A kockafej hadművelet
A Kockafej Hadművelet nem most kezdődött. De ami korábban magányos akciózásnak tűnhetett, mára központi stratégiává állt össze. A hadművelet célja a fejünk, amennyiben még nem elég kocka. Főleg a gyerekeink fejének kell kockulnia. Nem könnyű feladat: aki gyereket nevel, tudja, hogy még a testvérek sem egyformák. Ahány gyerek, annyiféle vágy, elképzelés, karakter. Világuk sokszínű, és ők maguk is sokszínűek. Szürke, unalmas gyerek nincs. Ráadásul nyitottak és érdeklődők, minden újat szívesen befogadnak, és elég nehéz őket bezárkózóvá, gyanakodóvá és ellenségessé tenni.
Nehéz, de nem lehetetlen. Erre való a Kockafej Hadművelet. A hatalomnak sokkal egyszerűbb, ha alattvalói egyformák, és egymástól is idegenkednek, csak fölülről várnak eligazítást és védelmet. Legyenek csak kockafejek, ne lógjon ki senki a sorból. Aki mégis valamiért kilóg, arra tekintsenek szent borzalommal.
Dúró Dóra darálója (így hívják már a Mosó Masa mosodája mintájára) lehetne gőzös partizánakció is, hiszen nyilván maga és köre találta ki. Csakhogy túl jól illeszkedik a hadműveletbe. Így aztán érthető, hogy a miniszterelnök hanyag eleganciával átsiklik rajta, nem vele, hanem a ledarált, széttépett könyvekkel van baja. Mert az azokban szereplő mesehősöket nem lehet kockásítani. Ezért vagy azért mások, kilógnak az egyetlen üdvözítő világképből. Hát hogy képzelik?!
Dúró Dóra önmagában érdektelen. Istenem, ő meg ebből a szempontból „más". Kedélyes estéket tölthetnek otthon, a férj zászlókat éget, a feleség könyvet darál.
De ez csak feltűnő, az eddigieknél látványosabb petárdázás a kockafej-katonák táborából. A Sajtóklub egyik harcosának sasszeme már pár éve kiszúrta, hogy a népszerű (természetesen Nyugatról jövő) rajzfilmsorozat: a Jégkorszak azzal mételyezi a még nem elég kocka gyermeklelkeket, hogy különböző fajtájúak barátságát mutatja be. Szörnyű. „Ha belegondolunk, ez arról szól, hogy egy-egy állat nem a saját törzsével, saját fajtájával él együtt, hanem az elefánt, a tigris, a lajhár meg a mit tudom én, ezek alkotnak, a másság alkot egy életközösséget, és mennyivel jobb nekik így, mint másképpen" – riadozott az egyik klubtárs.
Sajnálatos, hogy Orbán egyik kedvenc lapjának főszerkesztője, aki mindezt előadta, akkor még nem volt elég éber. Egy szava sem volt például Hófehérkére, aki, mint tudjuk, a hozzá nemigen hasonló törpékkel élt együtt. Vagy a békává változó királyfiakra, királyfivá változó békákra, akik nyilván a nem változtató műtétek népszerűsítői. Pláne, hogy a mesékben meg is kell csókolni őket, ami már maga az aberrált szex.
Az egykori mulasztást behozandó, a Sajtóklub most is élharcosa a kockafejesítésnek. Legyen mindenki egyforma, és kész. Ennek a szemléletnek nemcsak a szexuális kisebbségek a célpontjai. Ugyan! Őket csak másoknál alkalmasabbnak látják a kipécézésre. Megvetésre méltó mindenki, aki nem kocka. Aki másképp gondolkodik, máshonnan származik, másoknál szegényebb, nem az elvárt családmodellben nevelkedik. Isten ments, hogy az úgynevezett többség érzékeny legyen a problémáikra. „A gyerekkori érzékenyítés kvázi megrontásként működik... Nyugodtan nevezhetjük abúzusnak".– veszik föl a korábban elejtett fonalat a sajtóklubosok. Azonnal kiderül, hogy az ilyen elfajzástól csakis a kormány véd meg, de ő nagyon: „2022-ben választani lehet aközött, akarjuk-e, hogy mondjuk Gyurcsány ölében ülve Jakab Petike gőgicséljen, és Gyurcsány a Csipkejózsikából olvasson fel.":
Dehogy akarjuk, ugyebár. Inkább elüldögélünk a jelenlegi miniszterelnök ölében. Ha a kockafejeinket ügyesen egymáshoz pásszítjuk, jó sokan elférünk.
Hogy nemcsak a melegekről van szó, azt fényesen bizonyítja a Magyar Nemzet elhíresült cikke. Ugyanaz a szerző, aki korábban Jancsó Miklóst minősítette nemzetrontónak, most Lázár Ervin meséinek ment neki. Ő sem elég kocka. csak összezavarja a gyerekek fejét olyan ellentmondásos figurákkal, mint a „Hétfejű Tündér". Hát most vagy Tündér, vagy Hétfejű, rendnek kell lennie, kérem! Ahogy a népi bölcsesség mondja: Suba subához, guba gubához, kocka kockához. Bár a cikkíró, az állami Magyarságkutató Intézet munkatársa még mindig nem kutatott elég mélyre. Nem kárhoztatta például a Négyszögletű Kerek Erdőt, vagy a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordont, amelyek hasonló gondolati káosszal fertőzik a gyerekeket. Így nem lehet kérem, fegyelemre és igazodásra nevelni, ha egyszer valami lehet kisfejű és nagyfejű, kerek és négyszögletes is. A helyes válasz természetesen a négyszögletes. Sőt, kocka. Kockafej, az az elérendő nevelési cél, ne tessék mindent mindennel összekeverni. Pláne, hogy Lázár Ervinnél valami Bikfi-Bukfenc-Bukferenc is szerepel. Hát hová jutunk, ha a gyerekek fegyelmezetlenül össze-vissza bukfenceznek, ahelyett hogy a Legfőbb Óvóbácsira figyelnének?!
Azt nem lehet mondani, hogy a kockafej-katonák járatlan úton nyomulnának előre. A gyerekeket már ma egyentankönyvekből tanítják, katonás szellemre igyekeznek nevelni, akárhol tartanak a fejlődésben, vezényszóra, hat évesen kell iskolába menniük. A minap az egyik kormánytévében azt is elmondták a színművészetiseknek, hogy ha egyszer egyetemi hallgató a nevük, akkor hallgassanak. Csend, rend, fegyelem, kockáknak sorakozó.
A hadművelet szépen halad előre. Néha önnön farkába harap: a kockafejeknek már némely kockák ellen is kifogásuk van. Mint olvashattuk a KDNP-közeli lapban, a kockafejű kis legó emberkékkel is baj van, ha az a Legó kocka, amely a fejecskét adja, sötét. Iszonyú veszélyekkel járhat, ha egy kisgyerek értesül arról: vannak színes bőrűek is. Még a végén elfogadja őket.
Nem véletlen, hogy a mesekönyvdarálók tüntetésén az a Szakács Árpád újságíró szónokol, aki annak idején már dicsőséget szerzett a kultúrharc harsonájának megfúvásával, és portálja a sajtó szerint 50 milliós állami támogatást kapott. Most a mesekönyv ürügyén nekiront a feminizmustól kezdve, a szabadságra és türelemre nevelő Vekerdy Tamásig mindennek és mindenkinek: „Elég volt a kisebbség terrorjából!" „Elég volt a másság kultuszából!" (Vekerdy nevére a tömeg engedelmesen fújol.) „Felrázzuk a többségben az ébredő erőt!"
Érdekes, ez az „Ébredő magyarok" már ismerős. Rendes fajvédő szervezet volt a fehérterror idején. Úgy emlékszem, az ilyesminek rossz vége lett.
De most még nincs vége. Sőt: hogy ne kelljen folyton könyvet darálni, az állam úgy döntött, csírájában fojtja el a bajt. Egy általa szépen kistafírozott alapítvánnyal és közeli embereivel bevásárolta magát a legnagyobb könyves vállalatba, a Libribe. Ma még kisebbségi tulajdonos, de a lába már bent van. A Kockafej Hadművelet a végéhez közeledik.
És akkor többségben lesznek a kockafejek.