A kormánynak beletört a bicskája a kultúrpolitikába
A KlikkTV Mélyvíz című műsorában Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész beszélt a kortárs magyar irodalom helyzetéről, a könyvpiac változásairól és a politika kultúrára gyakorolt hatásáról.
Kiemelten foglalkozott azzal, miként próbálja az állam az irodalmat saját céljaira használni. „Az a jó hír, hogy ez általában nem szokott sikerülni” – mondta. Szerinte a politikai beavatkozások hosszú távon hatástalanok: a Rákosi- vagy a Horthy-korszak hivatalos írói közül ma alig emlékszünk valakire, míg a tiltott vagy mellőzött szerzők művei fennmaradtak.
A kultúrpolitikai beavatkozások kapcsán Nyáry megemlítette a 2016–17-ben kibontakozó „kultúrharcot”, amelybe szerinte „beletört a bicskája” a kormányzatnak. A fóliázási törvényt például úgy értékelte, mint a politika eszközét, amely inkább öncenzúrát teremt, mintsem ténylegesen szabályozza a könyvpiacot.
A beszélgetésből kiderült: az állami támogatások torzíthatják a piacot, de nem döntik el, kik lesznek az irodalmi kánon részei. „Az állam oszthat díjakat, alapíthat intézeteket, de ettől még nem válik valaki jó íróvá. Az irodalom végül utat tör magának.”
Nyáry szerint a könyvpiac szerencsésebb helyzetben van más kulturális ágazatokhoz képest, mert az olvasói kereslet önálló erőt képvisel. Ugyanakkor figyelmeztetett: Magyarországon ma már többen vannak azok, akik egy év alatt egyetlen könyvet sem olvasnak, mint azok, akik igen. Ennek ellenére, erős és értékes réteg maradt: „körülbelül 800 ezer ember olvas évente 30–50 könyvet – ez Európában is kiemelkedő arány.” A problémát a köztes réteg eltűnésében látja, azokból van egyre kevesebb, akik néhány könyvet olvasnak évente. Ezt befolyásolhatja az is, hogy egyre kevesebb pénzük van az embereknek.
Saját, hamarosan megjelenő könyvéről is beszámolt: a 19. századi magyar identitás kulturális gyökereit vizsgálja. „Az, hogy a puszta vagy a Balaton a nemzeti identitás része, nem volt magától értetődő – konkrét emberek találták ki. Én róluk írok majd.”
