A mobiltelefon használata az iskolákban nem az állam dolga, ne is akarja szabályozni
Sikamlós talajra lépett Csák János, amikor a parlament népjóléti bizottságában arról beszélt, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztériumban (KIM) „most dolgoznak azon, hogy brit mintára az osztálytermekbe beengedjük-e a mobiltelefonokat, vagy ne”. Egyrészt, mert ez a magyar iskolákban már szabályozva van, másrészt az órákon való kreatív használata csak a diákok érdekét szolgálná. Sőt, az iskolákban ma már inkább a mesterséges intelligenciával kellene foglalkozni, hogy felkészítsék a gyerekeket, miképpen használják majd.
Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a mobiltelefon használatát már szabályozták az iskolákban, jó ideje eldöntött tény, hogy beengedjék azokat. A mobiltelefonok benn vannak az iskolákban, de sajnos az órákon nem használják kreatív módon, nagyon sokszor a táskákba vannak rejtve. Viszont, ha teljesen el lennének zárva, az azt jelentené, hogy megszakadna a családtagok közötti kommunikációs kötelék. „Ezt mi diákok, így az ADOM sem tartana szorgalmazandó dolognak” – tette hozzá.
Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője felidézte, hogy központilag már régóta bele akarnak szólni a mobiltelefon használatába. Épp ezért a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének már ki is adott erről egy állásfoglalást. Úgy vélik, a szabályozást az adott pedagógusközösségre, nevelőtestületre kell bízni, miután mindig az adott helyen tudják jobban, mire van szükség. Hozzátette, egyelőre most is ez a helyzet. Majd eldöntik, hogy a házirendbe mit írnak bele: engedik, vagy sem a mobiltelefon használatát és mikor, az órán is, vagy csak a szünetekben. Az ügyvivő kifejtette, Csák János, aki ebben a dologban totálisan inkompetens, ne akarjon általános szabályt hozni, már csak azért sem, mert nagyon különböző tevékenységekről van szó. Van, amihez éppenséggel kell is a mobiltelefon, erre ő általános, generális szabályt ne hozzon, azt bízza az adott nevelőközösségre. Számos olyan órai tevékenység van, ahol szükség van rá, olyan feladatokat kaphatnak a diákok, amikben a megfelelő választ a telefonjukon a megfelelő jelre kattintva tudják kiválasztani. Ez élvezetesebb is, mint egy egyszerű dolgozat megírása, és a gyerek tanul is vele. Ehhez viszont kell mobiltelefon, mivel az iskolákban e célra általában nincs elegendő számítógép. Ilyen módon lehet modern formában oktatni. Nagy Erzsébet feltételezi, azért kezdtek most a politikusok is – mint Csák – az iskolai mobiltelefon-használattal foglalkozni, mert felröppentek olyan bulvár hírek, hogy melyik országban hogyan tiltották meg azt. „Ám túl azon, hogy ezeknek a híreknek a fele sem igaz, a kormánypárti politikusok csak meg akarnak felelni az ő vélt szavazóbázisuknak, ami leginkább olyan emberekből áll, akik nem a modern szemlélet hívei. Ezt mutatja a nagyon hamis hagyománytiszteletük, a lózungok, amiket bevesznek, a köztereken szemmel látható ízlés, a régi, punnyadt és giccses szemlélet és életérzés. Az oktatásban totálisan inkompetens kormánypárti politikusok erre hangolódnak rá, ezzel akarnak jó pontot szerezni a telefonhasználat szóba hozásával” – mondta. A PDSZ ügyvivőjét az egész a géprombolás időszakára emlékezteti, arra, hogy primitív eszközökkel próbálják megállítani azt, amit az idő magával hoz. Nem képesek a jelenben élni. Az iskolának ma már a ChatGPT-vel, a mesterséges intelligenciával kellene foglalkoznia. A gyerekeket fel kell készíteni rá, hogyan használják.
Horn Gábort, a Republikon Intézet vezetőjét is megkérdeztük a mobiltelefon iskolai használatáról. „Szeretném jelezni, hogy Csák Jánoshoz nem tartozik az oktatás, az a Belügyminisztériumhoz, a rendőrminiszterhez tartozik, az ő dolga az oktatásügy. Csák Jánoshoz a felsőoktatás tartozik, a telefonhasználat engedélyezése az általános iskolában, a középiskolában speciel nem az ő feladata. Vannak ilyen kísérletek, másutt is, például Angliában, de én ezt egy teljesen abszurd dolognak tartom. Szerintem ez az iskola ügye. Én például el tudom képzelni, hogy egy okostelefon nagyon jó eszköz lehet az órán. Persze, azt is el tudom képzelni, hogy komoly zavarokat okozhat. Úgy gondolom, hogy ezt az érintetteknek kell megbeszélni, és a szabályokat kialakítani rá. El tudom képzelni, hogy más szabályok vonatkoznak a 7 éves gyerekre, mint a 16 évesre, vagy más szabályok vonatkoznak egy csoportmunkánál, amikor igenis kellhet ilyen telefon. Hiszen ez a legkönnyebben hozzáférhető interaktív eszköz. Ez majdnem minden gyereknek van, manapság még a legszegényebb sorsúak kezében is ott van az okostelefon. Ezt kitiltani az iskolából, ahelyett, hogy használnánk, és ahelyett, hogy az iskolákra bíznánk a szabályozását, Angliában ugyanolyan abszurd, mint Magyarországon. Ez nem az állam dolga. Ezért különösen nem értem Csák Jánost. Szerencsére ritkán hallunk róla, de akkor viszont elképesztő dolgokat, ráadásul, még egyszer mondom, nem hozzá tartozik. Nem is értem, hogy kerül ebben az ügyben a képbe a kultúráért és innovációért felelős miniszter. Ráadásul, ha valami innovációs eszköz, akkor az okostelefon az” – fejtette ki Horn Gábor.
|
A nyilatkozókkal beszélgettünk arról is, hogy Pintér Sándor bejelentette, az új Nemzeti alaptanterv (NAT) kidolgozása érdekében nevelési kormánybizottságot hoznak létre a miniszterelnök vezetésével. Schermann Fruzsina úgy vélekedett, hogy a politikusok közül mind többen irányítani akarják az oktatást. „Abban hiszünk, hogy a politikának igenis irányítania kellene az oktatást, viszont mi nem olyasfajta innovációban reménykedünk, hogy a modernizáció minden egyes útját elzárják. Az lenne a jó, hogyha esetleg szakemberek kerülnének egy ilyen bizottság élére, és nem a miniszterelnök személyesen szabná meg a számára helyesnek vélt irányvonalat az oktatásban”. Nagy Erzsébet szerint a kormánybizottság létrehozása arról szól, hogy ők is belátták, a Nemzeti Alaptantervvel súlyos bajok vannak. A probléma viszont az, hogy megint nem szakemberekkel akarják orvosolni – tette hozzá. Pedig az kellene, hogy érdemi szakmai, társadalmi egyeztetés előzze meg azt, amiben hozzányúlnak. Ehelyett megint a politikusokon keresztül akarnak belenyúlni a NAT-ba, amiből eddig semmi jó nem származott. Lózungokkal teli, túltöltött, tulajdonképpen használhatatlan tananyag jött ki az előzőből is, ráadásul olyan dolgokba is beleszóltak, amikhez szakértelmük nem is volt. És most is ez várható, és ez megint csak nem visz majd előre. Pedig az új Nemzeti Alaptantervvel és a kormánybizottsággal tulajdonképpen beismerték azt, hogy összeomlott a magyar közoktatás, és azt is, hogy a NAT is gátja annak, hogy normális, modern iskola legyen Magyarországon. Csak az új NAT kialakításához be kellene vonni olyan civil szervezeteket, mint a Civil Közoktatási Platform, amelyik tele van nagyon jó oktatáskutatókkal, vagy a szakszervezeteket, ahol az aktív pedagógusuk teljes palettáját tudják biztosítani, a gyakorlati problémákat elmondani, vagy a szülői szervezeteket, amelyek a szülők részéről tudják megvilágítani a problémát, vagy épp az alulról szerveződött diákszervezeteket. Vagyis nem saját politikusokkal és az általuk irányított szervezetekkel, saját kreatúráikkal – akik azt mondják, amit ők elvárnak tőlük – kellene összeeszkábálni megint valamilyen használhatatlan alaptantervet. (Horn Gábor véleményét az Orbán vezette nevelési kormánybizottságról itt olvashatják.) |
