A kirekesztésnek is vannak határai
A Fidesz migrációellenes politikai narratívája alapvetően egy társadalmi „érzést” tükröz. Így kommentálta a Hírklikknek Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója a múlt héten Oroszlányban történteket. A város polgármestere ugyanis az egyik általános iskola tanévnyitóján – a tanulók névsorát ismertetve – azt mondta: „De jó, hogy köztetek nincs Mohamed!”. Takács Károly kijelentése rögtön felháborodást váltott ki. Mind a városi önkormányzat testülete, mind az egyes szülők és az iskola tanárai közül is sokan elhatárolódtak a kirekesztő beszólástól. A polgármester az ellenzéki politikusokat vádolta az ügy felfújásával. A Fidesz kommunikációs igazgatója, Menczer Tamás nyilvánosan kiállt Takács mellett, nem talált benne semmi kivetnivalót. „A miniszterelnök egy korábbi tusványosi beszédében, erről úgy fogalmazott: a politikában vannak taktikai és vannak stratégiai, meg történelmi léptékű döntések. Ez utóbbiak közé sorolta a migrációellenességet, amely olyan út, amelyen nincs visszafordulás” – idézte az elemző.
Lehetnek olyan témák, amelyekkel jobb nem tréfálkozni?
A rendszerváltást követően megnyíltak a közbeszédnek azok a korábban „vasajtóval” lezárt csatornái, amelyekről nem volt szabad, vagy legalábbis nem illett nyilvánosan beszélni. Sokáig ilyen volt az antiszemitizmus, ami különösen a '90-es években került vissza a közbeszédbe. Akkoriban a nagyvárosi értelmiség intellektuális vitáinak középpontjában állt. Nem lehetett úgy kinyitni az ÉS-t, a HVG-t, a Népszabadság hétvégi rovatait, bekapcsolni a rádiót, hogy egy, vagy két írás, beszélgetés ne arról szólt volna, hogyan viszonyuljunk a holokauszthoz? Ki a zsidó és ki nem? Ha ma újra elolvassuk az akkori lapokat, megdöbbenünk, milyen éles és megosztó vitákat folytattak a népiesek Csurkával az élen, és mit válaszoltak erre az urbánusok legismertebbjei. Akkoriban ekörül forgott minden, de ez azóta lecsendesült, a Fidesz politikusai egyértelműen fellépnek minden antiszemita megnyilvánulás ellen. A jelenlegi konfliktusos helyzetben is Izrael pártjára álltak, persze más dolog, hogy a gázai helyzet világszerte újra felszínre hozta az antiszemitizmust. Fontos, hogy különbséget tegyünk: az izraeli állam politikáját bírálni nem feltétlenül antiszemitizmus, amit a jeruzsálemi tömegtüntetések is mutatnak. Maga az antiszemitizmus sokkal kevésbé van a napirenden, és sokkal kevésbé megosztó téma, mint a '90-es években volt.
A „cigányozás”, a „mindenért őket okoljuk” romaellenesség? Nem gondolja, hogy ez ma is mérgezi a vidéki közbeszédet?
Talán sokan csodálkozni fognak azon, amit állítok: a „cigányozás” a 2000-es évek slágertémája volt, azóta jelentősen lecsengett. Kétségtelen, hogy a romaellenességnek még a tizes években is voltak utórezgései, de végül elég megnyugtatóan lekerült a napirendről. Csak remélni tudom, hogy ez a téma ma sokkal kisebb mértékű etnikai súrlódásokat okoz vidéken, mint korábban bármikor Magyarországon. Ma már a romaellenségre nem lehet olyan szinten politikát építeni, mint ahogyan azt korábban a Jobbik „felszálló ágában” megtehette. Belátták a politikai szereplők, hogy ma már ez nem hoz annyit a „konyhára”, ami megérné újabb társadalmi feszültségeket generálni. Napjainkban enyhe erősödés ugyan tapasztalható, ami mögött mindig a gazdasági helyzet romlását kell keresni. Ha valahol drasztikusan eltűnnek a munkalehetőségek, ott újra napirendre kerülhet ez a probléma, de amint változik a helyzet, ismét lecsendesedik. A 2010-es években is a gazdaság erősödött, munkaerőhiány jelentkezett, ami gyakorlatilag felszívta a roma lakosságnak azokat a tömegeit, akik akartak dolgozni, akik előbbre szerettek volna jutni. Alábbhagyott a bűnözés, csökkentek a helyi súrlódások. Eltűntek a gárdák, a vonulások, a romagyilkosságok.
A magyar önkormányzatok jogot kaptak arra, hogy meghatározott feltételekhez kössék vagy korlátozzák a betelepülést. Ennek nem lehet majd romaellenes felhangja?
A törvény kifejezetten tiltja, bár az új szabályok lehetőséget adnak bizonyos „szelektív” beköltözési feltételek alkalmazására. De tilos a hátrányos megkülönböztetés, és elvileg csak arányos, objektív és indokolt szűrés alkalmazható. Teljes kizárás, vagy a nem helyben lakók etnikai szempontok szerinti kirekesztése tilos. Úgy fogalmaznék: minden az idegenekről szól.
Ez az idegenellenesség áll a kormány évtizedes kommunikációjának középpontjában is. Itt ne szülessenek Mohamed nevű gyerekek…
A Fidesz migrációellenes politikai narratívája alapvetően egy társadalmi „érzést” tükröz. Ahogyan a politikai vezetés, úgy a magyar emberek sem akarnak nagy arányban eltérő kultúrájú szomszédokkal élni. Ma már látjuk a nyugat-európai tapasztalatokat is, ebből még azokban az országokban is konfliktusok keletkeztek, ahol máig jelen vannak a kolonizációs történelmi hagyományok. A miniszterelnök egy korábbi tusványosi beszédében erről úgy fogalmazott, hogy a politikában vannak taktikai és vannak stratégiai, meg történelmi léptékű döntések. Ez utóbbiak közé sorolta a migrációellenességet. Szerinte, ha egyszer ezen az úton elindulunk, nem lehet visszafordulni. A migrációnak nem mi vagyunk a célországa. Lehet persze kerítést építeni, hogy ne legyünk átjáróház, de egyelőre semmilyen értelemben nem kívánkoznak nálunk letelepedni sem a gazdasági migránsok, sem a menekültek. Ráadásul a migrációellenesség túlhúzása a kormány gazdasági mozgásterét is beszűkíti. Példának okáért a vendégmunkásokra vonatkozó keretszámokat is kénytelen volt a kormányzat csökkenteni az ellenérzések miatt, ami középtávon konkrét – számokban is kimutatható – károkat fog okozni a gazdasági növekedésben.
