A magyar kormány nem akar szembenézni önmagával

- Az nem vitatható, hogy az alapító atyák egyike Németh Zsolt volt, ahogy ezt Orbán Viktor is kiemelte beszédében. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Fidesz már 1989-90-ben kisajátította Bálványost, illetve Tusnádfürdőt?

- Az egyértelmű, hogy a Fidesznek erős volt a jelenléte kezdettől fogva, és az itteni ifjúsági szervezettel közösen szervezték a bálványosi szabadegyetemet, ám a kezdeti években sokféle meggyőződésű személyiség, vagy politikus volt jelene Bálványoson, így például én is. És, ami még ennél is fontosabb, volt egy román-magyar párbeszéd is; eljöttek román politikusok, politológusok, szakértők, értelmiségiek. Azokban az években ez volt az egyik fő sajátossága a szabadegyetemnek, azaz a román-magyar párbeszéd.

- De akkoriban a Fidesz még liberális volt.

- Igen, ugyanakkor elég világos volt, akkoriban legalább is, hogy magyaroknak, románoknak meg kell próbálni közös megoldásokat találni. Mindannyian tudatában voltunk annak, hogy a párbeszéd mennyire fontos. Nem emlékszem arra, hogy minden fontos román politikus megfordult volna ott, nacionalistákat meg sem hívtak, de azok a megoldásokat keresték, eljöttek. Mellesleg e törekvés színtere nem pusztán Bálványos volt, több helyszínen tartottunk konferenciákat, kerekasztal beszélgetéseket. Ez több évtizedes folyamat volt. az utóbbi időben szorult háttérbe. És ez nagyon rossz.

- Ön szerint a magyar-román párbeszéd harminc év alatt hova jutott?

- Azt nem mondanám, hogy nincs, nem is szeretek ilyen sarkosan fogalmazni, de azt nyugodtan kijelenthetem, hogy néhány éve, nagyjából 2010 óta gyakorlatilag szünetel ez a párbeszéd. Pedig a 89-ben elindult folyamat vezetett oda, hogy az RMDSZ a kilencvenes években az akkori demokratikus ellenzékkel lépett szövetségre Romániában, és 1996-ban, elsőként a Kárpát-medencében, mint kisebbségi magyar szervezet beléptünk az akkor győztes ellenzékkel a kormányba. Úgy is fogalmazhatok, hogy onnan kezdve hivatalossá vált a párbeszéd, hiszen már nem csak a parlamentben voltunk jelen, hanem a kormányban is. Így jutottunk el odáig, hogy 2005-től közös magyar-román kormányülésekre került sor. 2008 után sajnos ez is leállt. Odáig ez egy lassú, de nagyon is eredményes folyamat volt.

- Ma viszont azt mondják, hogy Tusványos nem szól másról, mint a magyar belpolitikáról, illetve arról, hogy Orbán Viktor megfogalmazhasson ideológiai alapvetéseket.

- Az egész szabadegyetem egy idő után túlságos átideologizálttá, átpolitizálttá vált, igen a Fidesz által. Alig akadt olyan részvevő, aki más pártot, más politikai vonalat képviselt volna. Meg-megjelentek ugyan más magyar pártok is, de nem ez volt a jellemző Bálványosra majd később Tusnádfürdőre, de végig a Fidesz uralta a terepet, jelentősen megritkult a román politikusok jelenléte is. Előfordult ugyan, hogy Orbán mellett az akkori román államfő Basescu is megfordult Tusványoson, de ezek a színek mára teljesen eltűntek. Igen, egyébként valóban a döntő hangsúly a magyarországi belpolitikán van, illetve Magyarország és Európa viszonyán, és csak nagyon kevéssé kerül szóba Magyarország és a szomszéd országok viszonya, pedig ennek szerves részének kellene lennie az etnikum-közi viszonyok megoldásának.

- A magyar miniszterelnök sokszor nagyon élesen szokott fogalmazni a romániai politikai vezetésről. Ezt az ottani vezetők nem veszik zokon, hiszen mégiscsak Romániában vendégeskedik Orbán.

- Az idén ez a konfrontatív hang nem volt jellemző Orbán Viktor előadására, nekem inkább pont azt tűnt fel a beszédéből, és a kérdésekre adott válaszaiból is, hogy óvatosan közelít a román-magyar viszonyhoz. Az idén kifejezetten kerülte az éles kritikát. A magyar-román viszonyra egyébkén amúgy sem az éles vita a jellemző manapság, hanem az, hogy még vita sincs. Nincs napi együttműködés, nincs állandó párbeszéd a két ország, a két kormány között. Utaltam rá, hogy hajdanán volt a közös ülések, és ezek nagyon sokat számítottak, mert rákényszerítették a szereplőket, a tárcákat arra, hogy keressék az együttműködés lehetőségeit. Ez egy ideje teljesen megszűnt.

- Ha már az óvatosságot említette: Tőkés László nagyon éles támadást indított most is az RMDSZ-szel szemben, ugyanakkor Orbán Viktor gratulált a szervezetnek a két parlamenti hely megszerzéséhez. Mi a magyarázata a két szereplő különböző hangnemének?

- Ebben a helyzetben nem hinném, hogy a jó rendőr, rossz rendőr esete, amivel találkoztunk. Tőkés László egyszerűen lemaradt néhány körrel. Ez korábban is így volt: Tőkés bárhol beszélt, nem tudta kihagyni, hogy szóljon néhány rossz szót az RMDSZ-ről. Ezt ismételte most is. Ezen felül némi sértődöttséget is kihallottam szavaiból, számára az volt az ideális állapot, amikor ő és szervezete volt a Fidesz kedvence, mások nem léphettek be ebbe a belső körbe, most viszont ebben a körben ott van az RMDSZ is.

- Önt nem hívták meg?

- Nem, engem évek óta nem hívnak. És ez nem is olyan nagy baj, hiszen Tusnádfürdő ma már nem a termékeny vita, az eltérő vélemények ütköztetésének a helyszíne, hanem a magyar kormánypolitika megerősítésének a terepe. A magyar miniszterelnök beszédén kívül tulajdonképpen minden más árnyékban marad. Pedig a vitára nagy szükség lenne, akár Európáról, az Unióról, vagy Magyarország és az Unió viszonyáról van szó, vagy éppen a különböző Kárpát-medencei magyar körösségek jelenéről és jövőjéről.

- Visszatérve Tőkésre: ő ma már nem fontos szereplő?

- Inkább a hagyomány a fontos: együtt lép fel Orbán Viktorral. Régebben sokat számított, hogy mit mond – elsősorban abban az értelemben, hogy mit kell majd cáfolni - , de mára már nem tud semmi fontosat mondani. Próbált a Fidesznek tetszeni a szavaival. Ő ma már nem tud alternatívát kínálni, más kérdés, hogy, amikor kínált, azzal sem értettünk egyet. Megpróbált most is az RMDSZ bírálatából kihozni egy visszhangosabb üzenetet, de ma már ez nem lehetséges, hiszen maga az RMDSZ is közel áll a magyarországi kormánypolitikához.

- Egy-két éve, amikor szocialista politikusok is odamentek, reménykedve, hogy lehet a jelenlétnek politikai hozadéka, és ön azt nyilatkozta, hogy teljesen felesleges odamenni. Ennyire nem lát esélyt a párbeszédre?

- Rövid távon nem látok esélyt. Elvben, egy ilyen nagy közönség előtt zajló eseményt ki lehetne használni a párbeszédre és a vitára. Azért odamenni a másként gondolkodó politikusnak, hogy legitimálja az eseményt, nincs értelme. Csak akkor szabad megjelenni, ha valós vita van. Azt is el kell azonban mondanom, hogy ez nem csupán a Fidesztől függ. Az ellenzék, én így látom, egyelőre nem is tud másfajta programokat felkínálni. Addig jutnak el Magyarországon is, hogy próbálják tagadni, amit a Fidesz mond, de alternatívát, programokat, másik utat nem kínálnak fel. Márpedig, amíg ez nem sikerül, addig a párbeszédnek is vajmi kevés az esélye. Ráadásul a Fidesz lassan már harminc éve sikeresen működteti ezt a tábort. Kérdem én: miért nincs más pártoknak hasonló rendezvénye? Asz RMDSZ-szel mi próbálkoztunk egy úgynevezett EU-táborral, de sajnos nem tudtunk akkora súlyt adni neki, amekkorát adott a Fidesz Tusványosnak. Szóval azt sem tartom ördögtől valónak, ha tanulunk – ilyen szempontból – a Fidesztől. Párbeszéd nem csak Tusnádfürdőn folyhat, másfajta véleményt nem csak ott lehet megfogalmazni. Ehhez viszont hasonlóan visszhangos rendezvényekre lenne szükség.

- Pedig most Tusnádfürdő még jelentősebbé válhat jövőre, a Trianon centenárium évében. Kell tartanunk a radikalizálódástól?

- Én féltem a tavalyi román centenáriumtól, ők ugye tavaly ünnepelték Erdély Romániához csatolásának századik évfordulóját. Félő volt, hogy fellángol a nacionalizmus, és persze voltak is nacionalista felhangok, de igazában nem foglalkoztak a magyarokkal. Párbeszédre sem törekedtek, egyszerűen kihagyták a magyarokat, akikről mégiscsak szólt ez az esemény. Ezzel együtt, nem tagadható, hogy bizonyos nacionalista tendenciák felerősödtek, ami az Úz-völgyében történt, az is kapcsolható ehhez. A Trianon évforduló érzésem szerint hasonlóan fog zajlani. Magyar részről sem látok szándékot arra, hogy leüljenek a románokkal, vagy a szerbekkel, szlovákokkal. Nem hiszem, hogy erre volna komoly magyar szándék, pedig az évforduló arra is alkalmas lenne, hogy megpróbáljuk a tanulságokat megfogalmazni, vagyis azt, hogy mi vezetett Trianonhoz, milyen vétkei, bűnei voltak az azt megelőző időszaknak. Arra a magyar vezetésre gondolok például, amely az erdélyi kérdést nem tudta értelmezni, nem tudta rendezni a nemzetiségek szempontjából. Nincs szándék ma arra a magyar vezetésben, hogy szembenézzen őszintén a szomszédainkkal és nézzen szembe önmagával.