A gyermekvédelemben a tiltás kevés, a folyamatokat kellene látni – 1. rész

„Meg kell nézni egy pillanatképen a gyermekvédelem mai állapotát. Sokan vagyunk az országban, akik sejtjük, hogy nincs minden rendben” – mondta vasárnap reggel a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté a Kossuth Rádióban a kormány által elrendelt vizsgálatokról. Egyúttal bejelentette, hogy körülbelül húsz törvény módosítására tesznek javaslatot a gyermekvédelmi törvénycsomagban. Például tovább szigorodnak a pedofil bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételek és áttekintik az eltusolásban segédkezők büntetésének súlyosbítási lehetőségeit. Emellett kezdeményezik, hogy a 18 év alattiak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények soha ne évüljenek el, „mert maguk a pedofil bűnelkövetők is életre szóló sebet okoztak a tettükkel”, illetve azt is kezdeményezik, hogy a pedofil bűnelkövetők soha ne kaphassanak erkölcsi bizonyítványt. Kocsis Máté szerint új gyermekvédelmi rendszert akarnak kialakítani, tiszta, világos szabályokkal és felügyelettel. Jobban kell látnia az államnak, hogy kik vezetik ezeket az intézményeket, ezek az emberek milyen életmódot folytatnak, milyen szabályokat nem tartanak be, milyen pszichológiai állapotban vannak, és életük minden egyes részére kiterjedő vizsgálat alá kell, hogy essenek. 

Ahogy azt Herczog Mária szociológus a Hírklikknek elmondta: nem szigorításra van szükség, csak a jelenlegi hatályos egyezményeket és a ’97-es gyermekvédelmi törvényt kellene betartani, és akkor tökéletesen működhetne minden. Az igazgatók kiválasztása, az ő ellenőrzésük a szociológus szerint felesleges. Egyfelől azért, mert felmerül a kérdés, hogy akkor eddig ilyen nem volt? Másodsorban azért, mert aki két percet is eltöltött segítő szakmában, az pontosan tudja, hogy az alkalmassági vizsga nagyon gyenge esélyű. Ha most megvizsgálják az igazgatót, mit vizsgálnak, hogy az illető szadista-e, vagy pedofíl? Ez aligha derülhet ki. A döntéshozóknak legalább pszichológusokkal kellene konzultálniuk, hogy elmondják nekik, azért ez nem ilyen egyszerű dolog. 

A gyermekvédelemben folyamatokról van szó, de a kormánynak mindig a tiltás, meg szűkítés jut eszébe. Herczog Mária szerint, ha körülnéznének világban, ne adj’ isten, megkérdeznének szakértőket, vagy megnéznék a nemzetközi gyakorlatot, akkor láthatnák, hogy a nemzetközi rendszerben a gyermekvédelemnek van egy protokollja. Abban is benne van, hogy kell erkölcsi bizonyítvány, büntetlenség, meg szakszakmai végzettség is, de legalább ennyire fontos, hogy aki bármilyen funkcióban belép egy ilyen intézménybe, azt felkészítsék azokra a speciális feladatokra, amelyek ott szükségesek.  

A szociológus azt mondja, a pedagógusok, a szociális munkások és a pszichológusok képzése általánosságban megfelelő, de külön a gyerekvédelemre nem tudnak felkészíteni. Azt kellene megnézni, hogy a speciális képzések, a továbbképzések elég jók-e. Ahogy azt is, előírják-e ezek elvégzését annak, aki ilyen helyen dolgozik. Egyébként a szomorú tény az, hogy jelenleg nincs ilyen előírás. 

Arról sem esik szó, hogy a gyerekeket is meg kell erősíteni arra, hogy pontosan tudják, mi a jó érintés, mi nem, mit szabad, vagy nem, ahogy arra is, kihez tudnak fordulni, ha bajban vannak. Szerinte ez nehéz ügy, és egyre nehezebb.

Az egyik oldalon valóban nagyon veszélyes, ha egy gyereket bármilyen inzultus ér, akár verbális agresszió, fizikai bántalmazás, ami abszolút mindennapos, ha nem is a nevelő, vagy a gondozó részéről, de a gyerekek egymás közötti agressziója miatt, és azt nem tudják megállítani, mert nincs rá technika, nincs rá elég ember. A másik oldalon viszont nagyon fontos lenne, hogy ne tiltsuk meg, hogy a gyereknek valaki megsimogassa a fejét, vagy átölelje – miközben tudjuk, ez az ölelés, simogatás lehet abuzív is –, mert lehet támogató is. Merthogy a gyereknek igenis szüksége van arra, hogy szeressék, és hogy valahova tartozhasson. Pont emiatt olyan nehéz ez az egész ügy. Ilyenkor tudni kell felismerni, mi az, amit a gyerekért tesz valaki és mi az, amit ellene. De ezt nem fogják tudni törvényi szigorítással, meg alkalmazáskori kiválasztással elintézni. Ehhez egy folyamatos külső monitor, a gyerekek segítése kell, és az a gyakorlat, hogy minden ilyen intézménynek kell, hogy legyen gyerekbiztonsági szabályzata. Ez pedig nem a házirend. Az intézmény gyerekbiztonsági szabályzata olyan, hogy abból a gyerek is, minden ott dolgozó is tudja, hogy mit lehet, mit nem, kinek kell szólni, ki az, aki ilyen esetekben a jelzést azonnal továbbítja. 

Herczog Mária gyerekvédelmi elképzeléseiben az is szerepel, hogy minden kétes ügynél le kell ülni a gyerekekkel és a felnőttekkel is, megbeszélni, mi történt, mi nem. A bicskei esetnél is az volt a probléma, hogy ez sem 2012-ben, sem 2016-ban nem történt meg, legalábbis a pszichológus azt nyilatkozta, neki nem volt módja a munkaköri beosztásánál fogva mást csinálni, mint hogy elfogadta, a rendőrség lezárta a nyomozást. Azt is mondta, ő beszélt az igazgatóval, és lenyugodtak a kedélyek. A kérdés az, beszélt-e a gyerekekkel, vagy, ha ő nem is, legalább szerveztek-e arra egy szakmai programot, amiben minden gyerekkel végigbeszélték, mi történt. Azért, hogy segítsék őket abban, tudják, miről van szó. Az is kérdés, próbálta-e a pszichológus megérteni, hogyha a gyerekek megvádolták, miért vádolták meg az igazgatót?

Tudjuk, ha hazudik egy gyerek, annak is oka van. Ha egy ilyen horderejű dolgot visszavon, akkor annak egész biztos, hogy oka van. Ráadásul nem egy eset volt, hanem féltucat. Vagyis meg kell érteni a történetek dinamikáját és erre nem ad semmiféle lehetőséget egy jogszabály szigorítása.

A szociológus arról is beszélt, hogy ha olyasmi előfordul, mint Bicskén, akkor egy európai országban az államfő vagy a kormányfő mélységes megrendüléssel bocsánatot kér, kijelenti, hogy végtelenül sajnálja azokat, akikkel ilyesmi történt, és mindenkit biztosít arról, hogy azon fog dolgozni, egyetlen gyerek se válhasson áldozattá. Akkor is ezt mondja, ha ez politikai „duma”, mert ez egy üzenet. A „kettéhasítom” az viszont nem üzenet. Az arról szól, aki mondja, és azt mutatja meg, hogy ő milyen.  

Herczog Mária szerint senkit nem érdekelt volna, hogy a köztársasági elnök milyen viszonyban volt Balog Zoltánnal, ha azt nem galádságra használják. Azt hiszi az ember, hogy ezt tényleg nem lehet megcsinálni, de még mindig dől ki a sok csontváz a szekrényből, és semmi sem történik.

(Folytatjuk)