A parlament ellenzék nélkül is működik?

Magyarországon egyéb csodák is lehetségesek, mert eszelős választási rendszerben jelölünk és választunk mind országgyűlési, mind helyhatósági képviselőt. Ebben a rendszerben az első helyezett jelöltre szavazó voksa kétszer annyit ér, mint a többieké, így hát az is lehetséges, hogy a választói abszolút kisebbség jelöltjei együttesen relatív többséget és mandátumot szerezhetnek akár kétharmados arányban. Egyszerű, nem? Mindenesetre többször megtörtént. Pillanatnyilag a fideszes jelölt a kedvezményezett, egyedül áll több kandidálttal szemben. Ha az ellenzék eleve gyenge, ráadásul még jócskán megosztott is, akkor ez van, ez lesz. Aztán a gyenge, minden ügyben csak opponáló ellenzék tovább mélyíti saját gyengeségét, mert láthatóan nem tud mit tenni erős és magabiztos ellenfelével szemben. A megválasztott többség akarata érvényesül. Ez a demokrácia! - írta egyik cikkében amúgy oktatólag Csurka István (az enyhén náci, de különben közismerten demokrata) kiváló magyar író.

Tévedés!

A többség nem tehet kedve szerint bármit a kisebbséggel, a kormányzottakkal, a civil szervezetekkel, a szakszervezetekkel, gyengékkel, elesettekkel, érdekeik védelmére képtelenekkel. Éppen ez a demokratikus állam- és kormányzati rendszer egyik döntő ismérve.  „Kivéve a gyevi bírót.“ Magyarországon ugyanis a testületekben újra és újra nagyarányú többséget  elnyert párt, vagyis a Fidesz ennek az alapvető követelménynek rendszeresen fittyet hány. (A kétharmados győzelem soha nem volt éppen választási manipuláció híján, de ezt most ne firtassuk!) Rövidesen véget ér az országgyűlési ülésszak. Befejezésül  fekete mágia miatt még máglyára küldik a szépséges boszit, aztán itt a nyári pihenő, a törvényalkotók elvonulnak a nagy munka után pihenni.

Azt hiszem, idei összesítő statisztikák még nincsenek, de még tavaly a frissen megválasztott Ház igen-igen szorgalmasan munkálkodott a nemzet jólétén: december végéig, 57 új törvény, 79 törvénymódosítás és 17 országgyűlési határozat, összesen 153 fontos és kevésbé fontos döntés született. A honatyák és a honanyák az idén is nagy buzgalommal robotoltak, volt sok előterjesztés, egy-két visszavonás, halasztás, és volt sok ordítozás, anyázás, és az ellenzékiek sok-sok modortalanságuk miatt sorra-rendre kapták a büntetéseket. A sokszínű ellenzék igyekezett megmutatni és láttatni magát, hol külön-külön, olykor együtt is. Az említett időben összesen 97 törvényjavaslatot és 47 határozati javaslatot terjesztettek be. A Fidesz egyet sem fogadott el, túlnyomó többségüket még megvitatni sem engedték. A plenáris üléseken, sőt jobbára még a szakbizottsági üléseken sem az előterjesztések tartalmáról, a javaslatok közhasznú vagy közveszélyes mivoltáról cseréltek eszmét, hanem csak az számított, hogy ki az előterjesztő. A kormány és a kormánypárti képviselők javaslatai automatikusan megkapták a többség támogatását, az ellenzéki indítványokat ugyanilyen automatikusan elutasították. Az ellenzék mostanság nem más, mint virágcserép a magyar illiberális demokrácia ablakában. Gyenge, nem jó semmire, de kell, hogy legyen, mert jól mutat az ablakban. Így teljes és hiteles a magyar demokrácia. (Van ellenzéki sajtó is, lám, írkálhatnak, amit akarnak.)

Álljunk meg itt egy pillanatra és idézzük fel a képviselők esküjének szövegét:

Én.........fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek. Jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom, országgyűlési képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.

Isten engem úgy segéljen! 

Ez a korábbi változatokhoz képest lényegesen leegyszerűsített szöveg, úgyhogy a Demokratikus Koalíció képviselői saját hatáskörben kiegészítették azzzal a fogadalommal, hogy küzdeni fognak a demokrácia és a jogállam helyreállításáért. Ezek az apróságok a fideszes elme kreálta esküszövegből mint fölösleges sallangok már kimaradtak.

De még ebből a szövegből is kiolvasható, hogy a képviselők nem kötelesek szolgai alázattal követni a kormány minden lépését. Hogy nem nyalonc lakájok módjára kell helyeselniök az alcsúti nagyúr minden megnyilvánulását, hanem éppenséggel ellenőrzniük kellene minden hivatalos ügyét és tettét. És nem is az a dolguk, hogy nyakra -főre gyalázzák politikai ellenfeleiket, hanem hogy megtalálják az utat az ország szellemi és anyagi javainak gyarapításához.

Ez lenne az ellenzék dolga is, ha hagynák őket dolgozni.

Itt érdemes talán megemlíteni a Fidesz-MSZP önkormányzati mutyikat is. Nagyon valószínű, hogy ezek a közjavak magánhasznú elsajátítására és elosztására kötött egyezmények a helyileg erős két párt között. A szocialista tisztségviselők sem (mind) a Szent Szív leánynevelő intézetben szocializálódtak. De lehet esetleg olyan is, amely felelős képviselők közérdekű együttműködése jegyében köttetett, hogy a testület egyáltalán működőképes lehessen, és tehessen valami jót is a település érdekében. (Micsoda blődli! Megfordulhat egyáltalán ilyesmi józan elmében, Magyarországon!?)  Persze, az ellenzék nem arra született, hogy a kormánypolitikát helyeselje, hanem hogy megtalálja, szóvá tegye, és előmozdítsa a hibák megelőzését és kijavítását. (A britek ezt úgy hívják: Őfelsége ellenzéke!) Vitázni a terítéken levő közügyről kell(ene) nem az előterjesztők személyéről. Kölcsönös szidalmazással nem jutnak  semmire, ezt a parlamentek működéséről szerzett több évszázados tapasztalat igazolja. A jelenlegi magyar jogalkotói testületek működésének tengernyi hibája (az önkormányzatoké is) évtizedes hanyatlás következménye. A kezdeti, tapasztalatszerző botlások után volt felívelő szakasz, majd következett a tétova, belső áskálódásoktól hangos mozdulatlanság, és 2010 óta a testületek mind jelentéktelenebbé váltak. Manapság a magyar törvényhozás a lényegében önkényuralmi rendszer költséges és többé-kevésbé haszontalan, de mégsem mellőzhető díszlete. 

Annyi bizonyos, hogy Orbán Viktorral, a Fidesszel a demokrácia és a jogállam helyreállításáról, a parlament és az önkormányzatok hiteles, valódi tekintélyének újraépítéséről tárgyalni nem lehet. Talán semmiről sem lehet. A Fidesz nem áll szóba senkivel, neki minden úgy  jó, ahogyan most van, esetleg úgy, ha még rosszabb. De az ország népe nem reménykedhet másban, mint a jogalkotó testületek működésének újraszervezésében, és a polgári demokrácia helyreállításában. Ehhez pedig az ellenzéknek kell ismét reális, politikailag fajsúlyos intézménnyé tenni a parlamentet, mégpedig szükség esetén azzal, hogy együttesen! kivonulnak az Országgyűlésből, és többé nem ismerik el annak törvényalkotási illetékességét! Ez a lépés akkor következhet be, ha ősszel az ellenzék győz, főként Budapesten, s ha Orbán Viktor  szokásosan alkalmazott nemtelen eszközeivel meg akarja előzni az ellenzéki sikert, vagy/és  utólag nem ismeri el az ellenzék győzelmeit,  és megakadályozza az új testületek jogszerű megalakulását. A T-Systems új piaci helyzete ilyes aggodalomra ad okot. Vajon az új tulaj tudja már az őszi eredményeket?

Orbán még első ciklusában egy parlamenti konfliktus alkalmával a kivonult ellenzék után postázta: az Országgyűlés ellenzék nélkül is működik. És már akkor tudatták vele: meglehet, így van. De a demokrácia ellenzék nélkül nem működhet. Diktatúra  még lehet. De ha nincs valódi ellenzék, nincs demokrácia, e nélkül nincs EU-tagság sem, uniós pénz sem. Hajaj!

E lépés következményeinek akár csak vázlatos elemzése is messze meghaladná egy újságcikk kereteit. De azt hiszem, ezt a lehetőséget is mérlegelniük kell azoknak, akik most közvetlenül készülnek az önkormányzati választásra, s reményük-elhatározott szándékuk Orbán Viktor és a NER megbuktatása, mert előbb-utóbb lezárul előttük minden törvényes mozgástér.