az sem riasztott el senkit, hogy az adott településen a politikai befolyásukat is fel kellett áldozniuk. 

Budapesten a csepeli eset mintha kuriózum lenne.

Szó sincs erről. A fővárosi Fideszben egy teljes „sorcserét” hajtott végre Orbán Viktor. Teljesen új emberek kerültek be a most megalakuló Fővárosi Közgyűlésbe. A régi gárdából egyetlen egy ismerős nevet sem látni. Nem járunk messzi az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy a tavalyi váratlan törvénymódosításnak, amivel a kormány átrendezte a közgyűlés összetételét, éppen ez lehetett a ki nem mondott célja. Valójában a Mi hazánk „feladta a labdát” a Fidesznek, amit nem is hagytak ki. És akkor arról még nem  beszéltünk, hogy felszínre kerültek az utóbbi években már olyan bűncselekmények is, amelyekben fideszes politikusok érintettek. És nem csak korrupciós ügyekre gondolok, mert azok sokszor már el sem érik az emberek ingerküszöbét. Pedofil botrányról is hallhattunk, ami azért érdekes, mert az ilyen bűncselekményekre a közvélemény rendkívül érzékenyen reagál. 

Az ősfideszes Pokorni Zoltán a polgármesterségtől búcsúzva „beolvasott” a kormánypártnak. Ő sem egy a „felfalt gyermekek” közül?    

Egyáltalán nem. Pokorni most elég egyértelműen szembement a mostani kormányzat és Orbán Viktor történelemértelmezésével, amely szerint az 1990 és 2010 közötti időszak az „átmenet két zavaros évtizede volt”. Annyiban keményen fogalmazott, hogy szerinte a rendszerváltás után a polgári demokrácia nem tudott gyökeret verni Magyarországon, és a szabadelvű kísérlet éppen pártja, a Fidesz kormányzása alatt siklott ki. Az, hogy Pokorni a politikától való visszavonulása előtt még egyszer, ha nem is különösebben látványosan, de ismét beszólt a Fidesznek, azért az nem újdonság. Erre az elmúlt tizenvalahány évben, amióta kilépett az országos politikai fősodorból, számos alkalommal volt már példa. Hol csendesebben, hol hangosabban, de azért egyértelműen egy különutas politikát vitt a párton belül, és ezt neki el is nézték.

A Magyar Péter-jelenség, Vitézy pálfordulása, hogy csak két látványos példát említsek, nem a bomlás jele?  

A jelenlegi mozgások mögött érdemben nem látok ilyen tendenciát. Az más kérdés, ami Magyar Péter feltűnését illeti, de még ezt sem gondolom olyan jelentőségűnek, ami az egész fideszes világot megrengetné. Most a Tisza Párt relatíve jól hasít, ezzel párhuzamosan a szociáldemokrata platformon álló ellenzék, amely korábban a szembenállást jelentette az orbáni politikával, láthatóan meggyengült, keresi a helyét ebben az új helyzetben. Biztosan vannak olyan elemzők is, akik úgy látják, hogy Magyar feltűnésével a Fidesz esetében elkezdődött a „világ vége”, de én ezt őszintén nem látom. Egyetlen dolog volna, ami szerintem érdemben megváltoztatná ezt a dinamikát, ha a párt belső, vezető köreiből többen követnék Magyar Pétert, és látványosan szakítanak a NER-rel. Amennyiben ez egy sorozattá szélesedne, ha akár csak egy-két-három-négy vagy öt meghatározó szereplő kicsekkolna Orbán Viktor háta mögül, akkor talán…  Magyar mozgalma februárban indult, ennek most már 8-9 hónapja, de egy ilyen belső fideszes mozgolódásnak nyomát sem látom. Azt én sem zárom ki, hogy a háttérben néhány kevésbé fontos szereplő átléphetett, vagy legalább is elkezdett „csápokat növeszteni” a Tisza felé. Aki a mai magyar politika világában él, annak ez még a józan politikai számításon belül lévő történetnek tekinthető.