A kínai kapcsolat – Minden hónappal nő a kockázat
A kínai kapcsolatok mérlege soha nem látott kereskedelmi deficitet és komoly kockázatokat jelent Magyarország számára – mondta el ezzel kapcsolatos aggodalmait a Hírklikknek Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár. Az MNB korábbi elnöke óva intené hazánkat attól, hogy a magyar jövőt függővé tegye a Kínához való kötődéstől.
Hszi Csin-ping elnöksége alatt a kínai-magyar kapcsolatok „soha nem látott magasságokba emelkedtek, és ez Magyarország számára rendkívül előnyös és hasznos” – jelentette ki Orbán Viktor októberi pekingi látogatásán. „Ezek szép, hangzatos szavak, a keleti kultúrában nyilván örülnek neki, aztán „elosztják néggyel” – reagált a miniszterelnök véleményére Bod Péter Ákos. A jegybank egykori elnöke úgy véli, a kínai barátság nem ad választ a magyar társadalom és gazdaság előtt álló problémákra, egyik megoldásában sem segít. A közgazdász szerint a kormány Kínára alapozott iparpolitikája alapvetően elhibázott és ezen mielőbb változtatni kell.
A KlikkTV korábbi adásában elhangzott, hogy a politikai és a gazdasági kockázatok mellett komoly nemzetbiztonsági kockázatai is vannak a kínai-magyar barátságnak. Bod Péter Ákos minden szempontból óva intené Magyarországot az egyre szorosabbá váló kínai kapcsolattól. „Ne felejtsük el, hogy kommunista országról van szó, ez egypártrendszer, aminek az úgynevezett magánvállalatai sem egészen magánvállalatok. Kockázatos a magyar jövőt függővé tenni olyan ázsiai hatalomtól, amely nem kompatibilis a mi társadalmi rendszerünkkel, miközben Magyarország az unió tagja. A gyorsan változó geopolitikai helyzetben pedig minden hónappal nő a kockázat“ – fejtette ki véleményét a szakember.
„A Kínával folytatott gazdasági együttműködés Európának egy időszakban valóban aranybányának tűnt, szinte végtelen piacot jelentett. Az eltérő üzleti kultúra ellenére, lehetett kapcsolódást találni. Ez különösen igaz volt Kínának arra az időszakára, amikor beilleszkedett a nemzetközi kereskedelmi játékszabályokba. Közben az ország gazdaságilag megerősödött, világgazdasági és politikai súlya megnőtt, de társadalmi berendezkedése nem úgy alakult, ahogy a megelőző két évtizedben várható volt. Peking visszafordult a kommunista ideológia felé, ráadásul agresszíven terjeszkedik” – tette hozzá a korábbi bankelnök.
A geopolitikai kockázatok mellett vannak olyan területek, például az elektronika, ahol felmerülnek nemzetbiztonsági kockázatok is. Példa erre a Huawei, amely cég a gyanú szerint telefonjain, hírközlési rendszerein keresztül mindent tudhat rólunk. Nem véletlen, hogy az amerikai kormány néhány területen, állami intézményekben megtiltotta a Huawei termékeinek használatát.
A közgazdász professzor felidézte a legújabb esetet: az Európai Unió vizsgálatot indított a járműipari cégeknek nyújtott kínai állami támogatások ügyében. A várható intézkedések komolyan érinthetik Magyarország tervezett akku-nagyhatalmi státuszát is. A kérdés, hogy a kormány részéről számol-e valaki a kockázatokkal? Nem észlelik az illetékesek a veszélyt, vagy csak egyszerűen nem törődnek vele? Bod Péter Ákos attól tart, hogy nem számolnak, főleg nem előre.
„Megszületik a hatalom csúcsán egy jónak gondolt döntés különösebb szakmai előkészítés nélkül, aztán közben újabb és újabb gazdasági és jogi bonyodalmak kerülnek elő, amelyek miatt folyamatosan közben kell korrigálni – ami persze nincs ingyen.”
„Ha az akkugyárakra gondolunk, félek, hogy országunk erre alkalmatlan. Természeti adottságaival, szűkös energetikai lehetőségeivel óriás kockázatot vállal ezen a területen, ami nem indokolható semmiféle gazdasági számítással. Üzleti alapon a befektetőknek is csak egyetlen módon, állami támogatással érheti meg a beruházás. Ez viszont a magyar adófizető pénzéből megy, így végső soron megeshet, hogy a beruházás nem hozza, hanem viszi a pénzt” – fogalmazott a gazdasági szakember.
Az üzleti döntéseknél a kockázatokkal mindig számolni kell, pláne ezeknél a hatalmas méretű tervezett befektetéseknél, és még inkább, ha az üzleten túli politikai szándékok is kitapinthatók. Márpedig a Fudan Egyetem tervezett idetelepülése, a Huawei itteni terjeszkedése, a kínai áruk Európába juttatását elősegítő Belgrád-Budapest vasútépítés mind példa arra, hogy a nagy méretű kínai projektekhez számunkra komoly gazdasági és politikai rizikók kapcsolódnak, amelyek a világpolitikai helyzet mostani változásai közepette tovább nőnek. Ilyenkor a kockázatokat újra kellene számolni, nem pedig előre rohanni olyan úton, amelynek a kanyarjait nem lehet belátni – összegezte véleményét Bod Péter Ákos.
|
Az ország is csődbe mehet, ha nem törleszt Egész országokat tehetnek tönkre a milliárdos kínai hitelek, amelyek egy-egy beruházás indulásakor még jónak látszanak — ám, ha a hitel valamiért bedől, és az érintett ország nem tud törleszteni, minden elúszhat. Az ilyen hitelkonstrukciót főként azok az államok veszik igénybe a világbanki vagy egyéb nemzetközi pénzintézeti források helyett, amelyek nem akarják, hogy a körmükre nézzenek, nem akarnak számukra kényelmetlen demokratikus vagy korrupció-ellenes elvárásokat teljesíteni. Így a politikai feltételeket kikerülhetik ugyan, de a pénzügyiek nagyon kemények. Napjaink hidegháborús légkörében a nyugati politikai elit egyik visszatérő témája a kínai adósságcsapda-diplomácia, amelyre a pekingi stratégia legegyértelműbb megnyilvánulási formájaként szoktak hivatkozni. Az adósságcsapda-diplomácia bizonyítékaként a leggyakrabban Srí Lanka Hambantota nevű kikötőjét említik. A közkeletű történet nagy vonalakban a következőképpen foglalható össze: Kína hitelt nyújtott Srí Lankának a kikötő megépítésére, tudván, hogy az ország nem lesz képes visszafizetni azt. Peking így 99 évre megszerezte a kikötőt, amelyet haditengerészeti támaszpontként használhat a jövőben. A Belgrád-Budapest vasútvonalhoz hasonlóan, kínai hitelből akart autópályát építeni Montenegró. Az Európai Beruházási Bank és a Nemzetközi Valutaalap is úgy számolt, hogy a beruházás nem fog megtérülni. A 24.hu összeállítása szerint európai és amerikai megvalósíthatósági tanulmányok is hasonló eredményre jutottak, és gyakorlatilag értelmetlennek titulálták a tervet. Djukanovic miniszterelnök kormánya így végül 2014-ben Kínához fordult és a hatszázezres kis ország egy majdnem egymilliárd dolláros hitelt vett fel a kínai Eximbanktól, hogy utána a kínai állam irányítása alatt álló CRBC építővállalat helyi alvállalkozók bevonásával abból építse fel a Bar-Boljare autópályát. A MANS montenegrói korrupció-ellenes civil szervezet a korrupció melegágyaként értékelte a projektet, kiemelve, hogy a helyi alvállalkozókat megfelelő versenyeztetés nélkül választották ki, és az építésre szánt pénzből nagy rész jutott a korábbi kormányfő körébe tartozó vállalkozóknak. A beruházás nagy részét ráadásul államtitoknak minősítették – derült ki az egyik kutató elmondásából. Mindeközben az előző kormány idején a parlament megnehezítette, hogy közérdekű adatigényléssel lehessen megtudni részleteket a projektről. Az NPR amerikai közszolgálati adó által látott szerződésből ugyanis kiderült: ha Montenegró nem tudja időben visszafizetni a kölcsönt az Eximbanknak, a pénzintézet cserébe földet foglalhat le az országban, mindössze annyi kivétellel, hogy az nem lehet katonai vagy diplomáciai célokra használt terület. Emellett az előző montenegrói kormány még abba is belement, hogy a szerződéssel kapcsolatos vitákban egy, a kínai állam irányítása alatt álló kínai bíróságé legyen a döntő szó. |
