Donald Trump egy fasiszta vezető?
Az Egyesült Államok, amely egykor a világ példaértékű liberális demokráciája volt, ma egy hibrid állam, amely egy fasiszta vezetőt és egy liberális alkotmányt ötvöz; de nem, nem esett a fasizmus áldozatává. És nem is fog.
Ha így van, van-e értelme Trumpot fasisztának nevezni, még akkor is, ha igaz? Nem idegeníti el ez a szavazóit? Nem lenne jobb, ha egyszerűen leírnánk a tetteit anélkül, hogy ellentmondásosan megbélyegeznénk? – Ezt vizsgálta nagyon hosszú elemzésében a The Atlantic lapban Jonathan Rauch, a Brookings Intézet Kormányzási Tanulmányok kutatója.
Rámutatott: egészen a közelmúltig óvakodott attól, hogy az „f-szót” Trumpra alkalmazza, de most már túl sok és túl erős a hasonlóság ahhoz, hogy ezt tagadjuk.
Az amerikaiaknak, akik támogatják a liberális demokráciát, fel kell ismerniük, hogy mivel állunk szemben, hogy meg tudjanak vele birkózni, és ahhoz, hogy felismerjünk valamit, meg kell nevezni. Trump felfedte magát, és nekünk is néven kell neveznünk, amit látunk.
A szerző egy éve úgy látta, hogy Trump kormányzási rendszere a patrimonializmus egy változata, amelyben az államot a vezető személyes tulajdonaként és családi vállalkozásaként kezelik. Ez ma is igaz. (A patrimonializmus Max Weber alkotta fogalom, és olyan politikai rendszert ír le, amely közigazgatási és katonai struktúrákra épít, amelyek az egyeduralkodónak engedelmeskednek. A szerk.) Ez azonban kormányzási stílus, és nem formális ideológia vagy rendszer. Mivel egyetlen szilárd alapelve a főnök iránti személyes hűség, nincs konkrét célja. A fasizmus ezzel szemben ideológiai, agresszív és legalábbis korai szakaszában forradalmi. Arra törekszik, hogy uralja a politikát, leverje az ellenállást és átírja a társadalmi szerződést.
Trump elmúlt évében az, ami eredetileg a kormány személyes játékszerévé tételére irányuló erőfeszítésnek tűnt, egyértelműen a doktrinális és operatív fasizmus felé sodródott. Trump élettér-éhsége, korlátlan hatalom iránti igénye, a globális szélsőjobb támogatása, az igazságszolgáltatás politizálása, a brutalitás alkalmazása, a jogok hivalkodó megsértése, egy nemzeti félkatonai rendőrség létrehozása – mindezek a fejlemények valami céltudatosabbra és baljósabbra utalnak, mint a hétköznapi kapzsiság vagy a gengszterizmus.
Trump kormányzási stílusát ma már a „fasiszta” szó írja le a legjobban, és a kifejezés használatától való vonakodás mára perverzzé vált. A fasizmus nem egy egyértelműen kijelölt határokkal rendelkező terület, hanem jellemzők együttese. Ha együtt nézzük a csillagokat, a csillagkép tisztán megjelenik – írta a szerző.
Felhozta – példákkal és érvekkel részletesen alátámasztva
1/ A normák lerombolását, amelyet a fasiszta kormányzási stílus jellemzőjének lát.
2/ Az erőszak dicsőítését.
3/ A bűnüldözés átpolitizálását.
4/ A dehumanizálást.
5/ A rendőrállami taktikákat.
6/ A választások aláásását.
7/ Ami magán, az nyilvános.
8/ A média elleni támadásokat.
9/ A területi és katonai agressziót.
10/ A transznacionális hatást.
11/ A vér és rög nacionalizmust.
12/ A fehér és keresztény nacionalizmust.
13/ A csőcselék és utcai bűnözők felhasználását.
14/ A vezető felmagasztalását.
15/ Az alternatív tények alkalmazását.
16/ A politika egészét.
16/ A forradalomként való kormányzást.
Trump bezárt egy kongresszusi megbízású ügynökséget, átnevezett egy nemzetközi víztestet, letartóztatott egy véleményírót, külföldi gulagba deportálta a bevándorlókat, terrorizálta az amerikai városokat, megfenyegette egy szövetségesét és még sok mást, és mindezzel megmutatta, hogyan néz ki az, amikor egy radikalizálódott állam felhagy a racionális mérlegeléssel és háborúba kezd önmaga ellen.
Tény, hogy vannak a klasszikus európai fasizmusnak olyan elemei, amelyek nem találhatók meg a trumpizmusban (például tömeges tüntetések és nyilvános rituálék) –, vagy hogy vannak a trumpizmusnak további elemei, amelyek illenek a listára (a MAGA hipermaszkulinitása, nőgyűlölete és a kereszténység kooptálása mind fasiszta mintákra hasonlít). A fasizmus különböző formáinak összehasonlítása nem pontos. Trump azonban valós időben mutatja meg nekünk, hogy néz ki a XXI. századi amerikai fasizmus.
Ha Trump fasiszta elnök, az nem jelenti egyben azt, hogy Amerika fasiszta ország. A bíróságok, az államok és a média továbbra is függetlenek tőle, és az ezek megfélemlítésére irányuló erőfeszítései valószínűleg kudarcot vallanak. Novemberben elveszítheti a Kongresszus feletti uralmát. Nem sikerült a közvéleményt formálnia, kivéve önmaga ellen. Zuhan a szavazók bizalma, koalíciója szétesőben van, és elhanyagolta azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik az elnökök számára a tartós változásokat. Ő és pártja dacolhat az alkotmánnyal, de szerencsére nem írhatják át.
