A katonák nem fogják megoldani az egészségügy problémáit

- Ritka ötvözet találkozik önben, hogy orvos, volt kórházigazgató, volt katonatiszt, és hivatásos katonaként kórházigazgató. Ön tehát igazán autentikusan meg tudja fogalmazni, hogy mi dolguk van most a katonáknak a kórházakban?

- Mondom először a jogszabály alapján. Az első kitétel, hogy az intézmények szakmai ügyeibe nem szólhatnak bele, ami ugye azt is jelenti, hogy a kiküldött parancsnokok nem egészségügyiek. Semmi más dolguk nincs, mint az érkező utasításokat továbbadják, és ellenőrizzék azok végrehajtását. Másként: aktív tranzitálása az információknak. Írott kötelességük még a gyógyítás feltételeit biztosítani és ellenőrizni; rendben legyen a műszer-, gyógyszerellátottság, és bizonyos védelmet is kell biztosítaniuk a gyógyintézet számára.

- Ki ellen kell védeni a kórházakat?

- Ezt én sem nagyon értem, ha ketten-hárman kint vannak az utcán, csak nem fogják megtámadni a kórházat az emberek.

- Ön most a rendeletet ismertette, de engem az érdekelne, hogy vajon teljesen rendben van az, hogy katonák szálltak be az irányításba?

- A főparancsnok katona, de a helyettese nem az, De a főnök katona.

- Újra kérdezem: indokolt volt ez a kormányzati döntés?

- Nem. Ezt vagy bizalmatlanságnak, vagy túlbiztosításnak nevezhetném; egyik sem elfogadható. Kétségtelen, hogy kevés az orvos és a nővér – jórészt az Orbán-kormány elmúlt tíz évi politikájának következtében – és emiatt akadozva működnek az intézmények, de ezt a problémát a katonai vezetés nem tudja megoldani. Szakembereket nem tudnak gyártani. Lehet, hogy csak az én rosszindulatom mondatja, hogy a katonák dolga elsősorban az információk házon belül tartása, illetve, hogy az adatok csak zárt rendszeren belül mehessenek tovább. Így próbálják esetleg megakadályozni, hogy olyan hírek jussanak a nyilvánosság elé, amelyeket a kormány nem akar megosztani. A nyilatkozattétel, ahogy ezt már az önök portálja is megírta, eddig is meg volt tiltva a kórházigazgatóknak. Négy-öt évvel ezelőtt rendelték el, hogy az intézményvezetők nem adhatnak információt a sajtónak. Ez tehát működött, csak elvétve fordult elő, hogy a sajtó számára nyitottak lettek volna az igazgatók. A mostani helyzetben persze ráerősítenek a kormányzati emberek a tilalomra.

- De most milyen célt szolgál a titkolódzás?

- Hogy semmilyen körülmények között ne jussanak hozzá az adatokhoz, csakis rajtuk keresztül és azokhoz, amiket a hatalom hajlandó megosztani. Hadd emlékeztessem a kórházi fertőzések botrányára: bíróság kötelezte az egészségügyet az adatok kiadására, de – dacára a bírósági ítéletnek – úgy tettek eleget a kötelezettségnek, hogy ne lehessen kiigazodni az átadott dokumentumokon. Vagyis teljesítették a kötelezettségüket meg nem is. A lényeg az ezúttal is, hogy nem akarnak olyan adatokat közreadni, amelyek a kormányra, intézkedéseire nézve, negatív képet mutatna. Folyamatosan a sikerpropagandát akarják fenntartani, azaz a kormány hiba nélkül látja el feladatát. Ez a politikájuk lényege. Mondok egy bennünket közvetlenül érintő példát: az operatív törzs sajtótájékoztatóján megkérdezték, hogy mi a helyzet a két Újbudán megfertőződött háziorvossal. Mi volt a válasz? Az, hogy a mai napon 11 tonna egészségügyi felszerelés érkezett Kínából, holnap öt gépet várunk onnan, két és fél millió maszkkal. A kérdés azonban nem ez: a kérdés az, hogy két hónappal ezelőtt miért nem kezdték el a felkészülést?

- Az EMMI a napokban adta ki azt a nyilatkozatát, amely szerint a járvány a kormány hathatós intézkedéseinek következtében nem érkezett meg Magyarországra.

- Az előbb mondtam: ez a sikerpropaganda.

- De milyen intézkedéseket hoztak? Milyen döntések születtek a március 11-i vészhelyzet kihirdetése előtt, amikor pedig Európában már tombolt a vírus?

- Semmilyet. A működő egészségügynek most sincs mindenhol megfelelő védőeszköze.

- Milyen szerepet vállal a védekezésben Kásler Miklós miniszter?

- Feltehetően ő sem lesz büszke arra, ami történik az országban.

- De háttérbe van szorítva?

- Teljesen. Nem az egészségügy irányítja most sem a politikát, hanem a politika az egészségügyet. Pedig, ha máskor nem, hát járvány idején ez megengedhetetlen volna. Fordítva ülünk a lovon, mint oly sokszor.

- Ha már szóba hozta a két újbudai háziorvos betegségét, ők hogy vannak most?

- Otthon vannak mindketten. Egyikőjük enyhe tünetekkel vészelte át, a másik a klasszikus magas lázzal elesettséggel, rossz közérzettel, azaz a vírusfertőzésre jellemző tünetekkel. Mind a ketten alapjában véve egészséges emberek, egyikőjük 52, kollégája 55 éves, tehát nem a veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak.

- Amikor fertőzöttek lettek, nyilván még praktizáltak. Volt megfelelő védőfelszerelésük?

- Hiányos. Egyszerű sebészeti maszk.

- Az operatív törzs titkolja a területi adatokat. Önnek, Újbuda polgármesterének vannak pontos ismeretei a kerületéről?

- Csak azt tudom. hogy karanténban hányan vannak, de a tényleges fertőzött számot nem tudom.

- És hiába is kérdezné?

- Kérdezem, de nem tudom, hogy kapok-e választ. Hétfőn reggel kértem ismét információt.

- Ugye a főváros legnépesebb kerületéről beszélünk?

- Igen, nagyjából 150 ezer emberről.