A Magyar Rádió épülettömbjéhez hirdettek demonstrációt péntekre
A történelmi stúdiók megmentéséért küzd a Civilek a Palotanegyedért Egyesület, a Pollack Mihály téren ünneplik a Rádió 98. születésnapját.
Kevés létesítményről mondhatjuk el, hogy a világon elsőként Magyarországon valósult meg. Ilyen a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai stúdiópalotája – írja az Euronews.
Régebbi, mint a BBC rádiós székháza. A közelmúltban kiszivárgott bontási terv sokkolta a történelmi épülettömb megmentéséért küzdőket, akik a rádió születésnapjára, december elsejére, 17 órára hirdettek demonstrációt a helyszínen. A Facebook-oldalukra kitett meghívó szerint arra a kérdésre keresik a választ, hogy tényleg a bontás lenne az értékes épületek sorsa?
A környéken élők azért is tiltakoznak a jó minőségű épületek bontása ellen, mert éveken át törmeléket szállító teherautók ezrei terhelnék Józsefvárost. A lakók felhívják a döntéshozók figyelmét, hogy a katolikus egyetem szomszédságában van annyi beépítetlen terület és foghíj, ami a rádió történelmi tömbjének bontása nélkül is lehetővé tenné az oktatási intézmény bővítését.
A teljes pazarlás: sosem használt, új stúdiókat is lebontanak
A tervezett bontás egyik vesztesége az Üzemépület, benne a legmodernebb 9 stúdióval. Ezek már XXI. századiak. Olyan újak, hogy amire elkészültek, a rádiót szervezetileg megszüntették, az MTVA pedig elköltözött.
A teljes tömböt megkapta a katolikus egyetem. Ha az új campust a kiszivárgott tervek szerint építik, azzal a Magyar Rádió történelmi stúdiói eltűnnek.
Csak két főnemesi palotát nem fenyeget bontás
A világ első stúdiópalotája nem az utcai épület, annak udvarán bújik meg. A Rádióélet címlapján még elegáns franciakerttel látjuk. Gerlóczy Gedeon tervező dór oszlopsorral magasba emelt glóbusza a világot összefogó rádiózás szimbóluma.
A rádió több mint negyven stúdiójában a színészek, zenészek, humoristák, tudósok és közéleti személyiségek éppúgy otthon voltak, mint a műsorkészítők.
Ahogy a 8-as stúdió a könnyűzene fellegvára volt, a 6-os a nagyzenekari felvételek és közönséggel tartott hangversenyeké. Elkészültekor Dohnányi Ernő zeneszerző és a tervező, a Nobel-díjas biofizikus, Békésy György tervező együtt avatták fel.
A 6-os stúdiót is le akarják bontani, akusztikájáról 2014-ben beszélt az Euronewsnak Vásáry Tamás, a Rádió szimfonikus zenekarának korábbi vezetője: „Nagyon szép a hangzása, ami részint a falak borításának, a sok fának köszönhető. Nagyon rafinált módon készült a burkolat, ez az egyenetlenség is segít az akusztikának, olyannyira, hogy itt hangversenyeket is tartanak."
A Magyar Rádió világviszonylatban leghíresebb munkatársa Otto Klemperer volt. Alakját Boros Attila zenetörténész idézi fel: „Különleges figura volt, egy E.T.A. Hoffmann szerű figura, a magas, kétméteres, vékony alakjával. Nem beszélve a gumicsizmájáról, amit nem csak havas, esős időben használt, hanem nyáron is, amikor fájt a lába."
Számos hangfelvétel fizikailag is különleges, mint a röntgenlemezek, amiket kórházakból kapott a rádió. Nem kevésbé különlegesek a lebontásra ítélt épületek. A kétszáz szobás Pollack-téri irodaház valójában egy föld fölötti bunkerstúdiót foglal magában.
Somogyi József szobrászművész alkotása, a hanghullámok szabadságát szimbolizáló szárnyas Niké leplezi a másként feltűnő kőtömböt. A főbejáraton át érkezők sem sejtették, hogy mi rejtőzik a fal túloldalán.
Sávoly Tamás levéltáros: „ez a bunkerstúdió hat hét leforgása alatt épült föl, két emelet magas, három méter vastagok a falai. Négy stúdióhelyiséget foglal magában egy önálló telefonközponttal."
A bunkerstúdió is a bontandó épületek egyike. A legenda szerint a rádióban dolgozók lehallgatására használta az államvédelem. A kommunista diktatúra és a hidegháborús időszak történelmi emléke.
A Pagoda a művészvilág kedvelt találkozóhelye volt
A legszebb stúdiók egyike a Márványterem melletti 23-as. Az Esterházy-palota megmenekül a bontástól a Károlyi-palotához hasonlóan, de nem ilyen szerencsés a Pagoda sorsa. A Rádió télikertje Szabó István első állandó épülete, 1949-ből. Állítólag egy pofon is elcsattant a hírességek büféjében, ahol az egész művészvilág örömmel találkozott.