A kormány a tűzzel játszik, és végül megégetheti magát

Szám szerint öt, fényképekkel teletűzdelt posztot sem sajnált a külgazdasági és külügyminiszter annak a szomszédos ország külügyminiszterének a budapesti látogatását fényezendő, amelynek elnöke önként, dalolva engedélyezte az Ukrajna ellen tavaly februárban megindult orosz csapatok átvonulását és területén történő állomásozását. A kormány által unos-untalan hangoztatott, jól csengő, álszent, több mint hamis, egyenesen hazug indok is hangsúlyos a bejegyzésekben: „Magyarország a béke pártján áll. A békéhez tárgyalás, a tárgyaláshoz pedig kommunikációs csatornák kellenek.” A mérhetetlen cinizmust persze lehet fokozni, Szijjártó Péter az öt posztja egyikét a következő szavakkal vezeti fel „A háború 413. napja – Belarusz delegáció Budapesten”.

A belorusz külügyminiszterrel folytatott tárgyalása előtti napon Szijjártó még a másik „békepárti” országban, az agresszor Oroszország fővárosában tett látogatásáról posztolt. Nagyobb és fontosabb ország, több poszt: szám szerint nyolc bejegyzést engedett ki a világhálóra. Az egy dolog, hogy a nagy békepártiság nem akadályozza meg az üzletelést a több mint négyszáz napja igaztalan háborút indító Oroszországgal, aminek az indoka ugyan sántít, de legalább lehet némi köze a valósághoz, ám a körítés láthatóan ismét csak a szövetségesek bajszának ráncigálását célozza: mi másnak tudható be például az a – nyolc közül az egyik – poszt, amely egy szöveg nélküli, 25 képből álló fotóalbum, s a tárgyalások képei mellett jól öltözött moszkvaiakat is fel-felvillant, a főváros nevezetes helyein kívül. 

Vajon miért van szüksége Orbánnak ezekre a demonstratív lépésekre? A moszkvai útra és arra, hogy két hónapon belül másodszor is sort kerítsenek magyar-belorusz külügyminiszteri látogatásra? (Februárban Szijjártó járt Minszkben, nem kis hazai és nemzetközi felhördülést kiváltva.) Ez vajon annak a 2015-ös orbáni dacos kijelentésnek a megtestesülése, miszerint „Ha támadják a kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor Lovasberényig”? Miért fontos újabb és újabb fityiszt felmutatni a szövetségeseinknek, akikkel amúgy is lassan teljesen taccsra kerülnek a kapcsolatok? Mi a cél? 

Balázs Péter egyetért azzal, hogy valami ilyesmiről, a „meghosszabbítjuk Bicskéig”-effektusról van szó. Mint rámutatott: külön kell választani az ügyet és az intézés diplomáciai szintjét. Egy dolog ugyanis az, hogy lehetséges egy olyan ügy, amit el kell intézni, meg kell beszélni, de az már más tészta, hogy ki és hogyan intézi el azt. A volt külügyminiszternek pedig az a benyomása, hogy az orosz ügyek nem igényelnének miniszteri szintű személyes intézkedést. Annyi mindent el lehet intézni telefonon, skype-on, levelezéssel, azon kívül a miniszter alatt van sok olyan operatív ember, aki nem feltűnő módon intézheti az esetlegesen felmerülő ügyeket – mutatott rá a korábbi uniós biztos, hozzátéve: „erős politikai szándékot tükröz, hogy a miniszter maga száll be, ez annak a demonstrálása, hogy „igenis, mi megtehetjük, hogy az oroszokkal ilyen demonstratív lépéseket teszünk’”.

Balázs Péter szerint a moszkvai látogatásra még rá is duplázott a kormány azzal, hogy Belorusszal miniszteri szintű találkozót tartott Budapesten a magyar diplomácia vezetője. Annak ellenére, hogy nincs a két ország között ilyen magas szinten intézni való ügy, azaz ez kifejezetten a szövetségesek provokálásának, bosszantásának célját szolgálja. A magyar-orosz, netán a magyar-belorusz viszonylatban a szakértő nem tud elképzelni olyan ügyet, ami ilyen felvonulást indokolna. A magyar-orosz kapcsolatban lehetnek ugyan fontos ügyek, de azok sem indokolják a demonstratív miniszteri látogatást – szögezte le.

Mit lehet elérni ezzel? Egyáltalán, lehet-e ezen túl, bármilyen más célja Orbánnak ezekkel a húzásokkal? Meddig lehet provokálni? – kérdeztük. A korábbi külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy a helyzet nagyon kiélezett, az Egyesült Államok is éppen erre a hangsúlyozottan nagyon szoros kapcsolatra reagált a kémbank (azaz a budapesti székhelyű Nemzetközi Beruházási Bank) konkrét ügyén keresztül. De David Pressmann amerikai nagykövet budapesti sajtótájékoztatóján a figyelmeztetés általános éllel hangzott el: ilyen háborús helyzetben semmi sem indokolja azt az egyedülállóan szoros kapcsolatot, amit Budapest fenntart Moszkvával. 

Hogy mi lehet a vége? Erre a kérdésre a Balázs Péter úgy reagált: „ahogy már korábban is elhangzott, a kormány a tűzzel játszik, s végül megégetheti magát”.  Benne van a pakliban, hogy a szerdán bejelentettnél súlyosabb szankciókat is kiprovokálhat, hiszen „ez még csak inkább egy erőteljes figyelmeztetés, felemelt mutatóujj volt, azzal az üzenettel, hogy vigyázz! Nem jó az irány, megvannak az eszközeink arra, hogy a figyelmeztetés erőteljesebb és annak következménye fájdalmasabb legyen!”