A munka jövője, a jövő munkája

Öt dolog, amit tudni kell a munkahelyek jövőjéről

• A Covid-19 tartós hatást fejtett ki: a munkáltatók 50 százaléka felgyorsítja munkája automatizálását.

• Az automatizálás folyamatosan növekszik: 2025-re a gépek és az emberek által végzett munkaórák egyenlőek lesznek.

• Új munkahelyek jelennek meg: 2025-re a holnap 97 millió új munkahelye jelenik meg.

• A leginkább keresett készségek: magukban foglalják az emberekkel való munkát, a problémamegoldó és az önmenedzsment képességeket.

• Az emberi tőke egyre fontosabb: a munkáltatók 66 százaléka úgy véli, hogy egy éven belül megtérülnek a munkavállalók képzéséből származó befektetések.

„A Covid-19 felgyorsította a munka jövőjének megérkezését” – mondta Saadia Zahidi, a Világgazdasági Fórum vezetője. „Az automatizálás felgyorsulása és a Covid-19 miatti recesszió elmélyítette a munkaerőpiacokon fennálló egyenlőtlenségeket és visszafordította a 2007–2008 közötti globális pénzügyi válság óta elért növekedést a foglalkoztatásban. Ez újabb akadályt jelent a munkavállalók számára ebben a nehéz időszakban. A vállalkozásoknak, a kormányoknak és a munkavállalóknak sürgősen együtt kell működniük a globális munkaerő új jövőképének kialakításában.”

A kutatás legfontosabb megállapításai

A technológia átvételének üteme várhatóan változatlan marad, és egyes területeken felgyorsulhat. A korábbi években kialakult trendet követve, a felhőalapú számítástechnika, a big data és az e-kereskedelem alkalmazása továbbra is kiemelt prioritás a munkaadók számára. Ugyanakkor a titkosítás, a nem humanoid robotok és a mesterséges intelligencia iránti érdeklődés is jelentősen megnőtt.

Az automatizálás a Covid-19 recesszióval párhuzamosan „kettős megszakítás” forgatókönyvet hoz létre a dolgozók számára. A világjárvány által kiváltott leállások és gazdasági „összehúzódások” jelenlegi zavara mellett, a vállalatok technológiai alkalmazása 2025-ig átalakítja a feladatokat, a munkahelyeket és a készségeket.

A megkérdezett vállalkozások 43 százaléka jelezte, hogy a technológiai integráció miatt csökkenti a munkaerő létszámát, a feladatspecifikus munkák elvégzésére 41 százalékuk vállalkozókat vesz majd igénybe. Mindössze 34 százalékuk tervezi a munkaerő bővítését.  2025-re az emberek és a gépek munkája közötti munkaidő megosztás megegyezik majd. A vállalatok jelentős része arra számít, hogy a következő öt évben a technológián kívüli tényezők miatt megváltoztatja a helyszíneket, az értékláncukat és a munkaerő létszámát is.

Bár a megsemmisített munkahelyek számát meghaladja a létrehozott „holnapi munkahelyek” száma, a korábbi évekkel ellentétben, a munkahelyteremtés lassul, miközben a munkahelyek pusztulása felgyorsul. 

A munkaadók arra számítanak, hogy 2025-re az egyre feleslegesebbé váló állásokban a munkaerő létszáma 15,4 százalékáról 9 százalékra csökken (6,4 százalékos csökkenés), és hogy a feltörekvő szakmákban a teljes foglalkoztatottak száma 7,8 százalékról 13,5 százalékra (5,7 százalékos növekedése) nő. Ezen számok alapján 2025-ig mintegy 85 millió munkahelyet tud kiszorítani az emberek és a gépek közötti munkamegosztás elmozdulása, míg 97 millió új munkahely jöhet létre, amelyik jobban alkalmazkodik az emberek és gépek közötti új munkamegosztáshoz.

A munkáltatók szerint 2025-ig a legfontosabb készségekben egyre nagyobb hangsúlyt kap a kritikus gondolkodás és elemzés, a problémamegoldás. Szükség lesz az olyan „önmenedzselő képességre” is, mint például az aktív tanulás, az ellenálló képesség, a stressztűrés és a rugalmasság. A vállalatok úgy becsülik, hogy a munkavállalók körülbelül 40 százalékának hat hónapos, vagy annál rövidebb ideig tartó átképzésre lesz szükségük. Míg 2018-ban az üzleti vezetők 65 százaléka várta az alkalmazottaktól, hogy új készségeket szerezzenek a munkahelyükön, most 94 százaléka várja ugyanezt.

Az online fehérgalléros munkaerő nagy többségének a „munka jövője” már elérkezett. A munkaadók 84 százaléka készen áll a munkafolyamatok gyors digitalizálására, ideértve a távmunka jelentős kiterjesztését is. Persze, azzal a lehetőséggel, hogy a munkaerő 44 százalékát távolról működtethesse. 

Az egyenlőtlenséget valószínűleg súlyosbítja a technológia kettős hatása és a világjárvány okozta recesszió, ami az alacsonyabb bérű munkavállalók közül a nőket és a fiatalabb munkavállalókat mélyebben érintette. Összehasonlítva a 2008-as globális pénzügyi válság alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyekre gyakorolt ​​hatását a Covid-19 válság hatásával, a mostani sokkal jelentősebb, és nagyobb valószínűséggel elmélyíti a fennálló egyenlőtlenségeket.

Az online tanulás és képzés növekszik, de másként néz ki a foglalkoztatottak és a munkanélküliek körében. Négyszeresére nőtt azoknak a száma, akik saját kezdeményezésükre keresték az online tanulási lehetőségeket, ötszörösére nőtt az online tanulási lehetőségek munkáltató általi biztosítása a munkavállalók számára, és kilencszeres a beiratkozási arány az online hozzáférést biztosító tanulók számára. Míg a foglalkoztatottak nagyobb hangsúlyt fektetnek a személyes fejlesztő tanfolyamokra, a munkanélküliek nagyobb hangsúlyt fektettek az olyan digitális készségek elsajátítására, mint az adatelemzés, és az informatika.

A munkaerőpiacon rövidebb lett a munkavállalók átképzésének és továbbképzésének lehetősége. Ez vonatkozik azokra a munkavállalókra, akik valószínűleg megmaradnak az állásukban, valamint azokra is, akik kockáztatják annak elvesztését a recesszióval összefüggő munkanélküliség növekedése miatt, és már nem számíthatnak a munkahelyi átképzésre.  

A jelenlegi gazdasági visszaesés ellenére, a munkaadók döntő többsége elismeri a humántőke-befektetések értékét. 

A megkérdezett munkáltatók 66 százaléka arra számít, hogy egy éven belül megtérülnek a továbbképzés és az átképzés beruházásai, csaknem 17 százalékuk bizonytalan abban, hogy megtérülnek-e befektetései. A munkáltatók 2025-ig alkalmazottaik alig több mint 70 százalékának kínálnak átképzést és továbbképzést. A munkavállalóknak pedig csak 42 százaléka veszi igénybe a munkáltató által támogatott átképzési és továbbképzési lehetőségeket.

A vállalatoknak a humán és társadalmi tőke jobb mutatóiba kell befektetniük a környezeti, társadalmi és kormányzási (ESG) mérőszámok elfogadásával, valamint a humántőke megújításával. A munkaadók jelentős része megértette, hogy az alkalmazottak átképzése költséghatékony, és jelentős közép- és hosszú távú osztalékkal jár – nemcsak a vállalkozásuk, hanem a társadalom javára is. A vállalatok azt remélik, hogy a technológiai automatizálás és a bővítés miatt kiszorult munkavállalók közel 50 százalékát belsőleg átcsoportosíthatják, szemben az elbocsátások és az automatizáláson alapuló munkaerő-megtakarítások szélesebb körű felhasználásával, mint alapvető munkaerő-stratégiával.

Az állami szektornak erőteljesebb támogatást kell nyújtania a veszélyeztetett vagy elbocsátott munkavállalók átképzéséhez és továbbképzéséhez. Jelenleg a vállalkozások csupán 21 százaléka számol be arról, hogy alkalmazottait állami források felhasználásával tudja átképzéssel és továbbképzéssel támogatni. Az állami szektornak ösztönzőket kell létrehoznia a jövő munkahelyein történő befektetésekhez, erősebb védőhálókat kell biztosítania a lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalóknak a munkakörök átmenetének közepette.  Határozottan kell kezelni az oktatási és képzési rendszerek régóta késleltetett fejlesztéseit. Ezenkívül fontos, hogy a kormányok mérlegeljék a Covid-19 által nyújtott erős válságtámogatás fenntartásának, visszavonásának vagy részleges folytatásának hosszabb távú munkaerőpiaci következményeit. 

Mi a helyzet Magyarországon? 

Magyarországon a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) felmérést végzett még 2019-ben. Ebből kiderült, hazánkban nagyjából 730 ezer – az összes munkavállaló egyötöde – olyan munkavállaló van, akinek a munkáját teljesen vagy túlnyomórészt robotok is el tudnák végezni. A munkavállalóknak csak alig több mint a negyede végez olyan munkát, amelyet nagyon kis mértékben, vagy egyáltalán nem képesek robotok is elvégezni. Az automatizáció leginkább Fejér, a Komárom-Esztergom és a Vas megyei munkavállalókat fenyegeti, de a munkavállalók száma szerint, Budapesten lehet a legtöbb olyan foglalkoztatott, akinek a technológiai fejlődés előrehaladásával jó eséllyel új munka után kell majd néznie.