A magyar férfiak rászoktak a lelkizésre
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet kutatóinak a Social Networks nevű rangos nemzetközi folyóiratban megjelent új tanulmánya alapján, több érdekes változás is történt a kilencvenes évek vége és a 2010-es évek közepe között a magyarok bizalmas kapcsolataiban. Albert Fruzsina és Dávid Beáta friss kutatásából az derült ki, hogy magyarok bizalmas kapcsolatainak száma 1997 és 2015 között nem változott jelentősen, viszont a baráti kapcsolatok száma – a családiakhoz képest – arányaiban nőtt.
A bizalmas kapcsolat kategóriába a definíció szerint olyan ismerősök tartoznak, akikkel a felmérés időpontjához képest az elmúlt hat hónapban a fontos problémáikat megbeszélték az emberek.
Ahogy azt mindkét kutató hangsúlyozta, a bizalmas kapcsolatok száma alapján, önmagában nem tudunk arra következtetni, hogy a magyarok mennyire számítanak magányos nemzetnek, bár több felmérés is utal a magyarok kapcsolatszegénységére – tudtuk meg a G7-ból.
Nemzetközi összehasonlításban kevés barátról számolnak be a magyarok, például egy 2018-as felmérésben – Kína mellett – Magyarországon említették a legkevesebb embert a megkérdezettek, amikor arról kérdezték őket, hogy átlagban hány emberrel voltak napi kapcsolatban.
A családi kapcsolatok visszaszorulását a bizalmas kapcsolatokon belül több minden magyarázhatja. Ez a trend megfigyelhető a nyugati országokban is, így van egy modernizációs aspektusa a dolognak, ezen kívül viszont a gyerekszám csökkenéséhez és a családok kisebb átlaglétszámához is köze lehet. Dávid Beáta szerint ez a trend azért is fontos, mert az idősebb korosztály számára a rokoni kapcsolatok felértékelődnek, ezért releváns lehet, hogy mit tudunk mondani a mostani fiatalságnak arról, hogy idős korukra hogyan ne váljanak magányossá.
A bizalmi kapcsolatok máshogy alakultak a férfiaknál és a nőknél. Ebben a kategóriában a legérdekesebb változás a kutatás alapján az volt, hogy a férfiaknál hangsúlyosabbá váltak a férfi bizalmasaik, vagyis a férfiaknak is lettek olyan barátaik, akikkel „lelkizni” szoktak – ez korábban nem nagyon volt jellemző. Albert Fruzsina szerint ebből az is következik, hogy a férfiaknak változott a barátdefiníciója, ami a '90-es években még egyáltalán nem tartalmazta a problémák megbeszélésére is alkalmas, szűkebb baráti kategóriát.
A kutatás alapján az is látszik, hogy az emberek egyre kevésbé említik a partnereiket a bizalmas kapcsolataik között. Ennek okai a tanulmány alapján nem ismertek, ezért ez a téma Albert Fruzsina szerint további kutatást igényel.
A következő időszak nagy kutatási kérdése lesz majd Dávid Beáta szerint, hogy a járvány milyen hatással volt az emberi kapcsolatokra.
