A kormány fél a szakmailag felkészült érdekvédelmi szakemberekkel tárgyalni

A szakszervezetek szerint ez jogellenes, a kormánynak minden igyekezete ellenére sem sikerül éket vernie a PSZ és a PDSZ közé.

A július 4-ei zárószavazás előtti utolsó bizottsági ülésen, a törvényalkotási bizottságban újabb módosító indítványokkal bővültek a Fidesz által benyújtott és még megmaradt, elképesztően hibás módosítások a státusztörvényhez – tudtuk meg Nagy Erzsébettől, a PDSZ országos választmányának ügyvivőjétől. Szerinte nem csak arról van szó, hogy a PDSZ-t eleve ki akarják nyomni az egyeztetésekből, és szembeállítani egymással a PSZ-t és a PDSZ-t, hanem arról is, hogy a szakszervezeteket ki akarják szorítani a szakmai egyeztetésből, azt kizárólag a Nemzeti Pedagógus Karral, azaz saját magukkal akarják folytatni.

Hogy a kormány hol talált fogást a szakszervezeteken? A reprezentativitáson keresztül. A státusztörvényhez benyújtott módosító csomagba bekerült egy olyan javaslat is, amely szerint a kormány a jövőben csak azokat a szakszervezeteket tekintené reprezentatívnak és törvényes tárgyalópartnernek az oktatási szférában, amelyek taglétszáma lefedi a teljes foglalkoztatotti kör minimum tíz százalékát. 

Bár az új, pedagógusokat érintő jogállási törvényről az április 6-i Kormányinfón Gulyás Gergely azt bizonygatta, hogy a Belügyminisztérium konstruktív tárgyalásokat folytat a szakszervezetekkel, ennek ellenére, a Miniszterelnökséget vezető miniszter „véletlenül” többször is elejtette, hogy a tanárok szakszervezetei nem reprezentatívak, alig vannak tagjaik. Ahogy arról a Hírklikk  beszámolt, Nagy Erzsébet már akkor kifejtette, a PDSZ nem vesztette el a reprezentativitását, ugyanis sosem volt, mert ők nem mérették meg azt. Egyébként azt majd akkor fogják megtenni, amikor a Fidesz reprezentativitását is mérik, magyarán, hogy a magyar lakosságnak mekkora része Fidesz-tag. Lehet, hogy ebben az esetben a PDSZ győzne. Egy későbbi cikkben azt is megírtuk, hogy a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint is egyértelmű, hogy a reprezentativitás felvetése és megkérdőjelezése támadás a szakszervezetek ellen.

Reprezentativitás-mérés az oktatásban egyébként 2014-ig elméletileg három évente volt, ám, miután a különböző ágazatokat a kormány elkezdte sorra kiszervezni a közalkalmazotti státuszból, 2017-ben a reprezentativitás-mérést már nem tudták lebonyolítani, az elhúzódott egészen 2021-ig. Akkor alakult meg az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság (ORMB), és a munkavállalói oldal ügyvivője épp Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke volt, így ezt a folyamatot egészen közelről követte. A kormány nem tudott hiteles adatot adni a közalkalmazottak számáról, mivel abban az évben kiszervezett közülük munkavállalókat. A reprezentativitás-mérést így 2022-ben meg kellett ismételni, ami kizárólag a közalkalmazotti törvény hatálya alatti dolgozókat mérte, így nincsenek benne az egyházi, a magán- és alapítványi iskolákban, illetve a szakképzésben dolgozók sem.

A PDSZ most is azt állítja, a reprezentativitás az új munka törvénykönyvének hatálybalépésével eltűnt, és az új jogállási törvényekbe se került be a szakszervezeti joggyakorlásnak ez az abszurd és diszkriminatív feltétele. Így a versenyszférában, az egészségügyben, a szakképzésben, a kultúra területén sincs reprezentativitás-mérés. Kizárólag a kollektív szerződéskötésnél feltétel a tíz százalékos helyi szervezettség. A státusztörvény a közalkalmazotti törvényhez, sőt, a munka törvénykönyvéhez képest is számos ponton kedvezőtlenebb szabályokat tartalmaz, de azt az egyetlen és kifejezetten szakszervezet-ellenes szabályt, a Kjt-ben felejtett reprezentativitást, okvetlenül átvették a státusztörvény megalkotói. Az úgynevezett egyeztetéseken mindegyik szakszervezet folyamatosan tiltakozott ellene, de a kormány ebben nem tágított, de még a reprezentativitás küszöbét se módosította.

A PDSZ szerint a státusztörvény minden elemében ellentétes a kormány Európai Unió felé tett vállalásaival. Az EFOP PLUSZ pályázatban tett vállalásokban ugyanis az szerepel, hogy olyan jogszabályokat alkotnak meg, amelyek vonzóvá teszik a pedagóguspályát, szerzett jogokat és autonómiát nem csorbítanak. A béremeléssel és teljesítményértékeléssel kapcsolatos jogszabályt a legnagyobb szakszervezetekkel – így többes számban – érdemi párbeszédben, konszenzusra törekedve egyeztetik. Ennek a vállalásnak egyetlen eleme sem valósult meg. Ezt egy táblázatban is bemutatták. Valószínűleg épp emiatt is tüske az 1988-ban alakult szakszervezet a kormány körme alatt. 

Ugyan a törvényalkotási bizottság által benyújtott javaslat szerint kizárólag a Nemzeti Pedagógus Karral kell majd a kormánynak a köznevelésszakmai javaslatokat megvitatni, ám a kormány saját kreatúrájával szemben is bizalmatlan. A Nemzeti Pedagógus Kart egyébként a kormánypártok hozták létre azzal, hogy beemelték 2012-ben a köznevelési törvénybe, olyan korporatív szervezetként, amelyben kényszertagság van. A kedvezményezett, nem állami és önkormányzati intézményeken kívül, minden köznevelési és szakképzési intézmény pedagógusa és oktatója kötelezően tagja, és ma többnyire igazgatók a tisztségviselői. 

Ugyanakkor az NPK felett a köznevelésért felelős miniszter törvényességi ellenőrzést gyakorol. Szoros ellenőrzés alá vonja, és ha az NPK odáig menne el, hogy nem ért egyet a miniszteri döntéssel, és bírósághoz fordul, „kérve annak megállapítását, hogy a döntés sérti a kar e törvényben biztosított önállóságát”, a miniszter nem köteles a bíróság határozata alapján döntését megváltoztatni.

Vagyis a törvényalkotási bizottság a módosítással a lényegen nem változtatott, csak a redundáns szövegrészt vette ki. A lényeg maradt. És persze az is, hogy érdemi szakmai egyeztetést Magyarországon alulról építkező, létező szakmai szervezetekkel a kormány nem kíván folytatni, de a szakszervezetek alapdokumentumaira is magasról tesz. Azt ugyanis, hogy egy szakszervezet tagsága milyen kérdésekben foglal állást, mi az adott szakszervezet tevékenysége, egyelőre még nem a kormány határozza meg, hanem az adott szakszervezet alapító okirata, programja és alapszabálya. 

A PDSZ magát szakmai szakszervezetként definiálja, és nemcsak munkajogi ügyekben, hanem szakmai kérdésekben is állást foglal, mivel ezek – különösen egy értelmiségi pályán – nem választhatók el a munkavállalói kérdésektől. 

Ám a kormánynak minden igyekezete ellenére sem sikerül éket vernie a PSZ és a PDSZ közé. Legalább is erről tanúskodnak Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnökének szavai, miszerint „erre a szekérre nem leszünk hajlandóak felülni”.  A PSZ alelnöke szerint a javaslatnak ez a része uniós alapjogot is sért. Ahogy a Népszavának elmondta: az, hogy egy 160 oldalas törvényjavaslathoz 75 oldalnyi módosító javaslatot nyújtottak be, azt jelzi, hogy a törvénytervezet egyáltalán nem volt megfelelően előkészítve.

Totyik Tamás, a PSZ elnöke a Klikk Tv Mélyvíz című műsorában azt nyilatkozta: azért nem akar az Orbán-kormány a szakszervezetekkel tárgyalni, mert fél. Érzi azt, veszélyes, hogy a másik oldalon szakmailag felkészült szakemberek vannak, és a kormányoldal nem tud szakmailag felkészült gárdát szembeállítani a szakszervezetekkel.