A kínaiak már a közmédiában vannak
Ki kell adnia a közmédiának azokat a szerződéseket, amelyeket az elmúlt öt évben kínai szervezetekkel kötött, miután az Átlátszó másodfokon is pert nyert az MTVA ellen. A z elsőfokú – ugyancsak elvesztett perben – a bírói ítélet ellen az MTVA szürreálisan érvelve fellebbezett: szerintük a közmédia szerződéskezelő nyilvántartása nem alkalmas arra, hogy megtalálhassák a kínai szervezetekkel kötött szerződéseket. A Fővárosi Ítélőtábla szerint nem életszerű, hogy egy ilyen cégnél ne folytatnának elektronikus iratkezelést.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (ismertebb és megjegyezhetőbb nevén: MTVA) hírcsere- és együttműködési megállapodást kötött a Kínai Népköztársaság államtanácsa által felügyelt Xinhua Hírügynökséggel, elmélyítette az együttműködését a Kínai Kommunista Párt alá rendelt China Media Grouppal és ugyancsak együttműködési megállapodást kötött a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapjával, a Zsenmin Zsipaoval.
Nem ez az első eset, hogy az immár évi 140 milliárd forintból működtetett MTVA titkolózni próbál. 2023 márciusában a Demokratikus Koalíció szerette volna megtudni, hogy mennyiért dolgoznak a közmédiánál újságíróként foglalkoztatott, ám valójában a Fideszt szolgáló, jól fizetett propagandisták. Az MTVA – a 15 napos válaszolási határidő letelte után – elutasította a kérés teljesítését. Az akkori indok talán még a mostani kibúvónál is furcsább volt: szerintük ugyanis amennyiben nyilvánosságra kerülnének ezek a kifizetések, „a kereskedelmi média szereplői ezeket az adatokat megismerve, kedvezőbb ajánlatokat tudnának a szakemberek felé megfogalmazni”.
Vagyis, a hírhamisító Papp Dániel vezette intézmény állítása szerint a közmédiában valódi, a piacon versenyképes szakemberekkel, és nem agitátorokkal dolgoznak. Nem a papagájkommandóval mondatják el például az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban az orosz propaganda híreit, nem velük hallgattatják el, hogy – főként a magas áfának és a gyenge forintnak köszönhetően – ismét meglódult az infláció, különösen az alapvető élelmiszerek drágultak, ami leginkább az alacsony jövedelemből élőket sújtja. Ezzel a sajátos és szomorúan szánalmas indoklással azt sugallták, hogy a kereskedelmi csatornák két kézzel kapkodnának az egyetlen dologhoz – a kormány propagandájának szajkózásához – értő sajtómunkásaikért.
A DK jobb híján bírósághoz fordult és pert nyert: a Fővárosi Ítélőtáblán hozott ítélet szerint nyilvánosságra hozhatják azoknak a fizetését, akiknél ezt a közérdek indokolja. Így tudhatta meg a nagyközönség, hogy – amint arról 2023 novemberében a Hírklikk is beszámolt – Császár Attila hírterületi vezető abban az évben szerkesztőként havi 1 300 500 forintot keresett. Meszes Boglárka műsorvezető fizetése havi 1 346 000 forint volt – róla annyit kell tudni, hogy hozzá köthető az a 2021 áprilisában megfogalmazott közmédiás mondat, miszerint „kérdésekkel provokált az újságíró”. (Egy osztrák kollégáról volt szó, aki arra vetemedett, hogy kérdéseket tegyen fel a Fidesz egyik EP-képviselőjének.) Németh Zsolt hírigazgató 1,6 millió forintot, a tévésből rádióssá lett Siklósi Beatrix 1 667 000 forintot keresett. A legtöbb pénzt Papp Dániel vezérigazgató kapta, az ő fizetése havonta 3,5 millió forint volt. (Ezek az összegek azóta feltehetőleg emelkedtek.)
Sajnos nem ritka, hogy amikor valamelyik újság vagy civil szervezet adatokat kér egy minisztériumtól, vagy egy közpénzből élő, közfeladatot ellátó intézménytől, azokat a címzettek nem adják ki. Erre az újság, vagy civil szervezet bírósághoz fordul, és a bíróságok az esetek jelentős százalékában a kért adatok kiadására kötelezik a minisztériumot, közfeladatot ellátó intézményt.
Az illető minisztériumok, közfeladatot ellátó intézmények már csak emiatt is tudják, hogy a közérdekű adatok megtagadása törvényellenes, s a gyakorlatban azt is tapasztalták, hogy a bíróságok többnyire érvényt szereznek a törvénynek. Azaz, idővel mégis csak ki kell adniuk az adatokat, ám ennek ellenére, csak akkor tesznek eleget törvényi kötelességüknek, amikor erre a jog erejével kényszerítik őket.
