A kegyelmi döntés hátterében bűncselekmény is felmerülhet, ha valaki jogellenesen befolyásolta a döntéshozót
A közmédia működésének átalakításától egészen a Novák Katalin nevéhez kötődő kegyelmi ügyig jutott a KlikkTV Egyenleg című műsorának beszélgetése. Horváth Gábor és Lattmann Tamás szerint a közmédiában történt változások önmagukban még nem jelentenek garanciát arra, hogy megszűnik a politikai befolyás. A beszélgetésben szóba került a közmédia jövője, az internet térnyerése, a parlamenti közvetítések, valamint az is, hogy alkotmányos és politikai szempontból vizsgálható-e a kegyelmi döntés háttere.
Várhegyi Attila és az „ötödik emelet”
A beszélgetés kiindulópontja a közmédiában működő politikai befolyás kérdése volt. Horváth Gábor szerint a rendszer egyik kulcsszereplője Várhegyi Attila volt, aki külső tanácsadóként, jelentős juttatások mellett vett részt a közmédia működésében, és személyesen ellenőrizte a megjelenő híreket. A műsorban elhangzottak szerint az anyagokat a szerkesztők jóváhagyásra továbbították, és most vált világossá, hogy kihez kerültek ezek a tartalmak.
Lattmann Tamás az úgynevezett „ötödik emelet” képével írta le a rendszert, utalva arra, hogy a Kunigunda utcai, eredetileg négyszintes épületben külön politikai kontrollközpont működött. A jogász ugyanakkor saját liberális álláspontját is elővette, amikor arról beszélt, hogy a történtek ismét megerősítették benne azt a régi meggyőződést: az államnak nem feltétlenül kellene ilyen formában közmédiát fenntartania. Mint fogalmazott, a közmédia bizonyos kulturális és nemzeti feladatokat valóban elláthat, de az a döntő kérdés, hogy ezeket tisztességes módon végzi-e, vagy politikai célokra használják fel.
Horváth Gábor közben arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban a Kossuth rádióban olyan archív felvételek is előkerültek, amelyekről külön hangsúlyozták, hogy az elmúlt 16 évben nem kerülhettek adásba. Szerinte már önmagában ez is azt mutatja, hogy a politika korábban arról is döntött, mit tekintenek nemzeti értéknek. A Petőfi rádió változásai, illetve a déli harangszó visszatérése szintén annak jeleként jelentek meg a beszélgetésben, hogy a közmédia új irányt keres.
Az internet lassan kikerüli a közmédiát
Lattmann szerint ugyanakkor van egy fontos változás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: az internet alapjaiban alakította át a médiapiacot. Szerinte az elmúlt 16 év egyik kevés pozitív következménye éppen az lehet, hogy bebizonyosodott, a hatalmas közpénzből működtetett propagandagépezet nem képes ellenőrzése alatt tartani a teljes nyilvánosságot. „Fillérekből, szotyolából” is létrejöhetnek olyan független műhelyek, amelyek saját közönséget tudnak építeni, és nem az állami finanszírozástól függnek.
A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a Tisza Párt választási sikere különösen látványosan mutatta meg a közmédia korlátait. Horváth Gábor szerint a párt úgy tudott jelentős választási eredményt elérni, hogy a közmédia nem állt mögötte, sőt inkább ellene próbálta hangolni a közvéleményt. Lattmann ehhez azt tette hozzá, hogy a technológiai változás minden politikai oldal számára új lehetőségeket teremtett. A politikusok ma már közvetlenül is elérhetik a választókat a Facebookon és más online platformokon, ahol nincs szükség újságíróra és kellemetlen kérdésekre.
A parlamenti közvetítések kapcsán ezért a vendégek inkább az online megoldásokat tartották életképesnek. Az Országgyűlés ülései ma is követhetők az interneten, így szerintük nem feltétlenül szükséges, hogy egy közmédiacsatorna közvetítse a plenáris üléseket. Lattmann szerint a parlamenti videóstream eleve elkészül, azt akár kereskedelmi televíziók is átvehetnék, ha egy-egy kiemelt esemény közvetítése üzletileg indokolttá válik. A kulturális tartalmak esetében pedig szerinte ugyancsak megoldható lenne az online terjesztés.
A kegyelmi ügyben már nem csak politikai kérdésről van szó
A beszélgetés második felében a Novák Katalin kegyelmi döntése körül kialakult botrány került előtérbe. A műsorban szóba került, hogy a parlament vizsgálóbizottsága meghallgatná Novák Katalint, Varga Juditot és Balog Zoltánt is. Lattmann Tamás jogászként hangsúlyozta: önmagában az, hogy valaki nem ért egyet egy köztársasági elnöki kegyelmi döntéssel, még nem jelenti azt, hogy bűncselekmény történt. A háttérben azonban akár bűncselekmény gyanúja is felmerülhet, például ha valaki jogellenes módon próbálta befolyásolni a döntéshozót.
Lattmann ugyanakkor korábban jogilag aggályosnak tartotta, hogy a parlament egy államfői hatáskörbe tartozó döntést politikai vizsgálat tárgyává tegyen. A beszélgetés során azonban saját korábbi álláspontját is árnyalta. Úgy vélte, hogy az elmúlt 16 év politikai működésének feltárása olyan helyzetet teremthetett, amelyben a saját jogászi fenntartásait is háttérbe kell szorítania. A történteket egy „feltáróműtéthez” hasonlította: szerinte meg kell vizsgálni, hogyan született a kegyelmi döntés, kik próbálták befolyásolni Novák Katalint, és milyen szerepe lehetett az ügyben a háttérben működő politikai kapcsolatoknak.
Különösen fontosnak tartotta annak tisztázását, hogy pontosan milyen szerepet játszott Balog Zoltán, és kik állhattak a döntési folyamat mögött. A műsorban az a lehetőség is felmerült, hogy amennyiben bizonyítható lenne Orbán Viktor vagy családjának érintettsége, annak súlyos politikai következményei lehetnének.
A vendégek végül abban egyetértettek, hogy a kegyelmi jogkör jelenlegi szabályozása felülvizsgálatra szorulhat. Lattmann nem a köztársasági elnök kegyelmi jogának megszüntetését támogatja, hanem nagyobb átláthatóságot tartana szükségesnek. Szerinte általános indokolási kötelezettséget kellene bevezetni, mert csak így lehetne megérteni, mi alapján születnek az államfői döntések. A történelmi példák, köztük Sólyom László és Göncz Árpád egyes kegyelmi döntései is azt mutatják, hogy a jogilag helyesnek tűnő ítélet és a társadalom igazságérzete időnként eltérhet egymástól. Éppen ezért Lattmann szerint nem magát a kegyelmi jogkört kellene felszámolni, hanem olyan szabályokat kellene kialakítani, amelyek mellett a döntések háttere a társadalom számára is átláthatóbbá válik.
