A pedagógusok önérzetét sértette, hogy lehetetlenné akarták tenni a sztrájkot

Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ), elnöke elmondta, a szakképzésben nem lehet úgy leülni tárgyalni a kormánnyal, mint azt a PSZ és a PDSZ tette, ugyanis nincs bértábla, a munkavállaló a szerződés aláírásával a dolgozó a bérét is aláírta. Azoknak, akik a szakképzőkből részt vettek az akcióban, elsősorban az önérzetét sértette, hogy lehetetlenné akarták tenni a sztrájkot. Minden szakképzési centrumot úgy kell elképzelni, mint egy vállalatot. A vállalaton belül kell elindítani minden egyes problémáról a tárgyalást, és, ha ott nem egyeznek meg, akkor sztrájkolhatnak. De az a sztrájk, ahogy annak az eredménye is csak arra az egy szakképzési centrumra érvényes. 

„Igen, néhány szakképző intézmény bekapcsolódott a szakszervezetek sztrájkjába, de azt szabálytalanul tették. Hiszen minden ott dolgozónak munkaszerződésben rögzített bére van, és amikor neki az egyéni béralkut ebben meg kellett volna kötnie, nem figyelt oda” – mondja az elnök. Azt is hozzáteszi, azoknak, akik a szakképző centrumokból részt vettek a sztrájkban, elsősorban az önérzetét sértette, hogy a kormány lehetetlenné akarta tenni a sztrájkot. Egyébként a szakképzésben szerinte a munkaszerződésekre kell helyezni a hangsúlyt.
 
Tóth József azt mondja, ő, mint szakszervezeti elnök a foglalkoztatással kapcsolatban megfogalmazott 14-15 olyan dolgot, amit mindenképpen rendezni kell. Például a munkaszerződésbe be kell vinni egy passzust arról, hogy a bért milyen módon tartják karban, mikortól és hogyan működik az egyéni és a kollektív béralku. Ezt egyébként egyetlen munkavállaló sem kérte még.  Erről Tóth József a múlt héten tárgyalt volna Pölöskei Gábornéval, az ITM szakképzésért felelős helyettes államtitkárával, de a találkozó betegség miatt elmaradt. 

Közben az egyik budapesti szakképző centrumban a szakszervezeti alapszervezet levelet írt az intézmény kancellárjának, hogy tegye meg az ez évre szóló bérajánlatát, vizsgálják felül a munkaszerződéseket, és mondják meg, hogy az egyéni béralkunak milyen prioritásai vannak. Tóth József azt mondja, már érzi, hogy ez a kérés eljutott az államtitkárságig is, mert van egy kis kapkodás. „Hiszen én tudom, hogy a kancellárnak meg a főigazgatónak egy fillérje sincs erre a béremelésre.”

A szervezeti elnök arról is beszélt, nem minden szakképzési centrumnak azonosak a bevételi és az együttműködési lehetőségei. Van, ahol az oktatóknak minden 23. megtartott órát azonnal kifizetnek. Van, ahol arra is lehetőség van, hogy év végén egy havi plusz bért kapjanak az emberek és van, ahol folyamatos a cafeteria karbantartása. Viszont van olyan is, ahol mindez nincs, nem történik semmi.

A 41 szakképző centrumban dolgozó oktatóknak arra is lehetőségük van, hogy külön megállapodásban az úgynevezett „óradíjon felüli értékkel” – ami 4000-4500 forint – az órát megtartsák a betöltetlen álláshelyeken.  

Egy szakképző intézményben egy nyugdíj előtt álló oktató, ha még osztályfőnök is, több, mint 600 ezer forintot keres, ami messze meghaladja a pedagógus életpályamodellben a kutató tanárok legmagasabb bérét. A szakképző centrumokban az oktatókat nem minimálbéren foglalkoztatják. A középfokú végzettséggel rendelkező szakoktatónak is 110 ezer forinttal emelték a bérét, amikor átszervezték a szakképzést, az az EMMI alól az ITM alá, az ott dolgozó pedagógusok pedig közalkalmazotti státuszból  a Munka törvénykönyvének hatálya alá kerültek.

Ami gondot jelent a szakképzésben, az a technikai dolgozók bérezése, ez ügyben a szakszervezet készített egy bértáblát, amit megosztott az Egységben Magyarországért programkészítő csapatával is. 

Persze a szakképzésben sem fenékig tejföl minden, hiszen fiatal mérnököket, fiatal felsőfokú végzettségű embert még mindig nem tudnak oktatóként megfizetni, a pályára állítani, mert ahhoz még mindig nem elég a bér. Tóth József azt mondja, érdemes lenne a finn példát követni, a kor igényeihez igazítani a szakképzést. A finneknél például nincsenek kötött órák, nekik – éves szinten 1500 órás – munkaidőkeretük van, amiből 34-et kell az iskola falai között tölteni. De azon belül szabadon szervezik meg a tanulási „útvonalat”. Ha kell, elmélettel, ha kell differenciált foglalkozással, vagy egyénre szabott megoldással. 

Nálunk azonban egyelőre még az iskolai rend kötött, és a szakképzés nem tudott megszabadulni a „poroszos beidegződéstől”, a kötött órától sem. Ezért az iskolai oldalról nem tudnak előrelépni, vállalati oldalról meg azért nem, mert ott az iskolai oldaltól várnák a segítséget. A magyar szakképzésben formálisan van elég szakoktató, de azt, hogy így legyen, számos helyettesítéssel érik el. A szakoktatóknak azonban a jelenlegi tanítási szisztémához nagyon sok felkészülésre lenne szükségük. A szakmai és a közismereti oktatást is jobban össze kellene hangolni, mert jelenleg ez a két dolog elmegy egymás mellett. Így kompetencia fejlesztés helyett feladatellátás van.

A ma is sztrájkoló, a Klebelsberg Központ hatálya alatt dolgozó pedagógusok közül sokan a múlt heti munkabeszüntetés alatti óráik leadásával folytatták a sztrájkot, hogy így tegyenek eleget a még elégséges szolgáltatásnak.

Ugyanakkor egyre többen választják a polgári engedetlenségi tiltakozási formát. Közéjük tartozott például a derecskei I. Rákóczi György Gimnázium Technikum és Kollégium, ahol kilenc pedagógus kezdett akcióba.

Nyilatkozatukban azt írták, „Tiltakozásunk jelképes, mindössze egy órát jelent, amelynek oka, hogy nem szeretnénk a nem csatlakozó kollégákat nehéz helyzetbe hozni a helyettesítéssel. Ebben az órában nem vesszük fel a munkát, nem folytatunk oktatási, nevelési tevékenységet. Ezzel együtt szeretnénk kifejezni, hogy a szakszervezetek követeléseivel egyetértünk”

A Civil Közoktatási Platform (CKP) gyűjtése szerint a polgári engedetlenségi mozgalomban résztvevő intézmények száma 399-ről 408-ra, míg a tiltakozó akcióban résztvevő pedagógusoké 7269-ről 7406-ra nőtt. 

A szülők is sok helyen támogatják a pedagógusokat a harcukban. A Publicus Intézet pár napos kutatása szerint a magyar lakosság mindössze 21 százaléka osztja a kormány azon álláspontját, miszerint a pedagógussztrájk csak politikai hangulatkeltés a választások előtt. Inkább hisznek a pedagógus szakszervezetek állításának: 63 százalék azt válaszolta, a tanárok fizetésük emelése érdekében álltak bele a sztrájkba. A Telex által publikált kutatási eredmények alapján még a fideszes választók is rendkívül megosztottak a kérdésben. Vagyis az ellenzékiek elsöprő többsége egyetért a pedagógusok munkabeszüntetésével, de még a bizonytalanok is jobbára a tanárok oldalán állnak.

Azt pedig már Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője a Népszavának árulta el, ha a választások után az új kormány – legyen az bármilyen összetételű – nem tesz azonnali lépéseket a pedagógus szakszervezetek követeléseinek teljesítésére, akkor újabb tiltakozó és figyelemfelhívó akciókat indítanak. Elmondta azt is, hamarosan nyilvánosságra hozzák a javaslataikat, hogy követeléseiket az újonnan alakuló kormány se söpörhesse a szőnyeg alá. Arra számítanak, hogy a kormányalakítás jó ideig eltart majd, márpedig az oktatásban azonnal intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a helyzet ne romoljon tovább. Rendezni kell a béreket és a munkaterheket, hogy a döntések már az idén szeptembertől életbe lépjenek.