A kamatvágás segítheti a gazdaságot

Az MNB elmúlt öt éve példátlanul hektikus kamatpályát rajzolt fel: a 2021-es nullaközeli szintről 2022-re válságos inflációs környezetben 13 százalékig emelt, majd 2024-től gyors, 2025-ben pedig hosszan elhúzódó kivárással kísért normalizációs szakaszba lépett. A jegybank 2021-ben még fokozatosan, 2022-ben már agresszívan szigorított, hogy fékezze az elszálló árakat és megvédje a forintot, „tanulva” a 2010-es évek laza, inflációt alulbecsülő monetáris gyakorlatából. 2023-ban tartósan magasan maradtak a kamatok, a pénzpiaci stabilitás és a befektetői bizalom megőrzése elsőbbséget élvezett a növekedéssel szemben. Az infláció látványos visszahűlése csak 2024-ben engedte meg a gyorsabb vágásokat, de a jegybank végig ragaszkodott a pozitív reálkamat fenntartásához, „sokkterápiaként” kezelve a korábbi inflációs spirált. 2025-ben befagyasztották az alapkamatot: a szigorú kondíciók maradtak, miközben a retorika az óvatosságot, nem a növekedés erőteljes támogatását tükrözte. A mostani, 2026 eleji első kamatcsökkentés ezért nem egyszerű technikai lépés, hanem annak jele, hogy a jegybank óvatosan kész visszaengedni a gazdaságba némi „levegőt”. 

Egyes elemzők úgy gondolják, a következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy az MNB képes-e úgy lazítani, hogy közben megőrizze a forint stabilitását és a még mindig sérülékeny inflációs bizalmat? Mihályi Máté, a GKI kutatója a jövőbeli kamatpályáról úgy fogalmazott: a jegybank kifejezetten óvatosan, konzervatívan kommunikál a további lépésekről, nem vállal előre kötött vágási pályát, minden döntést a beérkező adatokhoz igazít. A piac jelenlegi árazása alapján azonban szerinte az év végére 5,5 százalék körüli alapkamat is elképzelhető, ami a mostani szinthez képest három újabb csökkentést feltételezne. Szerinte is kérdéses, hogy a Monetáris Tanács már márciusban lép-e újra, vagy inkább kivár, és sok múlik azon is, milyen inflációs adatok érkeznek, illetve milyen jegybanki döntéseket hoz az EKB, illetve a Fed a következő hónapokban.

Segíti-e a gazdaságot a másfél év utáni első kamatvágás? A szakember úgy látja, hogy az MNB most elhatározott kamatcsökkentése egyértelműen segíteni fogja a gazdaságot, még ha a hatásai nem is azonnal jelentkeznek. A piac már jó előre beárazta a döntést, ez abból is látszik, hogy a forint árfolyama gyakorlatilag nem reagált a kamatvágásra. Nem gyengült érdemben, nem nőtt az árfolyam mozgása, ami szerinte a jegybankkal szembeni bizalom erősödését is tükrözi. Mint mondta, az új MNB-vezetés alatt az intézmény reputációja erősödött, a piac egy konzervatív, szigorú jegybankot áraz, amelyik kész megvédeni a forint árfolyamát, és ez nagyobb mozgásteret ad a kamatvágásra is.

Ugyanakkor a kamatcsökkentés hatását bizonyos a támogatott hitelek fékezhetik. Több államilag támogatott hitelkonstrukció fut párhuzamosan, a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, a különféle támogatott kkv-hiteleket említette példaként, amelyek kamatszintje eleve elszigetelt az alapkamat aktuális mozgásától. Emiatt az alapkamat csökkentése jóval lassabban gyűrűzik át a vállalati és lakossági hitelkamatok világába, és így a beruházások, a fogyasztás élénkülésébe is.

A lakossági állampapír-piacról Mihályi elmondta, a mostani döntés gyakorlatilag nem érinti a már meglévő állampapírokban lévő pénzt, azokat a korábban rögzített, magasabb kamaton fizeti tovább az állam. A változás főleg a jövőben elhelyezett megtakarításoknál jelenik majd meg, ott az új sorozatok várhatóan alacsonyabb kamatot kínálnak majd. Ezt azonban nem tekinti kedvezőtlen fejleménynek, mert egy jóval alacsonyabb inflációs környezetben természetes az alacsonyabb kamatszint. Ha emiatt a háztartások a pénzük egy részét inkább elkölteni kezdik, az a belső kereslet élénkülésén keresztül a gazdaságot is pörgetheti. A jelenlegi 6–7 százalék körüli kamatszint régiós összehasonlításban még mindig kifejezetten magas, miközben a családok többsége a mérsékeltebb inflációnak örül, nem annak, hogy „kétszámjegyű infláció mellett kétszámjegyű kamatot” lehetne kapni. 

Arra a felvetésre, hogy a lakosság esetleg kivonhatja a pénzét az állampapírokból, Mihályi úgy reagált: a folyamat nem fekete-fehér. Az alacsonyabb nominális kamatszint önmagában nem riasztja el sem a hazai, sem a külföldi befektetőket, ha a reálkamat – vagyis a kamat és az infláció különbsége – továbbra is vonzó, és az országkockázat nem romlik. Sőt, még a mostani, már csökkentett alapkamat mellett is „nagyon magasak a kamatok” a térségben elérhető alternatívákhoz képest.

Az államadósság finanszírozása kapcsán a szakember kiemelte az országkockázati prémium fontosságát. A magyar állam jelenleg jóval magasabb kamatszint mellett tud új forrásokat bevonni, mint a csehek vagy a lengyelek, a szlovák euróövezeti kamatok pedig még azoknál is alacsonyabbak. Ennek oka, hogy a befektetők kockázatosabbnak ítélik a magyar gazdaságot, ezért felárat kérnek. A kamatcsökkentés önmagában – ha közben a forint stabil, az infláció kontroll alatt marad – nem feltétlen ront ezen, sőt, ha a kockázati prémium csökken, középtávon az állampapír-hozamok is mérséklődhetnek, ami teherkönnyítést jelent az államkasszának.

Megkérdeztük, lát-e pénzügyi kockázatokat a tavaszi választások eredményének függvényében? Mihályi Máté szerint a választások végeredményétől függetlenül a forint erejének legfontosabb tényezője továbbra is a magas kamatkülönbözet lesz. A szakértői körökben ugyan szóba kerül az úgynevezett „Tisza-bet” – az a feltételezés, hogy egy Tisza-győzelem az euró bevezetésének ígéretével és az uniós pénzek hazahozatalával csökkenthetné az ország kockázati prémiumát és támogathatná a stabil forintárfolyamot –, de szerinte ma még ez nehezen szétválasztható a tisztán kamatoldali hatásoktól. 

Összességében úgy látja: ha a jegybank megőrzi konzervatív hitelességét, és a kamatvágásokat következetesen az inflációs pályához igazítja, akkor az elindult kamatcsökkentési ciklus inkább lehet a növekedés óvatos támogatója, mintsem újabb kockázati góc a magyar gazdaság számára.