A hazugság soha nem igazság
Az elmúlt 19 év során tavaly volt a legalacsonyabb a bűnözés szintje az osztrák fővárosban – ez derült ki az APA osztrák hírügynökség összesítéséből. Josef Kerbl, a bécsi bűnügyi hivatal vezetője elmondta, hogy a 2017-es adatokhoz képest 2018-ban a bejelentett esetek számában csökkenés volt tapasztalható. Ez a szám 190 ezerről 169 erre esett vissza, ami 11 százalékos csökkenést jelent. Ami emelkedett 2017-hez képest, az a gazdasági bűncselekmények száma, ideértve például a csalással kapcsolatos eseteket és internetes csalást is. Ezeket a bűncselekményeket jellemzően nem az illegális bevándorlók, vagyis a migránsok követik el.
Mindez azért is említésre méltó, mert Lázár János jó egy évvel ezelőtt épp az osztrák fővárosban készítette elhíresült videóját, amelyben arról győzködte a magyar nyilvánosságot, hogy a bevándorlók átvették Bécs irányítását, és hogy az emberek már félve élnek ebben a városban.
Lázár hazudott. Mostanra kiderült, amit persze Lázár nélkül is tudtunk: hogy a hazugság soha nem igazság.
2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazsággá váljék. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak.
A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.
Lehet sikertörténetnek beállítani a 2010 óta tartó ámokfutást, fülkeforradalomnak hazudni a megtévesztett választók szavazatát, ám ettől a lényeg nem változik: a szegénység évtizedek óta nem látott méreteket öltött. Aki látta a fotókat a karácsony és húsvét előtt ételért sorban állókról, sokáig nem felejti a szívbemarkoló látványt. Az iskolai történelemkönyvekben voltak hasonló felvételek, nyolcvan évvel korábbról - akkor éppen Horthy volt a kormányzó. A mélyszegénység mára már nem a hajléktalanok kiváltsága: lehet éhezni és fázni úgy is, hogy fedél van az ember feje fölött. Az egészségügy romokban, az oktatás milliárdokkal megrövidítve, a jogrend már csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.
Lehet demokráciának hazudni a diktatúrát, lehet mindennek az ellenkezőjét mondani, mert mindig lesznek olyanok, akik ideig-óráig bedőlnek a számukra szépen hangzó hazugságoknak. Mindig voltak és lesznek olyan önként jelentkezők, akik elhiszik, hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a csúnya szép.
Hogy a Föld lapos, és négy elefánt tartja a hátán.
A hazugság attól, hogy sokszor és hangosan mondják, legföljebb hihetővé válhat. Igazsággá soha.
