A kormány az egész pedagógustársadalmat megalázza ezzel a szánalmas színjátékkal

„Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát” – derül ki az alaptörvényből. A munkabeszüntetés tehát valóban nem korlátozhatatlan alapjog, ha viszont a sztrájkjogot a szükségesség és arányosság elvének megsértésével szűkítik, az az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata – de talán még a magyar Alkotmánybíróság – szerint is erősen kifogásolható – állapítja meg a Magyar Ügyvéd Blog legújabb bejegyzése.

Az írás szerint azzal nincs semmi baj, ha az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztető, vagy elemi kár elhárítását akadályozó munkabeszüntetést megtiltanak, de a pedagógusok esetében ilyesmi szóba sem jöhet, miközben a tanárok gyakorlatilag nem sztrájkolhatnak. Illetve mégis, de milyen munkabeszüntetés az, amikor – a még elégséges szolgáltatásra hivatkozva – a közoktatási intézményeket a törvény erejénél fogva folyamatosan működtetni kell, gondoskodva például a diákok felügyeletéről, a tanórák legalább felének megtartásáról? „Ez minden, csak nem valódi nyomásgyakorlás, mint az érdekérvényesítés valódi eszköze” – mutat rá az írás.

Magyar szerint ezért nem meglepő, hogy a tanárok a polgári engedetlenség eszközéhez nyúltak, ugyanakkor – mint rámutat – aki a hatályos szabályok megszegésével kíván nyomatékot adni akár jogos követelésének, vállalja ennek összes belátható következményét. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint azonnali hatállyal megszüntethetik annak a munkaviszonyát, aki a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

„Ezzel a rendelkezéssel sajnos nem lehet mit kezdeni, mert aki csak néhány órára is megtagadja a munkavégzést, azt rapid módon ki lehet rúgni, hiszen ez a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség megszegése” – mutat rá Magyar, aki arra is emlékeztet, hogy ez nem kötelező, csak lehetséges szankció. A jogszabályban még olyasmi sem szerepel, hogy a következmények megállapításánál mérlegelni kell. Csakhogy azt sem tiltja semmi, hogy a munkáltató – a pedagógusok évek óta tartó kilátástalan küzdelmét látva – tanúsítson némi elnézést. Mondjuk érje be azzal, hogy az „elbliccelt” órákra ne fizessen bért, viszont ne fenyegessen senkit, hogy egy-egy ilyen óra után másfélszeres illetményt vonnak le, ami kifejezetten törvénysértő – ad tippet az ügyvéd.

Mellesleg arról sem kellene megfeledkezni, hogy amikor februárban – a Covid-járványra hivatkozva – rendeleti úton hozták meg a pedagógusok sztrájkjogát korlátozó szabályokat, éppen folyt a bírósági eljárás a még elégséges szolgáltatás meghatározásáról, „valószínűleg ez sem tetszene az emberi jogi bíróságnak, mert ott nem szeretik, ha még jogerősen el nem bírált ügyekben dönt a kormány” – emlékeztet a blogbejegyzés. Arról nem is beszélve – teszi hozzá –, hogy a járványhelyzetre hivatkozva alkotott – elvileg átmeneti – rendeletet később törvénybe foglalták, miközben azóta az orosz-ukrán háborúval vagyunk elfoglalva.

„Érdeklődéssel várjuk, mit szól ehhez az egészhez az Alkotmánybíróság” – írja Magyar, aki szerint kérdéses lehet az is, mire jutnak a kirúgott tanárok a munkaügyi bíróságon („talán ott megállapítják, hogy egy-két elmaradt óra miatt – az esetek összes körülményére figyelemmel – a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése nem tekinthető arányos jogkövetkezménynek”).

A legszomorúbb azonban az, hogy a kormány az egész pedagógustársadalmat megalázza ezzel a szánalmas színjátékkal. Aki a polgári engedetlenség eszközéhez nyúl, tisztában van azzal, hogy jogszabályt sért, és vállalja ennek következményeit. A figyelemfelhívás ez esetben primátust jelent. A tiltakozó akcióknak azonban csak akkor lehet sikerük, ha a társadalom jelentős része szimpatizál és szolidaritást vállal vele. Varsóban, Párizsban, Berlinben ezt tapasztaljuk – olvasható a Magyar Ügyvéd blogon megjelent friss bejegyzésben.