A fóti Hollywood zárva van a magyar filmesek előtt

Milyen előnyöket kínál a magyar filmesek számára a fóti stúdióegyüttes?

Tudtommal semmilyet.

Kifejtené?

A kormány azt állítja, hogy azért, mert épült egy hatalmas stúdiókomplexum az országban, máris európai szintű filmes nagyhatalom lettünk. Ez nem így van. Mi, magyar filmesek, ebből nem sokat profitálunk, de bennem, aki, talán a vezető producerek és rendezők közé tartozom, fel sem merülhet, hogy a fóti csodastúdiók valamelyikében valaha is forgathassak. Örülnünk kell, ha jó esetben annyi támogatást tudunk szerezni egy film forgatására, amiből a régi filmgyár területén lévő három régi stúdió valamelyikét ki tudjuk bérelni. Ha sikerül, akkor számolnunk kell azzal is, hogy amig elhúznak felettünk a Ferihegyre tartó gépek, le kell állni a munkával, mert elég zajos a környék. 

Lett egy „luxus filmgyárunk”, ami világszerte kelendő. Ez tény. 

Nincs ezzel semmi baj. Az avatáson a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos egyenesen azt állította, hogy a magyar filmipart szerte a világon „Hollywood on the Danube” néven emlegetik. Annyiban talán igaza van: ez a fóti létesítmény ugyanolyan elismert filmes „gyártelep”, mint az LA-ban működő, de a magyar filmgyártás ebből nem sokat profitál. Valóban készültek ott Oscar-díjra jelölt produkciók, de az igazán sikeres magyar filmek a közelébe sem jutnak. A Saul fia belső képeit a Mafilm stúdiókban, a külső jeleneteket Pilisborosjenőn vették fel. Deák Kristóf Mindenki című filmjét, amely a legjobb rövidfilm díját nyerte el, a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskolában és különböző budapesti utcákon, parkokban forgatták. A fény mestereit 2024-ben a legjobb dokumentumfilmre jelölték, végül nem nyert Oscart, de ezt is Budapesten és több európai városban vették fel. A magyar filmipar valóban világszínvonalú, de ehhez a tudtommal a 42 milliárdba kerülő fóti filmstúdió bővítésének nem sok köze van. 

Valóban olyan szuper a fóti gyár, mint a hírekből kitetszik?

Fogalmam sincs. Még soha nem voltam benne.

A mostani ünnepségre sem kapott meghívást az MFSZ elnökeként?

Nem. Őszintén szólva, sem velem, a filmművész szövetség elnökével, de a „körön kívüli” alkotókkal sincs beszélő viszonyban a kormány. Nincsen közöttünk még szakmai dialógus sem. Most is az újságból értesültem a fóti avatásról. Pedig alkalom adtán, annál sokkal komolyabb dolgokat kellene megbeszélnünk, mint azt, hogy a kormány mennyire folyik bele effektíve a filmgyártásba, ami – csak hozzáteszem –, nem is volna a feladata.   

A HVG értesülése szerint egyre több Fidesz-közeli oligarcha tűnik fel a magyarországi filmstúdiók környékén, ahol több száz milliárdot költenek el évente a külföldi megrendelők. Ön mit tud erről?  

Nem titok, hogy ezek a filmes ingatlanberuházások általában jól megtérülő exportvállalkozások, de mint mondtam, a hazai filmkészítők ezeknek a közelébe sem jutnak. Én is hallottam egyes NER vállalkozókról, Balásy Gyuláról, vagy a mogyoródi Astra Filmstúdióról, ahol egy „meg nem nevezett” tulajdonostárs jelent meg, de Habony Árpádról és üzlettársairól szól pletyka. Ám ez teljesen mindegy is. Én egy másik oldalról közelíteném meg a problémát: a Nemzeti Filmintézet feladata az volna, hogy a filmgyártásra elkülönített alapokból „esernyőt tartson” az egész magyar filmkultúra fölé. Nem ezt teszi. A Filmintézetnek a filmkultúra támogatásával kellene foglalkoznia…

Ha jól értem, feltételes módban fogalmaz…

Igen, mert ezzel szemben, valami hihetetlen dilettantizmus és hozzá nem értés árad a döntéseikből. Ha folytatják azt az utat, hogy súlyos milliárdokat adnak kurzusfilmekre, mindenki mást pedig elhajtanak, mondván, hogy elfogyott a pénz, nehezen helyrehozható károkat okoznak.

Tudhatjuk, mikor és hol tévesztett utat az NFI?

Persze. Amikor Andy Vajna meghalt. Körülbelül akkor. Bevallom, nem szerettem Vajna rendszerét sem, szakmailag nem tartottam megfelelőnek, de a játékfilmes énem elismerte, mert azt a területet valóban mozgásban tartotta. Kettős arca volt. Az egyik Vajna a siker hajszolója, aki odafigyelt a játékfilmesekre. Ezért készültek abban az időben jó filmek. Én magam, miközben szinte szóba sem álltunk egymással, kilenc játékfilmnek lehettem a producere, mert nem azt nézte, ki a barátja és ki nem. Az eredményre figyelt, mert jó üzletember volt, „lelkizést” nem vitt bele a döntési folyamatokba. Aki eredményt tudott hozni, köztük én is, dolgozhattunk, kaptunk lehetőséget. A másik Vajna a nacionalista elzárkózó. Nem engedte a producereket Európába, egyáltalán nem támogatta a koprodukciókat. Gyakorlatilag levett minket producereket és rendezőket az európai sakktábláról. Ez nagyon fájdalmas volt. Amikor meghalt és Káel Csaba lépett a helyére, a berlini filmszemlén tartott egy kvázi bemutatkozó beszédet. A nemzetközi szakma, és az ott jelenlévő számos magyar szakember előtt ki is jelentette: „producerek vissza Európába!” Sokan el is hittük neki, mert a MÜPA éléről érkezett, amely vitathatatlanul a nemzetközi kultúrába mélyen beágyazott intézmény. Én magam is egy évet arra áldoztam, hogy felvegyem azokat a régi kapcsolati szálakat, amelyeket a Vajna-korszakban elvágtunk. Aztán kiderült, neki sincs esze ágában sem visszamenni Európába!

Komoly csalódás lehetett.

Valószínű, hogy én is, és még sokan mások a szakmában, akkor veszítettük el végleg a reményünket, hogy a magyar állam majd politikai elvárások és direktívák nélkül támogatni fogja a filmgyártást. Azóta ki-ki, az úgynevezett független filmesek, maguk keresnek témát, támogatókat, ha meg akarnak szólalni ezen a pályán. Nagyon sok mondanivalónk volna, nekem is, de az utóbbi időben az összes pályázatomat kidobták, ahogyan a többiekét is. Ma csak egy nagyon világosan körül határolható kör készíthet államilag támogatott filmeket. Amíg ennek a rendszernek a kezében van a kultúra irányítása, támogatása, addig lehet, hogy vannak, akik örülnek az új, csilivili, exportképes stúdiókomplexum avatásának, de a hazai filmes szakmának sír a szeme, lyukas a gatyája, nincs mit ünnepelnie.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. június 27-i adása itt nézhető meg: