A nap grafikonjai – csak közvetett az egészséges étkezéshez való jogunk, ami látszik is az adatokban
Az egymást követő Orbán-kormányok 10 év alatt csak hangyányit javítottak az életszínvonalat jelző egyik fontos területen, abban, hogy a lakosság milyen arányban engedheti, illetve nem engedhet meg magának minden második nap hús, hal vagy vegetáriánus ételt tartalmazó étkezés fogyasztását. Mindössze 3,6 százalékpontos javulást sikerült ebben elérni 2015 óta, szemben az EU egészének 6,5 százalékpontos teljesítményével – a kérdés az, ki akar kihez felzárkózni? Az pedig már külön drámai, hogy nálunk 2020 óta folyamatosan nő azoknak az aránya, akik nem jutnak megfelelő táplálkozáshoz. Nem véletlen, hogy az EU-ban ebben a fontos mutatóban is a sereghajtók között vagyunk.
Az Eurostat a napokban tette közzé az adatsort, amely arról számol be, hogy az Európai Unió, és egyenként a tagországok lakosai között milyen arányban vannak azok, akik nem engedhetnek meg maguknak minden második nap húst, halat vagy vegetáriánus ételt tartalmazó egészséges étkezést. 2024-ben az EU lakosságának a 8,5 százaléka tartozott ebbe a csoportba. Magyarországon ez az arány az EU-átlag majdnem a duplája, 15,5 százalékos volt, s ezzel éppen csak leszorultunk a „szégyendobogóról”, lévén nálunk a 4. legrosszabb helyzet. A szórás egyébként nagyon nagy – ahogy az alábbi grafikonból is kiolvasható:
Forrás: Eurostat
Ennél is rosszabbul állunk az Eurostat által számított másik viszonyításban: hogy milyen ez az arány a szegénység kockázatának kitett emberek körében. (A szegénységi kockázatú emberek azok, akiknek a szociális transzferek, azaz állami juttatások után rendelkezésre álló jövedelme a szegénységi küszöb alatt van, amit a szociális transzferek utáni nemzeti medián jövedelem 60 százalékában határoztak meg.) Nos, ebben már „szégyendobogósok” vagyunk: Szlovákiában regisztrálták a lakosság legjelentősebb arányát (39,8 százalék), ezt követte Bulgária (37,7 százalék), majd Magyarország (37,3 százalék).
Forrás: Eurostat
Megnéztük, hogyan alakult a legrosszabbul teljesítő tagországokban ez a fenti két adat 2023-ról 2024-re. Nos, e téren is a szőnyeg szélére kellene állítani a magyar kormányt, amelyről mindent elárul, hogy a teljes lakosság körében azon két tagállam között vagyunk (a vizsgált hat ország és az EU egészét nézve), ahol egy év alatt még nőtt is az egészséges ételeket maguknak meg nem engedők aránya a teljes lakosság körében. Igaz, a szegénységnek kitetteknél a második legnagyobb javulást produkáltuk – ami, ismerve a hazai állapotokat, ismét igencsak komoly kérdőjeleket vet fel a szegénységi adatszolgáltatás miatt már lebukott Központi Statisztikai Hivatal által az Eurostatnak megküldött adatok milyenségéről. (Mint ismert, két kutató az idén áprilisban tudományos elemzést tett közzé, amiben nemhogy anomáliákra mutattak rá, hanem manipulációkra, csalásra is fényt derítettek).
Forrás: Eurostat
Ez sem öröm, sőt! De az már a szégyen kategóriájába tartozik, amiről az alábbi grafikon árulkodik. Az nevezetesen, hogy ugyan 2015 és 2019 között – némi ingadozással, de – javult az egészséges ételhez jutók aránya a teljes lakosság körében, 2020 óta ismét folyamatosan nő. Magyarra lefordítva: romlik a helyzet. A naponta ezerszer elátkozott EU-ban amúgy az említett időszakban 14,5 százalékról 8,5 százalékra, azaz 6,5 százalékpontra mérséklődött ez az arány, ami csaknem a duplája a magyar 3,6 százalékpontos javulásnak.
Pedig hogyan is fogalmazott Orbán Viktor 2021-ben (!) „Segíteni fogunk, senkit sem hagyunk az út szélén!”.
|
Miért fontos ez az adat? A húst, halat vagy vegetáriánus ételt tartalmazó, minden második napra megengedhető étkezés lehetőségének a képessége a háztartások szintjén a súlyos anyagi és társadalmi nélkülözési arány kiszámításának egyik figyelt tétele. Ez a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberekre vonatkozó mutató egyik összetevője. |
Magyarországon egyébként az egészséges étkezéshez való jog nincs nevesítve alapjogként az Alaptörvényben, ugyanakkor érintőlegesen több alapjog is kapcsolódik hozzá, más szóval, közvetett módon mégis csak védelmet élvezhet. Az Alaptörvény kimondja, hogy „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz.” Ennek alapján pedig egyes esetekben az állam kötelessége lehet a minimális életfeltételek biztosítása – ide értve az élelmezést is. Az Alaptörvény azt is rögzíti, hogy „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”, továbbá, hogy „E jog érvényesülését Magyarország többek között az egészséges élelmiszerekhez... való hozzájutás biztosításával segíti elő.” Egy másik paragrafusban pedig kitér a szociális biztonsághoz való jogra, mondván: „Magyarország a szociális biztonság megvalósítását … támogatja. A törvény … szabályozza azokat az ellátásokat, amelyeket a rászorulók vehetnek igénybe.” (Beleértve az ingyenes iskolai étkeztetést, és a rászorulók élelmiszersegélyezését – mondjuk mi.). Nemzetközi kötelezettségeink is vannak e téren: az ENSZ a hazánk által ratifikált Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya (ICESCR) például leszögezi, hogy „Mindenkinek joga van a megfelelő életszínvonalhoz... beleértve a megfelelő étkezést”.
