A NATO és az EU rendelkezik az orbáni bűnbanda legyűréséhez szükséges eszközökkel

 „A gengszterokráciájával egyetemben kataklizma előtt áll Orbán” címmel a Newslooks-ban megjelent írásában Radványi Miklós nem kevesebbet állít, mint hogy „nemzeti vasúti katasztrófa” fenyegeti Orbánt és csapatát. A kérdés pedig az, hogy vajon Magyarország megmenthető-e. A szerző pontról-pontra levezeti, hogyan jutott erre a szélsőségesnek hangzó következtetésre, hogy végül eljusson a kérdés megválaszolásáig.

Radványi azzal kezdi írását, hogy Magyarország immár eljutott az orvosolhatatlan csődig. Ebben hivatkozik Matolcsy György jegybankelnökre, aki a közelmúltban tudatta, hogy a központi bank 2300 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Ám ezt a magyar kormány képtelen kifizetni. Orbán, „tőle megszokott hazug módon” azt állította, hogy a Magyar Nemzeti Bank veszteségei függetlenek a kormánytól, ezért nem is részei az éves állami költségvetésnek. A szerző több adatot is citál, érzékelendő az összeg nagyságát Például, hogy Magyarország GDP-je meredeken, 9 921 680 milliárd forintra csökkent 2023 első negyedévében a 2022 negyedik negyedévi 11 599 923 milliárd forintról, miközben a magyarok halmozott pénzügyi kötelezettségei rekord magasra, 9000 milliárd forintra gyarapodtak.

Ami a belpolitikai szcénát illeti – az egykor „Fiatal Demokraták Szövetségének nevezett totalitárius kormánypárt” a kenetteljesen önmagát Kereszténydemokrata Néppártként tituláló koalíciós partnerével karöltve orwelli társadalmat építettek ki. Ebben feje tetejére állt minden, abnormálissá vált a normális, és az egyetlen hivatalosként sulykolt valósággá nyilvánították azt, ami egyértelműen ellentmond a józan észnek. Orbán 13 éve alatt tizenegyszer módosították a 2011-es alkotmányt, ami kvázi tekintélyelvű államot hozott létre. A segítségével jöhettek létre egyrészt Orbán és gengszterokráciájának gazdasági és pénzügyi monopóliumai, másrészt az információs rendőrállam, ami a kult-szerű propagandagépezet elleni minden fellépést meg tud akadályozni. Mindennek következtében a magyarok többsége ma már betegesen képtelen megbirkózni a valósággal, így egy olyan világban él, amely tele van hamis és gyalázatos kitalációkkal, mélységes hazugságokkal.

A nemzetközi téren Magyarország a NATO és az Európai Unió gonosz páriájává vált, s ezzel párhuzamosan elveszítette mozgásterét a zsarnoki és korrupt orosz és kínai rezsimekkel szemben. Eközben Orbán Viktor – „totális alkalmatlanságát, s határtalan gyengeelméjűségét bizonyítva” – gyűlöletet prédikál az USA és az EU ellen, az örök-áldozat magyar nép újgyarmatosító ellenségeinek kikiáltva őket. Orbán és a birkanyájként őt követők azt hiszik, hogy harácsolhatnak és megúszhatják. Ez a rövidlátó és súlyosan téves hiedelem azonban elsősorban Magyarország nyugati szövetségeseinek opportunista, megengedő magatartásán, valamint a magyarok szakadatlan identitásválságán nyugszik – mutat rá Radványi.

A magyar történelmen végigvonult a küzdelem az ország kiváltságos kisebbsége (amely adott érdeke szerint alakította a magyar identitást) és a jogfosztott többség (akik nagyobb szerepet akartak kihasítani maguknak a politikai, a gazdasági és a kulturális életben) között. Előbbieknél volt a nagy vagyon, a hatalom, az oktatási rendszer és az igazságszolgáltatás irányítása. Uralmuk fenntartása érdekében pedig megakadályozták a társadalom demokratizálását.

A második világháború utáni liberalizmus, illetve a szovjet megszállás összeomlása után újjáélesztették a jó és a rossz – érzelmi alapú – özönvíz előtti fogalmát, a gyűlöletet és a nyílt és őszinte párbeszéd minden lehetőségét a tehetetlen többséggel. Ennek eredményeként Magyarország a két legdemokratikusabb nemzetközi szerveződés tagjaként is az maradt, ami történelmileg volt: egy olyan ország, amelyből kiközösítették azokat, akik nem hódoltak be az uralkodó zsarnoki rezsim hazugságainak, megfosztották őket a megélhetésüktől, s a maradék parányi integritásuktól. Ezeken a romokon, az erkölcsöt megsemmisítő, mindent átitató korrupciójával az orbáni gengszterokrácia Magyarországot a nemzeti megsemmisülés szakadékának a szélére taszította. Ez a korrupciós járvány egyben közvetlen nemzetbiztonsági fenyegetést is jelent a NATO és az Európai Unió számára, mivel az Orbán-rezsim a túlélésben egyre inkább Oroszországra és Kínára támaszkodik – szögezi le Radványi.

A feladat szerinte nem csak az, hogy a gengszter autokráciából a demokrácia útjára lépjen az ország, hanem az is, hogy igazságosabbá tegyék a társadalom szerkezetét, amihez radikális változások kellenek. Ebben a folyamatban prioritást jelent az oktatás, ami minden haladás sarokköve, de amit jelenleg Magyarországon kaotikus állapotok és a kilátástalanság jellemez. Mint írja: az egyre növekvő politikai, gazdasági és kulturális feszültségek közepette az oktatás lesz a modern magyar nemzeti és nemzetközi identitás elsődleges harctere és egyesítő záróköve. 

Megmenthető-e Magyarország? – teszi fel a kérdést s szerző, aki szerint nyilvánvaló, hogy belföldön kompromisszumok láncolatára van ehhez szükség. A nemzetközi színtéren azonban nincs lehetőség kompromisszumra az orbáni gengszterokráciával. „A NATO-nak és különösen az Európai Uniónak megvannak a politikai, pénzügyi és gazdasági eszközei ahhoz, hogy legyőzzék Orbánt és bűnbandáját” – hangoztatja. Figyelmeztet arra, hogy minden, az Orbán-rezsim által beígért finomhangolás és reform csak arra van, hogy átverjék a szövetségeseket, s nem is maradnak érvényben. Kétharmados parlamenti többségével Orbán kénye-kedve szerint módosíthat bármilyen törvényt. A NATO-nak és az Európai Uniónak fel kell hagynia a magyar helyzet félrekezelésével, ehelyett reális stratégiát és megfelelő taktikát kell alkalmazni ahhoz, hogy Magyarország ismét mindkét szövetség méltó tagjává váljon – szögezi le Radványi Miklós.