A Kossuth téri Kapitólium

2002. május 7. (Dísz tér)

Az elbukott választást követően, Orbán Viktor Budapesten népes hallgatóság előtt adta meg az alaphangot: „Bár a pártok versenyében a célszalagot a polgári összefogás szakította át, az élelmes ezüstérmes és a szemfüles bronzérmes összefogott, így ők állhattak a dobogó legfelső fokára. (…) Mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben, mert a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török és tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége”. Az idézett mondatokat nehéz félreérteni: igazából a Fidesz győzött, de az MSZP és az SZDSZ galád módon koalícióra lépett. Az ellenzéki lét nem elfogadható, már csak azért sem, mert az új kormány színre lépésével idegen befolyás alá kerültünk. 

2002. július 4. (Erzsébet híd)

Ezen a napon a reggeli órákban a jobb oldali szélsőségesként számon tartott Budaházy György társaival együtt blokád alá vette az Erzsébet hidat, amelynek következtében a főváros forgalma megbénult. Budaházy azóta is az utcai harcok vezéralakja, radikális fellépésének néhány enyhe büntetés lett a jutalma. Az engedély nélküli megmozduláson részt vett az Orbán Viktorral közös polgári körben ügyködő Makovecz Imre építész is, akinek emlékére napjainkban katedrális akarnak emelni a „hazafias” érzelmű fülkeforradalmárok. Az Erzsébet hídiak a szavazatok újraszámolását követelték, holott a teljes választási folyamatot a Fidesz által irányított Belügyminisztérium felügyelte. 

2006. szeptember 18. (Szabadság tér)

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után közvetlenül, ezen a napon Toroczkai László hathatós közreműködésével. szélsőséges tüntetők megostromolták a Magyar Televízió Szabadság téri székházát. Természetesen Budaházy polgártárs is részt vett akcióban, és együtt biztatták rohamra a megvadult tömeget. Betörtek az MTV épületébe is, törtek, zúztak ordítottak – majd megpihentek a büfében. Félelmetes csapat verbuválódott azon az éjszakán: gépkocsikat gyújtogattak és megtámadták a TV-székházat védő rendőröket. Közel egymillió ember nézhette élő közvetítésben, hogy a felhergelt tömeg miként lépi át a törvényes korlátokat, és milyen vehemenciával ad teret gyűlöletének. Létrejött a „Kossuth tériek” társasága is, ahol a legkülönfélébb szerveződések tagjai vertek sátrat, mégpedig a szó szoros értelmében. A nép „egyszerű fiaként” Lanczner „Satu” Ferdinánd – kezében botjával – biztatta a „Kossuth tériek”-et, hogy ne engedelmeskedjenek a rendőri utasításoknak. A Fidesz október 6-án tartott először kormányellenes nagygyűlést a téren; Orbán Viktor, a párt elnöke ekkor jelentette be, hogy ezentúl minden nap gyűlést tart a Fidesz a Parlament előtt. Ennek megfelelően, Áder, Navracsics, Kövér és Semjén is mondott beszédet a Fidesz-színpadon, de Kósa Lajos is szólt a táborozókhoz.

2006. október 23. (Belváros)

Az Astoriánál tartott Fidesz nagygyűlés résztvevői összecsaptak a rendőrökkel, ahol tömegoszlatásra is sor került. „Találtak” egy működőképes T-34 típusú harckocsit, amelyet egy lelkes hazafi azonnal üzembe is helyezett. Volt itt könnygáz, gumilövedék és rengeteg sérült.

És akkor beszéljünk a jelenről és a közeli jövőről. A kormányhű HírTV 2020. június 6-án este 23.00 órától közvetítette Trump búcsúbeszédét. Lehetett látni/érezni, hogy a világ vezető hatalmának volt elnöke zavart szellemi és szörnyű lelki állapotban van, egyszerűen nem képes feldogozni, hogy országlásának vége. Annyira nem érti a fordulatot, hogy a nagy kudarc pillanatában is arról ábrándozik, hogy négy év múlva visszatér, de addig aktív ellenállóként szerepel az amerikai közéletben. Híveit – ki tudja, hányadszor – azzal szédítette, hogy ő a választások valódi győztese, és hatalmát csalás és a média miatt vesztette el. Az eszébe sem jutott, hogy az elmúlt négy évben hibázhatott is. Több, mint hetven millió – rá szavazó – amerikainak sem mondta el őszintén, hogy a trumpizmus – időlegesen biztosan – vereséget szenvedett. 

Tudom, hogy az USA és Magyarország szinte semmilyen tekintetben sem összevethető, hiszen az amerikai demokrácia intézményrendszere – ha nehezen is – de képes megvédeni a kétszáz éves alkotmányos berendezkedést. Mégis fellelhető némi hasonlóság. Pillanatnyilag Magyarországnak (is) etnonacionalista, nagyhatalmú és önkényre hajlamos vezetője van. Nemzetünket nem négy éve, hanem jóval hosszabb ideje kormányozza, és szemmel láthatóan még évtizedes távlatban maradni akar a miniszterelnöki bársonyszékben. Amerikai kollégájához hasonlóan, az ellentmondást és a kudarcot nem tűri. Hogy mennyire nem, azt a következő rövid kormányfői mondat bizonyítja: „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük.”  Mit jelenhet ez a jövőre vonatkozóan? Manipulálni fogják a szavazókat? Addig számolják a voksokat, amíg nem a Fidesz nyer? Addig maradnak az Országházban, ameddig erővel ki nem űzik őket onnan?  

Az amerikai választás 2019. őszén szinte kizárólag arról szólt, hogy Trump vagy Biden. A 2022 –es hazai voksolás – kis túlzással – hasonló karakterű lesz: Orbánnal vagy Orbán nélkül? De úgy is felvezethető: hogy marad az orbánizmus vagy lesz valami más? Egyre többen vagyunk olyanok, akik a „valami más” felé hajlunk, aminek persze van neve: jogállami demokrácia. Ha nehezen is, de győztek az amerikai demokraták. Miért ne járhatnánk mi is sikerrel 2022-ben? Meg kell védenünk a Kossuth téri Kapitóliumot!