A magas rezsidíjak miatt előkerülnek az olajkályhák, jöhet a fordított olajszőkítés

A rezsidíjak emelkedése miatt egyre több magyar háztartásban kerülnek elő a régi olajkályhák. Egy kéményseprő elbeszélése szerint, Noha tüzelőolajat már évek óta nem lehet kapni, most mégis sok helyen veszik elő az 1990-es évekig népszerű berendezéseket, és tisztíttatják ki a kéményeket is, hogy használni tudják ezeket – mindezt egy kéményseprő mondta el a G7-nek.

Az olajfűtés a szakember szerint azokban a háztartásokban jöhet számításba, ahol a gázfogyasztás meghaladja a kedvezményes keretet, és bár a kémény adott a kályhák működtetéséhez, a lakók nem akarják a fatüzeléssel járó macerát vállalni, a villanyfűtés lehetőségét pedig a lakás elavult elektromos hálózata és berendezései zárják ki. Az érintett családok az olajfűtéssel mérsékelhetik az energiaköltségeik elszállását, pláne, ha a fészerben porosodik egy még működőképes olajkályha, és van egy megfelelő dízelautójuk.

Persze, ehhez kell egy sajátos módszer, ami tulajdonképpen fordított olajszőkítés. 
Az olajszőkítés a '90-es évek hírhedt, az államot több százmilliárd forinttal megkárosító csalási gyakorlata volt, amely a mostani helyzethez hasonlóan, a fűtésre és az üzemanyagként használt gázolaj ára közötti különbséget használta ki. Csak éppen akkor az olcsó háztartási tüzelőolajat (hto) töltötték az autókba, és nem a benzinkúton tankolt dízellel fűtöttek otthon.

A '80-as, '90-es években még sokkal elterjedtebb volt az olajfűtés, mint napjainkban. Egy 1982-es cikkben például úgy becsülték, hogy a magyar háztartásokban jóval több, mint kétmillió olajkályhát használnak, de még 1996-ban is 185-190 ezer háztartásban biztosíthatta a téli meleget hto. 

Emiatt szociális okokból a mindenkori kormányzat akkor sem hagyta elszállni a fűtőolaj árát, amikor az autó-üzemanyag már rohamosan drágult. A '90-es évek elejére így a kályhákba szánt és a gépkocsikban használt gázolaj ára elvált egymástól. Először csak az eltérő adótartam miatt, később azonban az alapár is jóval magasabb lett az autósok számára.

Márpedig a hto kémiailag lényegében azonos az autókba tankolt dízellel. Magyarul ugyanannak a terméknek volt két jelentősen eltérő ára, ami nagyon komoly visszaélésekre teremtett lehetőséget. 

A hatóságok ennek úgy próbálták elejét venni, hogy a tüzelőolajat egy adalékanyaggal pirosra színezték, így első ránézésre meg lehetett különböztetni azt a gépkocsi-üzemanyagtól. Igen ám, de ezt a színezőanyagot viszonylag egyszerűen el lehetett tüntetni a hto-ból, amely így visszanyerte eredeti sárgás színét. Ezt a folyamatot hívták szőkítésnek. Maga a színezés azonban csak egy technikai kérdés volt, a csalás arra épült, hogy az olcsón megvett, alacsony adótartamú, majd később támogatott tüzelőolajat autó-üzemanyagként adták el.

Most épp fordított a helyzet: a benzinkúti, magántulajdonú autókba tankolt dízel árát rögzítette jóval a piaci ár alatt a kormány, miközben a fűtéshez csak sokkal drágábban lehetne ugyanezt megvenni. Ez azonban közvetlenül legfeljebb néhány ezer embert érint, mostanra ugyanis tisztán olajjal szinte senki nem fűt Magyarországon. Épp ezért sokkal fontosabb, hogy a fűtésre használt ársapkás gázolaj a nem rezsicsökkentett gáznál is olcsóbb.

Mivel egy köbméter gáz fűtőértéke lényegében megegyezik egy liter gázolajéval, nagyjából úgy lehet kalkulálni, hogy minden egy liter dízel elégetésével megspórolhatunk egy köbméternyi gázt. Az ársapkás 480-as dízel jelenleg bő harmadával olcsóbb, mint lakossági piaci áron köbméterenként 747 forintba kerülő földgáz. Így annak, aki átlépi a kedvezményre jogosító évi 1729 köbmétert, megérheti olajjal rásegíteni a gázfűtésre.

Az ársapkás gázolaj használatának előnye akkor is megmutatkozik, ha a kedvezményes kvótát meghaladó villanyfogyasztás díjszabásával vetjük össze, egyszerű hősugárzók használatát feltételezve. Hőszivattyú vagy split klíma működtetésekor ugyanakkor még a hetven forintos kilowattóránkénti villanyár mellett is gazdaságosabb maradhat az elektromos fűtés.