A nagykövet két élete – második rész

Odze György 2021. július 14. 10:37 2021. júl. 14. 10:37

A történet teljes mértékben kitalált, semmilyen összefüggés nincs valós szereplőkkel és helyszínekkel…

Napfényes péntek reggel volt. London felett derült az ég. Michelle Saward már túl volt az első kávén, amit szokása szerint Marco’s-nál ivott meg, újságokkal a hóna alatt kilencre ért az irodájába. Az iroda a Bessborough Street-en volt, a Statisztikai Hivatal székházának harmadik emeletén, nem messze a Pimlico-földalatti-állomástól. Nem volt köze semmiféle statisztikához, az úgynevezett Nemzeti Ellenőrzési Ügynökségnek dolgozott két munkatársával, az ő feladatuk volt a brit részvételt biztosítani a nemzetközi pedofilia-ellenes mozgalomban.

A Statisztikai Hivatal épületének ez a folyosója tökéletes fedést biztosított a titkos tevékenységhez, a világ talán legveszélyesebb, legkegyetlenebb hálózata elleni harchoz. Megbízójuk az ENSZ, a háttérben a GCHQ, a kormányzati kommunikációs központ, és természetesen a CIA, amelyiknek egy tisztjével rendszeres, többszörösen biztosított vonalon telefonbeszélgetéseket folytat. A pedofília társadalmi beágyazottságáról írta egyetemi disszertációját, néhány évig Exeterben tanított, ott kereste meg a brit hírszerzés. Egyedül élt, amióta az oxfordi egyetem idején kötött házassága felbomlott, délutánonként a Hyde Parkban sétáltatta a kutyáját, leült egy padra és kedvenc írója, Joseph Conrad regényeit olvasta. Átnézte a leveleit, meghallgatta az üzeneteit, egy gyors értekezletet tartott a munkatársaival a tárgyalóteremben. Minden beosztottjának testre szabott feladata volt, figyelték és értékelték a különböző országokból és régiókból érkező jelzéseket. Használták a brit és az amerikai titkosszolgálat beépített ügynökeit is. Bár formailag ENSZ-megbízásnak számított, az ő csoportjuk külön, a többi országtól függetlenül dolgozott. Korábban próbálták a „nemzetköziség” nyelvét, több nemzetet és szervezetet bevontak, konferenciákat tartottak, de a hatékonyságuk egyre csökkent.

Pedofília. A gyermekek iránti beteges vonzalom bűncselekmény, a gyerekpornográfia, a gyerekek ellen, tudtuk vagy akaratuk ellenére elkövetett szexuális cselekmények súlyosan büntetendők, nincs felmentés. Saward előadásokat is tartott a témában az egyetem felkérésére. Így aztán tulajdonképpen nem is kellett volna csodálkoznia, hogy felkeltette a brit hírszerzés figyelmét. Először visszautasította a kérést, de amikor Jeremy Fleming, a GCQH igazgatója hívatta, már sejtette, hogy még egy visszautasításra nincs lehetősége.

– Miért vagyok ilyen fontos? – kérdezte. Egy londoni szállodában teázott az egyik legbefolyásosabb brit katonával.

– Mert ért hozzá.  És okos. Jó ügyvéd – felelte Fleming. – Azt mondja a főnöke, hogy soha nem veszít. Ezért. Ez egy rohadt kemény ügy, nagyon kevés a sikerélmény sok a csalódás.

– Biztató.

– Most persze mondhatnám, hogy a hazának szüksége van magára, de ezt már sokan lejáratták.

– Szeretnék ügyvéd maradni.

– Három év után visszamehet.

Így kezdődött.

*

Hétfő. Szóval az utasítás. A kis csomagban pénz volt. Ötvenezer dollár.

Személyesen.

Venturoso. A miniszter, aki tíz percre fogadta, mielőtt kiutazott, azt mondta, erősíteni kell az egyházi kapcsolatokat. Persze, bólintott akkor, az egyházi kapcsolatok. Javaslatokat várunk tőled.

A kötelező bemutatkozó látogatások után Rabács felkereste Murio Ramos érseket. Már a 17. századtól szolgáltak itt magyar jezsuita atyák, akiknek tevékenysége komolyan hozzájárult az ország  fejlődéséhez, erről beszélgettek.

Egyetértettek. Van egy templomváros San Pueblótól száz kilométerre, északra. Norra Cuerte. Most kezdődnek a felújítások. Nagyon érdekes. Esetleg bekapcsolódhatnának a magyarok. Mi, magyarok mindenbe szívesen  bekapcsolódunk, felelte ő, a kalandozások óta szeretjük a bekapcsolódásokat, persze, a magunk módján. Írt haza egy rövid jelentést a látogatásról. Eredményes és gyümölcsöző. Ezek a semmitmondó szavak soha nem kopnak ki a diplomácia szótárából.

Személyesen intézd. Az utasítás  különleges volt, és eltért a szabályoktól, telefonon jött, Kelemen Géza helyettes államtitkártól. Személyesen intézd. Ennyi.

Tárcsázta a telefonszámot, amit Kelementől kapott. Biblioteca Central Colombo.

Hívta Ágit, később megy haza. Ági soha nem kérdezte, merre jár, ő pedig mindig annyit mondott el otthon, amennyit szabályosnak tartott, vagy még annyit sem. Ágit nemigen érdekelték az ő ügyei, Ferikével televíziót nézett, tanulták a magyar iskolai anyagot. Ezt meg kell szokni, mondta a feleségének, ő pedig megszokta. Ferit már hazavitte a sofőr az iskolából, jól megvannak otthon így, kiülnek a kertbe, vagy a  szokásos bárgyúságokat nézik a televízióban.

Minden utasítást végre kell hajtani. Így működik a diplomácia. A Központ utasít, a nagykövetség végrehajt. Ha a nagykövetségnek van javaslata, azt felterjeszti, a Központ engedélyezi. Nincs önállóskodás. Az Okosok mindig otthon ülnek, a Központban.

Beült a Mercedesbe, elindult a Colombo negyed irányába. Elhagyta az Archivo Nacionalt, kijutott az Avenue Malagára, nem volt nagy forgalom, jól lehetett hajtani. Bal oldalon látta a Hospital Americát. Ide hozta be egy hónapja Cristinát abortuszra. Gyakran eszébe jut az a nap. Fagyos volt ott a légkör. Kórházi. Mint apa halálakor a Jánosban. Könyvelés, személyes tárgyak átvétele. Nagyon sajnáljuk. Cristina csak egy napot volt bent, ő hozta reggel, délután jött érte, a lány már ott ült, a kertben. Szomorú volt az arca. Olyan volt, mint egy lányé, akitől elvesznek egy gyereket. Szó nélkül szállt be az autóba.

– Nem kellett volna a saját autóddal jönni – mondta a lány. – Feltűnő.

– Ugyan már – legyintett ő. – Nem vagyok én annyira fontos.

Cristina egyetemista volt, az európai jogrendszerről tanult, nyári gyakorlatra jött, azért választotta a magyar nagykövetséget, mert csak két autóbusz megállónyira volt a kis lakásától, amit a szülei béreltek neki. A kis fogadószobában dolgozott a számítógépén naponta két-három órát, de Miklóssal is váltott néhány szót. A fiatal lánynak nagy dolog volt ez. Nagykövettel beszélgetni. Megkedvelték egymást, mindketten érezték. Egyszer, amikor délután szakadt az eső, Rabács felajánlotta, hogy hazaviszi.

Az első rész ide kattintva olvasható.