A nap grafikonja: a katonai költésekben élen jár Magyarország, kár, hogy a területet belengi a korrupció
Nagy vihart kavart mind az Egyesült Államokban, mind pedig világszerte Donald Trump minapi kijelentése, miszerint, ha újból elnökké választják, akkor nem lesz hajlandó megvédeni az Egyesült Államok azon európai NATO-szövetségeseit, amelyek nem teljesítik a NATO elvárását, s nem költik katonai célokra a GDP minimum két százalékát. Mint az alábbi grafikonban megmutatjuk, a harminc tagországnak nem egészen a harmada üti meg ezt a szintet. Magyarország ma már az éltanulók között van. Kár, hogy a védelmi beszerzések az a terület, amely a leginkább ki van téve a korrupciónak.
Miközben Orbán rezsimje Magyarországot lassan már nem csak az Európai Unió, hanem – a svéd csatlakozás miatti gyalázatos „játékával” – a NATO páriájává is teszi, egy szempontból kiérdemelte a kollektív dicséretet. Az évek alatt ugyanis azon – kisebbségben lévő – tagországok egyikévé vált, amelyek elérték a 2014-ben megfogalmazott célt: minimum a GDP két százalékának megfelelő összeget költ katonai-védelmi célokra. A téma most azért jött elő, mert hozzá „méltóan” elképesztő dolgot mondott az újjáválasztásáért kampányoló Donald Trump. Azt állította ugyanis, hogy az egyik „nagy ország” elnöke megkérdezte tőle, vajon akkor is megvédené államát egy orosz invázió esetén, ha nem teljesíti a GDP két százalékos minimum küszöbét. Amire Trump, a CNN tudósítása szerint, keresetlen szavakkal a következőt mondta: „Nem, nem védenélek meg...Valójában biztatnám őket, hogy tegyenek, amit csak akarnak. Fizetnetek kell! Állni kell a számlát.”
A Statista.com által most közzétett grafikonból kiderül, hogy hány országot fenyegethetne ez a veszély (ami természetesen csak egy populista kirohanás és soha nem tudná tettre váltani Trump). Nos, a 30 tagállam közül 19-et, köztük vezető hatalmakat, például Németországot, Kanadát, Olaszországot és Spanyolországot. Ezzel szemben Magyarország – tíz további tagtársával egyetemben – „megmenekülne”.
Az egyes NATO-országok katonai célú kiadásai
(U205-ös USD-alapon, a GDP %-ában, becsült adat)
Forrás: Statista.com
Persze Magyarország sem volt éltanuló, amikor 2018-ban Donald Trump, még elnökként elkezdte a 2014-ben megfogalmazott NATO-elvárás nem teljesítése miatti „hadjáratát”. Vagyis Magyarország bőven megérdemelte az ellene is intézett kirohanásokat. Abban az évben – mint a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adataiból készített grafikonunk is mutatja – a GDP-nek mindösszesen a 0,86 százalékát költötte az ország katonai célokra.
Forrás: SIPRI
Az kétségtelen tény, hogy az Orbán-kormány a tízes évek közepén magas fokozatba kapcsolt, és komoly hadiipari, védelmi jellegű programokat, beszerzéseket indított, a lendület pedig azóta is tart. Ha kritikusan közelítjük meg a kérdést, azt mondhatnánk, hogy ez nem véletlen. Merthogy – mint egy néhány éve írt cikkünkben a szakértő kifejtette – „általánosságban a védelmi szektorban, a hadiiparban a beszerzések jelentik az egyik legnagyobb korrupciós veszélyt”. Martin József Péter, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója akkor rámutatott, hogy nem magyar-specifikus jelenségről van szó. Ugyanakkor megjegyezte, hogy „nálunk a védelmi beszerzések mintegy 60-70 százaléka korrupció által fertőzött, de ez – miként általában a magyar közbeszerzéseknél – nem szabályozási eredetű, hanem részben a kiskapuk kijátszásával, részben azzal válik lehetővé, hogy megtisztítják a piacot, s a kormányközeli oligarchákhoz kötődő pályázók jöhetnek csak számításba”.
