A magyar emberek eurót akarnak!
Emlékeznek még, hogy mit mondott Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt, még ellenzéki vezetőként? A „gyengébb forint gyengébb államot jelent, gyenge forintot pedig csak gyenge emberek akarhatnak”. Sőt, azt is kijelentette, hogy a forint árfolyamának tudatos leértékelése egyszerű lopás, mert „ellopják vele a pénzt az emberek zsebéből” azzal, hogy a fizetésüket leértékelik.
Nos, amikor a Fidesz átvette a hatalmat 2010-ben, az euró árfolyama kevéssel haladta meg a 280 forintot, manapság pedig – amikor állítólag mi vagyunk minden fejlődés és növekedés motorja – történelmi magaslatokban van az árfolyam, már 350 körül kell fizetni egyetlen euróért.
A forint tudatos gyengítése miatt, az infláció is óriási, minden importunk drágult, így mindenkinek többet kell fizetnie a kasszáknál. Orbán korábbi mondatait visszaidézve: a jelenlegi hatalom mindannyiunkat meglop, amikor a forint leértékelésével, jelentős összeget vesz ki a zsebünkből.
A Fidesz két dologra szokott rendszeresen és szívesen hivatkozni: a közép-kelet-európai régiós országok helyzetére és gyakorlatára, valamint a magyar emberek – így vagy úgy – kikért véleményére. Nos, ha a régiónkat nézzük, az éllovas szerepünkből kezdünk igencsak hátramaradni: a szlovákok és a szlovének után, immár Bulgária és Horvátország is bejelentette, hogy még idén csatlakoznak az euró előszobájának tekintett ERM2-höz, és 2023-ban bevezetik a közös valutát. Ami pedig az emberek véleményét illeti – amit Orbánék saját állításuk szerint, egyfajta iránytűként követnek –, szintén világos utat jelöl ki.
A Népszava felkérésére, a Publicus Intézet végzett legutóbb reprezentatív felmérést, amely szerint a lakosság több mint 51 százaléka akar magyar eurót és csak 37 százalék utasítja el azt, a többiek bizonytalanok vagy nincs véleményük. Nem meglepő, hogy az elutasítók között elsősorban azok a kormánypárti szavazók vannak, akik a Fidesz Európa-, és unió-ellenes politikáját is kérdés nélkül támogatják.
Az eurócsatlakozás az uniós szerződések egyik vállalt pontja, vagyis kötelességünk teljesíteni. Vitás kérdés lehet, hogy a magyar gazdaság készen áll-e az első lépésekre (a forintinfláció például messze van még az elvárttól), valamint, hogy mikor a legjobb csatlakoznunk, de a szándéknak ettől függetlenül, egyértelműen látszania kell. Illetve kellene. Ehhez képest, a magyar kormány még csak megfigyelői státuszt sem kér az eurózóna országok tárgyalóasztalánál, pedig ezzel kötelezettség nem, fontos információ és lehetőség annál több jár.
Végtelenül szomorú, hogy a magyar kormány a közös valuta kérdését is arrogánsan, lekezelően és pusztán a kormánypárt érdekkörének személyes gazdagodási igénye szerint kezeli.
A Fidesz szakembereinek vállalniuk kellene az érdemi és tartalmi vitát ezzel kapcsolatban és egyértelművé tenniük a magyar emberek számára, hogy mit és miért gondol erről az államhatalom. Az pedig a minimális elvárás, hogy a kormány mielőbb tegyen az asztalra egy menetrendet, amely legalább céldátumot megjelöl az euró bevezetése kapcsán. Ennek hiányában, ugyanis csak azt bizonyítják, hogy a gazdaságunk mégsem áll olyan betonbiztos alapokon, mint azt a házi propaganda állítja – a forinttal pedig tényleg folyamatosan a magyar emberek kárára hazardíroznak.
