Sulyok Tamás, a villámkezű
Amilyen gyorsan csak lehetett, aláírta Sulyok Tamás a gránitszilárdságúnak mondott alaptörvény immár tizenötödik módosítását. Az államfő nem teszetoszázott, még csak nem is hezitált, nyilván mert egyetértett a benne foglaltakkal, és ő is úgy gondolta, mint Orbán Viktor bátor és a Mi Hazánk még bátrabb emberei, vagyis, hogy a Pride árt a gyerekek erkölcseinek, szellemi és fizikai fejlődésének.
A zsidó ingatlant és bútorokat igénylő náci apjára szociálisan érzékeny, filoszemita hazafiként emlékező államfőnek öt napja lett volna, hogy mérlegelje, megfelelnek-e a jognak, az igazságnak, valamint a társadalom elvárásainak az alaptörvény mostantól érvényes módosításai, ám ő feltehetően egyetértett a törvényhozókkal. Neki is az a véleménye, mint Orbánnak, vagyis, hogy amennyiben egy gyerek véletlenül odatéved a Pride évi egyszeri vonulására, meleggé, vagy mássá válik, sőt, az sem kizárt, hogy lesznek olyan óvodások, akik nemátalakító műtétet kérnek a Jézuskától karácsonyra.
Ebből a logikából kiindulva, azt is gondolhatnánk, hogy nemcsak a Pride hat negatívan a gyerekekre és a felnövekvő ifjúságra, hanem sok minden más is, amit Magyarországon látnak, tapasztalnak. Ha például egy gyerek azt tapasztalja, hogy egy politikus hazudik, netán emellett még lop is, akkor az ily módon megfertőzött gyerekből hazudós tolvaj válik. Vagy, ha azt kell látnia, hogy az egykori gázszerelőből milliárdossá lett Mészáros Lőrinc felesége milliós ruhákban jótékonykodik, Rogánné hasonlóan drága cuccokban mutatja magát, és a miniszterelnöki vő, Tiborcz István egy – mint most már tudjuk, nem a tulajdonában lévő – 250 milliós Ferrariból száll ki, akkor a nevezett gyerek is érdeklődni kezd azután, hogy miként lehetne a rokonsággal járó előnyök kihasználásával, pofátlan mértékben és gyorsasággal gazdagodni.
Sulyok Tamásnak lett volna öt napja, hogy átgondolja, aláírja-e az alaptörvény legújabb módosítását, de – mint ahogy dicső elődei az államfői trónuson – szintén nem sokat molyolt, mielőtt kézjegyével ellátta volna a dokumentumot.
Orbán Viktornak eddig rendre szerencséje volt az általa kiválasztott államfőkkel: Schmitt Pál ugyan belebukott a plagizálásba, de rövid regnálása alatt teljesítette, amit ígért, jelesül azt, hogy nem fékje, hanem motorja kíván lenni a kormányzásnak. Az őt követő Áder János megadta a módját és ennél egy fokkal árnyaltabban fogalmazott: ő azzal indított, hogy száz törvény közül minden jót aláír és minden rosszat visszaküld a parlamentnek, vagy továbbít az alkotmánybíróságnak. Nem rajta múlott, hogy szinte csak csupa jó törvényt toltak elé aláírásra, ha egy törvény rossz lett volna, az nem maradhatott volna változatlan. Novák Katalin – a kegyelmi botrányba belebukott államfő – pedig megválasztásakor mindössze annyit mondott, hogy követni fogja az Áder által kijelölt utat.
Most meg itt van nekünk ez a fiatal ügyvéd korában jövedelmét edényárusítással kiegészítő, szabadidejében inget vasaló, pingpongozó és borsófőzeléket burkoló államfő, akinek nem volt szava ahhoz, hogy korlátozzák a gyülekezési jogot. Merthogy itt nem a Pride-ról van szó – az csupán hab a tortán –, hanem arról, hogy abban az esetben, ha Orbán Viktor már nem tudna rendeletileg kormányozni – vagy úgy alakulnak a választási eredmények, hogy sehogyan sem – akkor egy Orbán-mentes kormány a gyülekezési jogot csak kétharmados többséggel legyen képes visszaállítani.
