A gyerekek érdekeinek képviselete pártokon és kormányokon átívelő kérdés

Millei Ilona 2024. március 10. 14:30 2024. márc. 10. 14:30

A gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjának előkészítéséhez átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki a Gyermekjogi Civil Koalíció a Belügyminisztérium számára. Ebben 12 pontban összegezték a gyermekvédelemben tapasztalható legsúlyosabb, a gyermekeket leginkább veszélyeztető problémákat, és azt kiegészítették 40 pontos szakmai javaslattal. A javaslat a problémafelvetéseken túl, konkrét beavatkozási irányokat is meghatároz, amelyek azonnali intézkedéseket kívánnak. Minderről dr. Katonáné dr. Pehr Erikával, a PTE ÁJK címzetes docensével, a Gyermekvédelmi Civil Koalíció vezetőségi tagjával beszélgettünk.

Önök a javaslatcsomagjuk megvitatásához szakmai egyeztetésre hívták Pintér Sándor belügyminisztert. Mire számítanak, lehetséges egy sikeres egyeztetés a belügyminiszterrel? 

Ezt nem tudjuk, de reméljük, majd kapunk választ. Ebben a 40 pontos javaslatcsomagban mi a reform irányait határoztuk meg, de szeretnénk március vége felé a többi szakértővel, szakmai szervezettel is leülni egyeztetni, finomítani a dolgokat, és továbblépni. Erre a szakmai egyeztetésre természetesen a Belügyminisztérium illetékeseit is várjuk. 

A Blikk érdeklődött a minisztériumtól, foglalkoznak-e az önök javaslataival, illetve mikor lesz az egyeztetés. A BM sajtóosztálya válaszában úgy fogalmazott: „a kormány elkötelezett a gyermekek védelmének megerősítése mellett, megkezdte a pedofil bűncselekményekre és a gyermekvédelmi intézményekre vonatkozó szabályok szigorításának kidolgozását. A kormány minden, ezt a célt szolgáló szakmai javaslatot kész megvizsgálni, a szakmai egyeztetések keretében a tervezett szigorításokról a szakmailag elismert és működő gyermekvédelmi szervezetek véleményét is mérlegeli.” Ha megvizsgálja a kormány az önök javaslatát, mérlegeli is a véleményüket, az önök javaslatának elfogadásához elsősorban mire lenne szükség? 

Ahhoz, hogy ez egy működő rendszer legyen, elsősorban a gyermekvédelemben dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését kellene megoldani. Pótolják azt is, amit a gyerekekre, illetve a nevelőszülőkre költ az állam, és ami részben a gyermekek ellátására járó nevelési ellátmányt, részben a nevelőszülők munkája után járó nevelőszülői díjat illeti, mert mértékük a magas infláció ellenére, nem emelkedett. Fontos lenne például azért is, hogy ne legyen több száz csecsemő hónapokig a kórházakban, elsősorban amiatt, mert férőhely hiányában nem tudják őket elhelyezni sem nevelőszülőhöz, sem különleges gyerekotthoni csoportokba.

Azért nem lehet ugyanis gyerekotthoni, vagy lakásotthoni csoportokat megnyitni, mert gyakorlatilag nincs elég gyerekfelügyelő, illetve az engedélyezett álláshelyek több mint tíz százaléka betöltetlen. Mindez veszélyezteti a gyermekek védelemhez való jogát. Szeretnénk ugyanakkor növelni az egész gyermekvédelmi szakma elismertségét, társadalmi presztízsét is. A gyerekek oldaláról azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy legyen gyerekjogi edukáció arról, milyen jogaik vannak. Legyen egy nyílt, átlátható panasz- és bejelentési eljárás, tudják, hogy hová lehet fordulni, ha panaszuk van, vagy bántalmazás érte őket. Ismerté kell tenni például minden gyermek, szakember és szülő számára a gyermekvédelmi hívószámot is (80- 212021), ahol bárki ingyenesen tehet bejelentést a gyermek veszélyeztetettsége esetén. 

De ehhez természetesen fontos a társadalmi szemléletformálás is. A gyermekjogi edukáció kapcsán kell megemlíteni az úgynevezett gyerekjogi képviselőket, akiknek különösen a családból kiemelt gyerekek jogainak ismertetésében, egyáltalán a velük való bizalmi kapcsolat kialakításában fontos szerepük lenne. Például, ha valamiféle bántalmazás, elhanyagolás éri őket, annak feltárásában, kivizsgálásban, kezelésében tudjanak segíteni.  Az intézmények számára ugyan van módszertani útmutató az elkövetett bántalmazások kivizsgálásáról, kezeléséről, de nem vált igazán hatékony gyakorlattá, hogy ezzel segítsék a gyerekeket a traumából való gyógyuláshoz.

Úgy tudjuk, és ez szerepel a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány korábbi éves értékelésében is, hogy évente mintegy 700 panasz, bejelentés érkezik bántalmazás kapcsán az ágazati irányítóhoz, de ennek a dinamikáját, tartalmát, és az ezekre adott válaszokat, intézkedéseket nem tudjuk. Jó lenne, ha ezek is ismertté válnának.

A Gyermekjogi Civil Koalíció szerint az anomáliák nem a gyermekvédelmi törvényből erednek, hanem rendszerproblémákat jelentenek, ezért a reformot nem igazán jogalkotással kell megoldani, hanem a meglevő rendszerek megújításával, hatékonyabbá tételével. A kormány részéről voltak nagyon pozitív lépések, például az örökbefogadás gyorsítása kapcsán, ahol jelentős létszámemelést hajtottak végre, majdnem 60 ember állt be a rendszerbe, és ez el is érte a célját. A másik ilyen lépés az volt, hogy a gyerekek napközbeni ellátására bevezették a bölcsődei pótlékot, és nem csak a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek, hanem a dajkák, és a középfokú végzettségűek számára is. Ez két olyan terület, ahol az elmúlt években látványos eredményt hozott.

Most azt szeretnénk, ha a kormány egy átfogó felmérést végezne a 40 pontban felvetett problémákról és ahol kell, ott megerősítést kapna, különös tekintettel a megelőzésre. Vagyis a gyerekjóléti, és a családokat körülvevő szolgáltatások meglétét, színességét erősítenék az anyagi támogatásokon túl, hogy ne kelljen gyerekeket kiemelni a családból. Fontos a prevenció, az időbeni beavatkozás, valamint a gyerekorvosi, védőnői, iskolai gyerekvédelem megerősítése. 

A kormány már dolgozik az új gyermekvédelmi törvénycsomagon, amiben húsz, a gyerekvédelemhez kapcsolódó törvényt módosítana. Már kormányrendeletben is megjelent, hogy a gyermekvédelmi intézményvezetők és helyetteseik kinevezésének és foglalkoztatásának feltétele egy szigorú pszichológiai alkalmassági vizsgálat. Nem félő, hogy kizárólag jogi irányba viszik el a gyermekvédelem átvizsgálását? 

De, igen. Itt elsősorban a szexuális bántalmazás miatti pszichológiai alkalmasságot hangsúlyozzák, de emellett legalább annyira kell a gyerekeket óvni a verbális bántalmazástól, vagy az elhanyagoló magatartástól, s az is tény, hogy mindezt általában nem az intézmények vezetői követik el, mert ők nem is vesznek részt a gyermekek napi gondozásában. És ez szerintem nem csak a gyerekvédelemre igaz, így a közoktatási rendszerben beszélhetnénk a bentlakásos intézményekről, a kollégiumokról is.

Ellenőrzés most is van valamennyi gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményben. Részben az ágazati irányító, részben a működési engedélyt kiadó kormányhivatalok, illetve a fenntartó, a Szociális Gyermekvédelmi Főigazgatóság és kirendeltségei feladata, hogy ellenőrizze az intézmények működését, annak eredményességét.  Igazán az lenne a fontos, hogy nyitottá váljanak az intézmények. Ezért mondja a Gyermekjogi Civil Koalíció, hogy nagyon fontos lenne a gyerekjogi képviselők jelenléte, vagy a gyerekvédelmi gyámok megerősítése. Utóbbiaknak nagyon sok esetet kell vizsgálniuk, ezért ritkán jutnak ki a gyerekotthonba, a havi egy-egy látogatás pedig nyilván nem teszi lehetővé a bizalmi viszony kialakítását. Azért arra sokkal több időt kell szánni.

Tehát külső embereknek a jelenlétére lenne nagyobb számban szükség. De kiemelhetném a nevelőszülőknél a nevelőszülői tanácsadót is. Az ő számukat úgy határozták meg, hogy most 48 gyerekre jut egy tanácsadó. Ez a gyerekszám már önmagában is sok, de a valóságban sokkal több gyerekkel foglalkoznak. Ők azok, akik segítik a nevelőszülőt azzal, hogy válaszokat adnak a gyerekek problémáira. Pedig, ahogy látjuk, egyre nehezebb személyiségállapotú, egyre rosszabb fizikai, lelki, és mentális állapotú traumatizált gyermekek kerülnek be a rendszerbe. Ezért fontos a nevelőszülői tanácsadó jelenléte, de legalább annyira fontos, hogy a nevelőszülőket szakemberek vegyék körül: pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok. Ezt akár mobilszolgáltatás formájában is ki lehetne alakítani, hiszen a nevelőszülők nagy része kistelepüléseken él, ahol ezek a szakemberek nyilvánvalóan nincsenek jelen. Őket is támogatni kell, és nem csak anyagilag, hanem szolgáltatásokkal is, hogy a gyermekek nevelését valóban el tudják látni. 

Csakhogy mindehhez elsősorban pénz kell…

Igen. A gyerekvédelembe biztos be kell fektetni először, de azért ez hosszú távon megtérül, különösen akkor, ha a gyermek családban nevelkedését támogatjuk. Akár úgy, hogy tisztességes mértékben megemelik a családi pótlékot, akár úgy, hogy gondolkoznak azon, hogy a családi pótlék mellett a rászoruló családoknak legyen még egy speciális pénzbeli támogatása. Mert ha a gyereket ki kell emelni a családból, akkor a szakellátórendszerben az egy főre jutó költség sokkal magasabb. Különösen akkor, ha később kikerülnek a rendszerből, munkanélkülivé válnak, más ellátórendszerbe kerülnek be. Az egész kérdés társadalmi hasznosságát az adja, hogy a korai időszakban beavatkozzanak, és ott támogassák a családokat. 

Azt lehet tudni, hogy ehhez körülbelül mennyi pénzre lenne szükség?

Az egy külön szakma, egy külön tudomány.  Én annyit tudok mondani, hogy az állami költségvetés 40 ezer milliárd forint, és ebből például a családi pótlék 300 milliárd. Általánosságban azt tudjuk mondani, hogy Magyarország ma a GDP  két százalékát fordítja gyerekekre és családokra. Ez az Európai Unióban 2,5 százalékos arány. Itt is egy gyerekközpontú költségvetési tervezés bevezetését javasoljuk, ahol a gyermekekre fordított összeg átlátható és lehetővé válik a pénzügyi erőforrások hatékonyságnak vizsgálata. Így láthatóvá válna az is, elegendő forrás áll-e rendelkezésre a gyerekeket érintő egyes szolgáltatások személyi és tárgyi feltételeihez. Az biztos, hogy mindenképpen plusz források kellenek, de ennek az aránya csak egy tisztességes elemzésnek lehet a következménye. 

Készülnek más szakma bevonásával ilyen elemzés készítésére?

Majd meglátjuk, hogy mennyire tudunk ilyen részletekbe belemenni. De azon az irányon, amit leírtunk, szeretnénk még finomítani, más szakembereket, más szakmai szervezeteket meghívni, mert úgy gondolom, hogy egy reform igazán akkor végrehajtható, ha abban a szakma egyetért, és magáénak érzi. 

A Gyermekjogi Civil Koalíció javaslatcsomagját nagyon sokan aláírták…

Sokan vagyunk valóban. A Gyermekjogi Civil Koalíció 2015 óta működik az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány kezdeményezésére és közreműködésével jött létre, és mintegy 60 tagunk van. Ez részben szervezeteket, részben egyéni szakértőket jelent, de valamennyien gyermekek védelmével és a gyermekjogok érvényesítésével foglalkoznak. Rengeteg szervezet önmagában is ernyőszervezet, és maga is képvisel még legalább 20-30 szervezetet.  

Akkor milyen szervezeteket várnak még a finomhangoláshoz?

Nyilván olyanokat, amelyek nem tagjai a koalíciónak, de markánsan jelen vannak a gyermeki jogok területén akár a közoktatás vagy a szociális ellátórendszer képviseletében, vagy akár kiváló elméleti szakemberek.  Nem szeretném, ha akár ilyen, vagy olyan oldalról beszélnénk ez ügyben, mert úgy gondolom, hogy a gyermeki jogok, a gyerekek érdekének képviselete valóban pártokon és kormányokon átívelő kérdés. Számunkra az a fontos, hogy gyermeki jogokkal, gyerekérdekkel foglalkozó szakmai szervezetek mondják majd el a véleményüket pro és kontra, azt, hogy ők hogyan látják az irányt a mi tizenkét, és negyven pontunkkal kapcsolatban. Mi járjuk a magunk szakmai útját, és nagyon szeretnénk, ha ebben a kormányzat is partner lenne, meghallgatná az érveinket. Ezek nem szakmai titkok, nem mi hoztuk őket a felszínre. Visszajelzésekből már nagyon sok jelen van, sőt, nagyon sok tanulmány, nagyon sok elemzés ezeket leírta. Mi rendszerbe foglaltuk mindezt, és kicsit kihangosítottuk, egyrészt a gyerekek, másrészt a szakemberek oldaláról. Ráadásul rengeteg ombudsmani vizsgálat van, amire hivatkoztunk is, továbbá az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága számos megállapítást és javaslatot tett a magyar kormánynak a Gyermekjogi Egyezmény végrehajtása kapcsán. Ezek szintén olvashatóak. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi  ellátások, illetve a gyermeki jogok megvalósulását ezen információk birtokában vettünk górcső alá, és tettünk javaslatokat az irányokra. 

Mit kíván a magyar gyermekvédelem? 

A Gyermekjogi Civil Koalíció „Mit kíván a magyar gyermekvédelem” címmel átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki a gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjának előkészítéséhez. Ez 12 átfogó pontban összegzi a gyermekvédelemben tapasztalható legsúlyosabb, a gyermekeket leginkább veszélyeztető problémákat, vagyis azt, hogy a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakembereknek egyre lehetetlenebb körülmények között kell helytállniuk. Fokozottan nehéz helyzetben vannak a családból kiemelt gyermekek és a rendszer működésének alapvető infrastrukturális, humán és pénzügyi feltételei hiányoznak. Az összegzés kiegészült egy nagyobb terjedelmű 40 pontos szakmai javaslattal is. Az alábbiakban ismertetjük a Gyermekjogi Civil Koalíció 12 pontját.  

1.  A mindenkori kormány – az érintettek, valamint szakmai és civil szervezetek bevonásával – dolgozzon ki átfogó́ gyermekjogi stratégiát, ehhez kapcsolódó cselekvési tervet és biztosítsa az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény végrehajtását! 

2. Integrált, szakmailag magas színvonalú, átlátható gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakirányítást és területi munkát!

3. A gyermekvédelem megfelelő finanszírozását, gyermekközpontú költségvetést, a mindenkori GDP legalább 3 százalékát fordítsák a családokra és a gyerekre!

4. Önálló gyermekjogi ombudsmant, valamint független szakmai testület létrehozását, amely a gyermekek jogainak területén végzett tevékenységek átfogó monitorozásáért, minőségbiztosításáért felel.

5. A gyermekvédelmi rendszerben dolgozó, valamint a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatokat ellátó szakemberek és más segítők anyagi megbecsülését, megfelelő kiválasztását, felkészítését, támogatását és rendszeres ellenőrzését!

6. A gyermekvédelmi rendszer túlterheltségének megszüntetését, a megfelelő működéshez elegendő erőforrások, így többek között férőhelyek és szakemberek biztosítását! 

7. Hatékony megelőzést, korai támogatást, beavatkozást, a gyermekjóléti szolgáltatás „kapuőri” funkciójának érvényesítését! 

8. A fokozottan sérülékeny gyermekcsoportok hatékony védelmének biztosítását!

9. A bántalmazás, elhanyagolás minden formájának a megelőzését, a gyermekbántalmazási esetek kivizsgálását és az eredmények, megállapítások, következmények nyilvánossá tételét!

10. A gyermekvédelmi szakellátás működésének átláthatóvá tételét, traumatudatos szemléletmód kialakítását!

11. Gyermekrészvételt! A gyermekek tájékoztatását – életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő – bevonását az őket érintő döntésekbe, valamint a gyermekek érdekképviseletének hatékonyabbá tételét!

12. A gyermeki jogok megismertetését a gyerekekkel, családtagokkal, szakemberekkel és a legtágabb közvéleménnyel a minél szélesebb körű alkalmazás érdekében.

 

 



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom