A hazugságok hálójában a Fenyő-gyilkosság tárgyalásán

Senki nem cáfolta Gyárfás szavait, aki a tárgyalás végén észrevételében leszögezte, az ügyében kedden felsorakoztatott tanúk sorra egymást cáfolták, így Tasnádi Péter Agárdi Gábort és fordítva; Agárdi Gábor és M. Judit úgyszintén egymást; Tasnádi Péter M. Juditot és viszont; M. Judit Sass Lászlót vica-verza; Agárdi Gábor pedig Sass Lászlót oda-vissza és mondani sem kell, Tasnádi Sassal... És az ugyancsak keddre idézett Korber Istvánra sor sem került, mert rá nem jutott idő.

Gyárfás keserűen jegyezte meg: „és mindez az én bőrömre megy...”

Póta Péter bíró kedden először Tasnádi Péter volt feleségét, M. Juditot és egykori munkatársait hallgatta meg.

Tasnádi még a törvényszéki nyári szünet előtt, mintegy másfél évtizedig tett állításaival szemben azt vallotta: Gyárfás Tamás 1997 szeptemberében kereste meg, hogy lépjen fel Fenyő János ellen. A Keresztapa néven is ismert, eddig mintegy 14 évet börtönben töltött tanú a megbízás körülményeiről pedig azt mondta: Gyárfás nem mondta ki az ölés szót, tudta róla, hogy ő nem gyilkos. Emiatt a felkérést nem is vette komolyan. Tasnádi szerint ő 12 milliót kért mindezért, és ebből előlegként 6 milliót meg is kapott. Hogy hol, és mikor, arra már nem emlékezett. Annál inkább a fejében voltak a második 6 millió átadásának részletei... Korábbi elmondása szerint azt Kósa-Somogyi György nyújtotta át, kinek másnak, mint Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőr-dandártábornak. Kósa-Somogyi, az MTV Nap-kelte című műsorának egykori főszerkesztője Póta Péter bírónak kijelentette, hogy képtelenség, amit Tasnádi állít.

Tasnádi vitába kerekedett a tárgyaláson M. Judittal is. Többször leszögezte, hogy volt felesége „ellenséggé vált és mindent, amit lehetett össze-vissza hazudott…” Azt állította: neje 1997 szeptemberétől 1998 március közepéig vele együtt az Egyesült Államokban tartózkodott. M. Judit eljuttatta az útlevelét a bíróságnak. A keddi tárgyaláson kiderült, hogy Tasnádi hiába erősködött, a határátlépéseket az útlevélben pecsétek igazolják. Tasnádiék majdnem egy hónap után Amerikából hazajöttek, Izraelbe is ellátogattak, Budapesten népes társaságban szilvesztereztek, majd januárban ismét elutaztak Amerikába. Ennek a kérdésnek a szavahihetőség szempontjából volt jelentősége.

Tasnádi sokadszor hangsúlyozta, amit M. Judit tud, és a többi keddi tanú tud, azt csak tőle tudják.

Agárdi Gábor, Tasnádi egykori jobbkeze már 2005-ben és 2006-ban rendőrségi kihallgatásain is elmondta és kedden sem mondott mást: Tasnádi az értésére adta, hogy hűtlensége miatt feleségét, M. Juditot megöleti. Miután Agárdi felhívta a figyelmét, hogy ez nehéz feladat lenne, hiszen a feleségét rendőrök védik, „Péter a Fenyő meggyilkolásával példálódzott… Fenyőnél is mindenki tudta, hogy merénylet készül ellene, de neki mégis sikerült véghez vinnie.” 

Tasnádi erre azt állította: „Agárdi csak próbálkozik. Amikor azt mondtam neki akkor, hogy én ölettem meg Fenyőt, akkor hazudtam neki.”

Tasnádi nem győzte hangsúlyozni, hogy neki Fenyő ellen sem állt szándékában bármit is tenni. Gyárfással csak el akarta hitetni, hogy ő oldotta meg a problémáját, tette ezt pusztán annak érdekében, hogy pénzzel „lehúzza”.

A Gyárfás állítólagos felkéréséről szóló legenda abból indult, hogy az egykori rendőrségi jelentések szerint az ugyancsak Tasnádi mellett dolgozó Sass László 1997 nyarán főnöke irodájának előszobájában ülve, a Tasnádi és Láposi Lőrinc kiszűrődött beszélgetéséből azt hallotta, hogy Tasnádi beszámolt a legendás rendőrnek, hogy megbízást kapott Gyárfástól.

Tasnádi minderről: „Sass hazudik.” Tasnádi az előtte lévő íróasztalon lerajzolta, hogy hol volt az ő szobája, amelyben Láposival beszélgethetett. Ettől 17 méterre van az az előszoba, ahol Sass ülhetett, a szigetelt szobákból eleve nem hallatszódhatott ki semmi.

Sass kedden a bíróságon is közölte, ő olyat soha nem mondott, hogy Gyárfás megbízta volna Tasnádit, hogy Fenyő ellen tegyen bármit is. A rendőröknek arról beszélt, amit a városban hallott, feltételezésekről számolt be.

Amíg M. Judit, Agárdi, Sass különböző okokból nem kerültek szembe Tasnádival, addig valamennyien felnéztek rá. Tasnádi hosszú éveken át tündökölni akart munkatársai, mint ahogy felesége szemében, és ezt el is érte. Felnéztek rá, Keresztapaként tisztelték.

Miután M. Judit mástól szült gyereket; miután Agárdit, az állítása szerint meglopta; miután Sass ex-feleségével Tasnádi viszonyt kezdett – az egykori csodálók a rendőrségen ellene fordultak, ellene vallottak, a hatóságnak elmondták, hogy mi mindent hallottak tőle.

Tasnádi a saját csapdájába esett, megrettent a felelősségre vonástól. Immár cáfolnia kellett, hogy szerepe lett volna a Fenyő-gyilkosságban. „Beszorult.” Ráébredt, hogy ha nem változtatja meg az eredeti állítást, akkor gyilkosság vádjával felelősségre vonják. Belegabalyodott a hazugság hálójába…

Mintegy másfél évtized után, gyökeresen szemben az addigi vallomásaival, arra kényszerült, hogy azt állítsa, hogy mégiscsak kapott Gyárfástól megbízást, de ő Gyárfást jól becsapta. Elhitette vele, hogy ő végzett Fenyővel, pedig valójában nem tett mást, mint Gyárfást „lehúzta”.

Tasnádi kérdésre elmondta, vele Láposi Lőrinc dandártábornok azt közölte, hogy Fenyő meggyilkolása nem pusztán Gyárfásnál, hanem a „duce”-nél, Kiss Ernő KBI igazgatónál és a vele szoros kapcsolatban álló Princz Gábornál keresendő. Erre vonatkozóan éppen az egyik napilap keddi számában jelent meg mélyreható elemzés.

A tárgyalás csütörtökön folytatódik.