A pedagógusok által kezdeményezett polgári engedetlenség morálisan megalapozott
A Facebookon köröződik egy Martin Luther King „One has a moral responsibility to disobey unjust laws.” idézettel kezdődő levél, amelyben pedagógusok név szerint jelentik ki, hogy a polgári engedetlenség keretében a 2021. június 15-én megszavazott „homofób törvényeket” szándékosan és tudatosan meg fogják szegni. Mint írják, „Beszélni fogok 18 év alatti fiataloknak LMBT+ témákról, sőt, el fogom mondani nekik azt is, hogy az önazonos élet elengedhetetlen alapfeltétele a lelki egészségnek. Tevékenységemet nyíltan fogom kifejteni, az esetleges jogi retorziókkal pedig minden lehetséges jogi, illetve polgári engedetlenségi eszközzel szembe fogok szállni. Minden jó érzésű honfitársamat ugyanerre biztatom!” Majtényi Lászlót, az Eötvös Károly Intézet elnökét, Trencsényi Lászlót, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökét, és Miklós Györgyöt, a Szülői Hang Közösség vezetőjét arról kérdeztük, mi a véleményük a kezdeményezésről.
Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke: a polgári engedetlenség valóban azt jelenti, hogy valaki(k) szándékosan megszeg(nek) valamilyen jogi szabályt, amely cselekedetre morális, alkotmányos indokai(k) vannak, és vállalják az adott esetben ezzel szemben megtörténő retorziót.
Egyébként a fene se tudja, lehet-e nem megszegni ezt a törvényt. Csak egy kézenfekvő példa, hogy lehet-e általános-, vagy középiskolásoknak a Szondi két apródját nem tanulni, nem tanítani: „S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó; Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála; Sátrában alusztok, a széltül is ó: Fiaim, hozzá köt a hála!”
Vagy lehet-e Szapphót nem tanítani? Vagy, épp ma reggel tettem ki a Facebookra ezt a fontos költői kérdést: A szapphói strófa miatt a mondott költőnő mellett be lesz-e tiltva a nagyon hetero költőférfi Berzsenyi is? „Partra szállottam, levonom vitorlám,/ A szelek mérgét nemesen kiálltam./ Sok Charybdis közt, sokezer veszélyben/ Izzada orcám.” (Berzsenyi Dániel: Osztályrészem) Lehet-e nem tanítani Lorcát, Shakespeare-t, Arany Jánost? A szépirodalom eleve öncélú! Ez így nevetséges. Szerintem a kérdést eleve úgy kellene feltenni, hogy lehet-e nem megsérteni a törvény betűjét? Matekórán persze lehet, de irodalomórán, filmesztétikán a lehetetlennel határos. A polgári engedetlen szembeszáll a joggal. Ezt a polgári engedetlenségi kezdeményezést morálisan megalapozottnak tartom. A pedagógusok megtehetik, ha vállalják a jogi következményeket. De mondom, el nem tudom képzelni, hogy például szépirodalmat hogyan tanítsanak a törvény betűjének betartásával.
Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke azt mondja, „Egyetértek, tisztelem a kezdeményezőket. Ha jól tudom, Törley Katalin, a Tanítanék legendás alapítója, megannyi demonstráció résztvevője a kezdeményező (utoljára a SZFE-demonstráción találkoztunk).
Nevetséges, hogy ehhez ma bátorság kell. Szinte nem tudnék olyan tantárgyat, amely az iskolai világban előfordul, s ne jelenjen meg benne a szeretetnek, nemkülönben a szexuális beállítódásnak valamely szegmense, társadalomismerettől természetismeretig. Azaz a kormányrendelettel bevezetett NAT-ot sérti, aki eleget tesz a mostani törvénynek.
De hát ez ma lelkiismereti kérdés lett. Bizonyára többen csatlakoznak, majd, én is fogok.
Aztán várjuk az első próbapert.”
De hát szólni kell arról az adatról is, amely szerint éppen a szexuális másságban érintett kamaszok küzdenek a legtöbb problémával közösségeikben, kortársak, szülők körében, vagyis egy „családbarát” kormányban éppen az ő támogatásuk lenne az egyik kiemelt pedagógiai, szociálpedagógiai feladat. Egyébként a „többségi” társadalom békéje és lelkiismerete érdekében is.
Miklós György, a Szülői Hang Közösség vezetője elmondta, hogy a „homofób” törvényt a közösség elítéli. Úgy véli, az, hogy valaki polgári engedetlenségbe kezd, egyéni döntés. Erről a közösségnek nincs egységes álláspontja. Már csak azért sem, mert valójában még nem nagyon lehet tudni ennek a törvénynek a végrehajtási gyakorlatát. Azt azonban fontosnak tartják, hogy a gyerekeket tájékoztassuk, elmagyarázzuk nekik ezeket a kérdéseket, a homoszexualitásról beszéljünk velük, hogy megértsük őket. Úgy véli, hogy a törvényt ezzel kapcsolatban egészen pontosan hogy alkalmazzák, azt senki sem tudja, de a szexuális kisebbségekkel, akiknek a jogait csorbították, fontos a szolidaritás, és ő ezt a kezdeményezést szolidaritási gesztusnak értékeli. Erkölcsileg megalapozottnak, és teljesen érthetőnek tartja.
