A Médiahatóság elnöke szerint nincs szükség kiegyensúlyozott tájékoztatásra
Két interjút is adott a napokban Koltay András, a Nemzeti Média-és Hírközlő Hatóság elnöke. Először a 24.hu-nak nyilatkozott, s több más – mondjuk így: igen érdekes – megfogalmazása mellett, a következőt állította: „amúgy sincs ember ma Magyarországon, aki kiegyensúlyozott tájékoztatást várna el az egyes médiumoktól”. Csütörtökön aztán az MTI-nek is megnyilvánult, ebből az interjúból pedig az is kiderült, hogy a magyar média szabályozása terén minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg lehetünk elégedve. A legnagyobb újságíró szervezet, a Magyar Újságírók Szövetségének állásfoglalása nem ezt tükrözi.
„Amúgy sincs ember ma Magyarországon, aki kiegyensúlyozott tájékoztatást várna el az egyes médiumoktól” - mondta a médiahatóság élén álló Koltay András. Magánemberként persze lehet ez a véleménye, ám a médiahatóság elnökeként nem volna szabad valótlanságokat állítania. Márpedig amit nyilatkozott, nem igaz. Egyfelől sok olyan ember van, aki kiegyensúlyozott tájékoztatást vár az egyes médiumoktól, és nem azt, hogy mellébeszéljenek, ködösítsenek, adott esetben hazudjanak. Mindemellett a MÚOSZ említett állásfoglalásában emlékeztet arra, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 83.§ (1) szerint a közszolgálati médiaszolgáltatás célja: „kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás…” Koltay ezek szerint nem gondolja, hogy ezt a törvényt emberek írták, méghozzá olyan honfitársaink, akik elvárják a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, stb. tájékoztatást.
Koltaynak van egy másik, talán még ennél is ijesztőbb kijelentése. Eszerint „ma már kizárólag a közzétett tartalom vizsgálata engedhető meg. Amiről a média nem számol be, az ebből a szempontból nem vizsgálható.” Persze, ő is érzi, hogy ez a gondolat sántít, mert gyorsan hozzáteszi: „nem azt mondom, hogy a döntés ne lenne vitatható, de jogi szempontból nem támadható.”
Ha egy döntés vitatható, akkor azt jogi szempontból „támadhatóvá” kell tenni. Koltay Andrásnak számtalan alkalma lehetett volna, hogy javasolja e „vitatható” gyakorlat törvényi megváltoztatását, és a parlamenti kétharmadot sem akadályozta volna meg senki, hogy törvénybe foglalja a hazudozás, elhallgatás, ködösítés tilalmát. Az volna ugyanis életszerű és igazságos, ha a sokat hivatkozott magyar emberek nemcsak azt tudhatnák meg, amit a kormány el akar mondani nekik, hanem azt is, ami körülöttük történik. Azok az emberek ugyanis, akik kizárólag a közmédiából tájékozódnak, információs karanténba vannak zárva. Úgy tudják, hogy Orbán Viktor szegény ember, Mészáros Lőrinc nevét még sosem hallották, és arról sem tudnak, hogy a vesztegetéssel vádolt Völner Pál lemondott miniszterhelyettes ügyének szálai a kormányig vezetnek.
Márpedig a sajtó szabadságához – és ezt most lassan írjuk, hogy Koltay András is megértse – nemcsak az tartozik hozzá, hogy az újságíró megírhatja, amit hitelesnek és fontosnak tart, de az is, hogy ez az információ eljusson azokhoz, akik ma még el vannak zárva a tisztességes tájékoztatástól. Nemcsak az emberek várják el ezt, hanem – mint a MÚOSZ állásfoglalása felidézi – a 2010. évi CLXXXV. törvény is úgy rendelkezik a közszolgálati médiaszolgáltató hírügynökségi feladatairól, hogy az „biztosítja a hozzáférhetőséget minden olyan hírhez és tudósításhoz, amelynek ismerete szükséges a nyilvánosság számára a közösségi és az egyéni jogok és érdekek megfelelő érvényesítéséhez”, „rendszeres és tényszerű tájékoztatást nyújt az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok, más pártok, jelentős civil szervezetek tevékenységéről…”
Ezzel szemben a MÚOSZ állásfoglalásában emlékeztet arra, hogy „a közmédia rendszeresen elhallgatja az ellenzéki véleményeket, amivel súlyosan sérül a demokratikus nyilvánosság. A Médiahatóság elnöke a nyilatkozatával most mentőkötelet dob a közmédiának, de evvel törvénysértést támogat. A Médiahatóságnak az a feladata, hogy helyreállítsa a közmédiában a sokszínű, a közönség igényeinek megfelelő pártatlan tájékoztatást, és nem az, hogy mentségeket találjon a törvénytelen működésre.”
És akkor néhány veretes mondat abból az interjúból, amit Koltay András az MTI-nek adott. Arról a távirati irodáról van szó, amelynek viselt dolgairól, ha úgy tetszik, „csínyjeiről” mi is több alkalommal beszámoltunk. (Legutóbb például néhány nappal ezelőtt, itt).
„A jogszabályban rögzített feladataink magas szakmai színvonalon való ellátásával nem szabad beérni, mivel a hírközlés és a média folyamatos és rendkívül gyors fejlődésen megy keresztül, ez pedig a hatósági feladatok újragondolását követeli meg. Folyamatosan keresni kell az új utakat, a szakmai fejlődési lehetőségeket és az NMHH hatékony szerepvállalását a társadalom hasznára.”
„Felelősen kell eljárni, azért, hogy Magyarországnak és a magyar embereknek a legjobb legyen."
„A brit médiatörvényben foglaltak mentén egyszerre kell tekintettel lenni a fogyasztóra, és az állampolgárra. Tehát azokra, akik a kikapcsolódás lehetőségeit keresik, és azokra is, akik számára öntudatos polgárként a megfelelő tájékozódási és véleményformálási lehetőséget kell biztosítani. Erre a két típusú igényre – amely ideális esetben egyazon emberben ötvöződik – kell egyszerre tekintettel lennie az NMHH-nak."
Koltay András, miközben igyekszik az MTI közlési gyakorlatának megfelelni, időnként azért érzékeli a magyar valóságot. Szerinte „a médiaszolgáltatást érintően jóval kevesebb panasz érkezik, a magyar társadalmat a média ügyeit illetően valamiféle csendes apátia öleli körbe, miközben a kilencvenes-kétezres évek elején még sokkal több panasz volt.”
Nem dicsekvésként mondja ezt az NMHH elnöke, sőt, kifejezetten problémának tartja. De nincs nagy baj, mert szerinte „a tájékozódni vágyók már számtalan forrásból megtehetik ezt, és nincsenek rászorulva az esti tv-híradóra”.
