A Kádár-kort idézi az orbáni sajtóirányítás
Mint egy bomba robbant kedden a hír, hogy Washington szigorította a magyar útlevéllel utazók vízummentességét. A Magyar Távirati Iroda pedig ebből az alkalomból megpróbálkozott a szinte lehetetlennel, hogy úgy ismertesse a lépést, mintha nem is közölné. Vagyis a jelenlegi hatalom sajtóirányítása megint egyszer hülyének nézte a közönséget.
A hírszerkesztésnek, vagyis az információk továbbadásának, a tájékoztatásnak – mint szinte mindennek az életben – megvannak a maga szabályai. Nem untatjuk az olvasókat ennek részletezésével, elég, ha azok az emberek tisztában vannak (lennének) vele, akik a média különböző területein tevékenykednek. A lényeg az, hogy minden megjelenő, vagy elhangzó hírnek – legyen az egy rövid „mínuszos” hír, vagy akár egy hosszabb tudósítás – érthetőnek kell lenni. Hiszen az információ befogadója számára minden további magyarázat nélkül is világossá kell tenni, hogy miről is van szó.
Mindebben kiemelt szerepe van a Magyar Távirati Irodának. Az esetek jelentős részében tőlük származnak az alapinformációk, amelyeket aztán a rádiók, tévék, a portálok és a nyomtatott sajtó változatlanul közöl, netán érdemesnek tartja feldolgozni, kiegészíteni, tovább gondolni, részletezni.
A „királyi hírügynökség” kedden délelőtt 11 óra 22 perckor a következő című anyaggal örvendeztette meg a felhasználókat: „BM: az Amerikai Egyesült Államok a kettős állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok adatait követelte Magyarországtól”. A cikk maga sem volt hosszú, első mondata például megismételte a cím közlését, de érdemes az egészet idézni: „Az Amerikai Egyesült Államok a kettős állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok adatait követelte Magyarországtól" – közölte a Belügyminisztérium kedden az MTI-vel. Azt írták, hogy Magyarország ezt nem adja ki senkinek, mert a külhoni magyarok biztonsága a tét. „Ezért áll most bosszút a magyarokon Joe Biden elnök úr kormánya" – tették hozzá.”
Utólag persze világos, hogy miről van szó. De az, aki az MTI alapján próbál lépést tartani a világ eseményeivel és tájékozódni a történésekről, nyilvánvalóan bajban lehetett e néhány sor olvastán. Kiváltképpen azért, mert a „királyi hírügynökség” feladatai, jogosítványai között eddig sem szerepelt és feltehetően ezután sem lesz ott a rejtvényfejtés. Márpedig ha valaki nem olvasta el a különböző portálokon, hogy az Egyesült Államok „bekeményített” vízum-ügyben Magyarországgal szemben, az aligha lehetett tisztában azzal, mire válaszolt a budapesti belügy meglehetősen erőteljes formában.
A Magyar Távirati Iroda kedden délelőtt ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy ha az újságírói szakma szabályai és a politikai hűség között kell választania, akkor nyilvánvalóan az utóbbira voksol. Bár meglehet, nem is volt választásuk. A hatalomnak megvannak a jól bejáratott eszközei, hogy saját érdekében használja ki és fel az egykor a közt szolgáló, ma már legfeljebb csak nevében közszolgálati médiát. Benne az MTI-t is természetesen.
Ebben a „közszolgálatban” már régóta nincs szó kiegyensúlyozott tájékoztatásról. Ha valakit le akarnak járatni, vagy csak egyszerűen lehetetlenné tenni, szükségtelen meghallgatni a „másik felet”. Az majd találjon magának fórumot, ahol elmondhatja a saját álláspontját, ha éppen fontosnak tartja.
Ebben a konkrét esetben volt a budapesti amerikai nagykövetségnek egy közleménye – sőt, Pressman nagykövet sajnálkozott is, hogy így alakultak a dolgok –, de ez nem érte el a „királyi hírügynökség” ingerküszöbét. Hiszen még a végén a gyanútlan olvasó netán elgondolkodik, hogy talán lehet valami igazság abban, amit az amerikaiak mondanak. Így aztán erről a hírről a következő MTI-anyag – kora este – már az Alapjogokért Központ kommentárja volt, kibővítve a BM délelőtti álláspontját, még jobban kiemelve az Egyesült Államok lépésének tarthatatlanságát. Pedig közben Kovács Zoltán államtitkár is nyilatkozott az ügyben, de valamiért az sem felelt meg a közmédiát irányítók érdekeinek.
Ami történt, tulajdonképpen nem nagy ügy. Ami miatt mégis szót érdemel, az a jelenség. Hogy a XXI. század harmadik évtizedében a magyar sajtóirányítás még mindig ott tart, mint a Kádár-korszakban az agit-prop. osztály, hogy el lehet hallgatni az igazságot. Kétségkívül vannak az országban olyanok, akik csak a hivatalos közlések alapján tájékozódnak. Ám aki akar, az könnyen nyomára bukkanhat a valóságnak, amelyet a jelenlegi hatalom – a „közszolgálat” segítségével – igyekszik elrejteni.
Azok az emberek pedig, akik a „közszolgálatot” úgy értelmezik, hogy gondolkodás nélkül ki kell szolgálni a hatalmat, előbb-utóbb rájönnek majd, hogy a szakma tisztelete mégis csak előbbre való lenne. Meglehet, akkor már késő lesz.
