Trump ajándéka Orbánnak

Számunkra ez a fontos: a jelenlegi magyar miniszterelnök képes-e akkora előnyt szerezni a tervezett csúcsból, ami elvezetheti őt az újabb győzelemig, vagy sem? És profitálhat-e abból, hogy a világ két nagyhatalmának vezetője beáll abba a kampánycsapatba, amely Orbán sikeréért dolgozik. 

Nos, erre az utóbbi felvetésre elég könnyű válaszolni. Könnyű, mert mindkét úriember már beállt ebbe a csapatba, mindketten kijelentették, hogy Orbán lesz 2026 áprilisának győztese. Trump, mint látjuk, ennél tovább is ment: hatalmas gesztust tett a magyar vezetőnek; nem pusztán azzal, hogy Sharm el-Sheikhben az egekig dicsérte, hanem azt is megjósolta, hogy hatalmas fölénnyel fogja megnyerni a választást, sőt, azzal is, hogy Budapestre jön tárgyalni. Trump tudja, vagy úgy érzi: tartozik Orbánnak, hisz mégiscsak ő volt az első, sőt, szinte az egyetlen az uniós vezetők közül, aki deklarálta: Trump győzelméért szurkol.

Az amerikai elnök nagy hatalmú vezető, szinte bármit megengedhet magának, de nem tudja kiemelni Magyarországot a gazdasági bajokból. Nem tud dollármilliós befektetéseket ide rendelni, vagyis alapvetően nem mehet szembe az ottani tőkés osztály érdekeivel, horribile dictu az amerikai gazdasági érdekekkel. De adósa sem maradhat európai barátjának. Sokan találgatták, hogy mégis, mivel tudna ezen a baráton segíteni? Általában az a vélemény fogalmazódott meg, hogy valamikor, az áprilisi választások előtt ellátogat majd a magyar fővárosba. Igen ám, de egy egynapos vizit csak fölfordulást okoz, a haszna pedig gyorsan elillan, több napja meg nincs Trumpnak. A jöttem (mentem), láttam, győztem helyzeteket szereti, ez pedig nem tudna azzá válni. Így születhetett meg benne az ötlet: a világpolitika színpadára emeli Budapestet. És ne vitassuk: az idea, hogy „békecsúcsnak” ad otthont Orbán Viktor, hatalmas siker az unió fekete bárányának. Pontosan olyan, amelyet – ahogy mondani szokták – se kiköpni, se lenyelni nem tudnak. Azaz: szidni sem lehet, de nagyon örömködni fölötte sem. Kötelező óvatosan fogalmazni, hisz a cél az nemes, legyen béke, és ez még akkor is fontosabb – kiváltképp, ha a részletek még nem tisztázottak –, hogy Putyint tulajdonképpen le kellene tartóztatni Budapesten, ami nem fog megtörténni, illetve megint kihagyják a tárgyalásból mind az EU-t, mind pedig Ukrajnát. Mégis egy esély, és muszáj lehetőségként kezelni. Ezért nem zúgolódtak az európai vezetők, annak ellenére sem, hogy Orbán – a pénteki nyilatkozatában – újra Brüsszelt hibáztatta, mondván, ők a háborúpártiak, ők azok, akik Zelenszkijt tüzelik, ők azok, akik nem ültek le tárgyalni Putyinnal. Mindenki tudja, hogy milyen hamis érvelés ez, hiába álltja rá Orbán a teljes tudományos hátterét, mi több, maga Orbán is tudja, hogy kijelentései semmi valóságtartalommal nem rendelkeznek, de hát a politika nem a valóságról szól. Rövid távon semmiképpen. 

Márpedig mind Trump, mind Orbán a rövid távú haszonszerzés mesterei. És ez attól is sikeres tud lenni, hogy az emberek többnyire éppen a rövid távú emlékezetük alapján ítélkeznek és hoznak döntéseket. Ebből pedig egyenesen következik az ötlet, mármint Trump ötlete: így tudok a legjobban kedveskedni Viktornak, így tudom meghálálni hűségét; pár napig mindenki örül, Viktor boldog, lubickolhat a népszerűségben, miközben sikerült odaszúrni az uniónak is. 

Most tehát itt tartunk. Rövid távon. Amúgy ez a kéthetes időtáv, amiben Trump a találkozó időpontját megjelölte, egyáltalán nincs kőbe vésve. A politikai haszonszerzés szempontjából az lenne a legjobb, ha az előkészítés sokkal hosszabb ideig tartana, az pedig, hogy a háborúval mi lesz addig, Trumpot végképp nem érdekli. És tulajdonképpen Orbánt sem; neki is az a jó, ha minél tovább fennmarad központi témaként a budapesti csúcs; ő addig is képviselheti eddigi retorikáját, a béke felkent papjaként, és változatlanul kormányozhat Magyarországon kedvére, korlátok nélkül.