A pedagógusok szerint porhintés, hogy Brüsszel tartozik nekik 800 milliárd forinttal  

Rétvári Bence, a belügyminiszter parlamenti államtitkára a Magyar Nemzetnek adott július 26-i interjújában nyomatékosította az állítást. Többek között kifejtette, „ha végre nem tartják vissza tovább a Magyarországnak járó EU-s forrásokat, akkor első ütemben 561 ezer forintra emelkedik az átlagos pedagógusbér, 2025-re pedig nyolcszázezer forint körül lesz. A magyar baloldal és Brüsszel mondvacsinált okokkal akadályozta meg, hogy a most lezárult tanévben már pénzüknél legyenek a magyar pedagógusok. Az igazságügyi reform kapcsán minden kért jogszabály hatályba lépett, ez egy szupermérföldkő, semmi érdemi akadálya nem lenne a nagyobb emelés folyósításának. Költségvetési forrásból 10-10 százalékos emelést megvalósítunk, de több mint a dupláját szeretnénk az uniós források felhasználásával. Brüsszel nyolcszázmilliárd forinttal tartozik a magyar pedagógusoknak.”

Gulyás Gergely is követte ebben az álságos kommunikációban Rétvárit. A Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Napi szerint a július 27-i Kormányinfón ejtette el az ominózus mondatot: „az Európai Bizottság 800 milliárd forinttal tartozik a magyar tanároknak”.

Orbán Viktor miniszterelnök pedig a Kossuth Rádió június 28-i „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában – amiben sok mindent elismételt a tusványosi beszédéből – már azt fejtegette: „az unió tartozik Magyarországnak a határvédelemért és a kerítésépítésért körülbelül 2 milliárd euróval, a tanároknak 800 milliárd forinttal, hiszen megígérték, hogy segítenek a gyorsabb pedagógusbér-emelésben, és tartoznak a helyreállítási alap forrásaival is, amit a járvány utáni gyors gazdasági talpra állásért hoztunk létre magyar befizetéssel is.”

Erről a mantráról gyakorló pedagógusokat kérdeztünk meg – olyanokat, akik nem alakítói, pusztán elszenvedői annak, ami az oktatásban és az oktatással, a pedagógusokkal történik. Mit szólnak ehhez a hangulatkeltő pártpropagandához?

Tóth József műszaki oktató: Nyolcszáz milliárd forinttal tartozik a pedagógusoknak Brüsszel, tudtuk meg Rétvári államtitkártól. Azt nem mondta, miért. Tudtommal egyetlen magyar pedagógusnak sincs jogviszonya Brüsszellel. Ellenben a magyar állammal igen. Uborkaszezonban jól esik, hogy Rétvári államtitkár úr lelkén viseli a pedagógusok élethelyzetét. Államtitkárként és képviselőként lehetne élharcosa is az oktatásnak. Különösen abból az elvárásból adódóan, hogy már a pedagógus életpályamodell bevezetésénél is ott ült a szakszervezetekkel szemben. Nem emlékszem a tevékenységéből olyanra, hogy kardoskodott volna azért, hogy a pedagógusbérek kiszámításához alkalmazott képlet alapja a mindenkori minimálbér legyen. Ha annak idején a pedagógus életpálya az eredeti elképzelés szerint valósul meg, akkor mára a pedagógusbérek versenyben lennének a nem pedagóguspályán dolgozó diplomások bérével, és nem azt kellene a kommunikáció központjába helyezni, hogy „Brüsszel tartozik”. Azt Rétváritól megtudtuk, hogy a balliberális EU-képviselők miatt nem jutnak „forráshoz” a pedagógusok, de arról egy szó sem esik, hogy a nem kevés számú nem balliberális képviselő mit tesz és mit tett azért, hogy Brüsszel ne tartozzon a pedagógusoknak. Rétvári úr szerint amennyiben itt lenne a pénz, akkor a pedagógusok átlagbére elérné az ötszáznegyvenezer forintot (bruttó). De nincs itt. A pénz vásárlóértéke és a pálya presztízse ismert. Fel kellene gyorsítani a pedagógusok, az oktatásban dolgozók megbecsülését, mert félő a késedelem nagy kárt fog okozni. Államtitkár úr, önnek van eszköz a kezében. Ne várjon a brüsszeli tartozásra!

Turcsányi Ildikó tanár: Én Magyarországon vagyok pedagógus, a magyar oktatási rendszernek vagyok a pedagógusa, magyar állami iskolában tanítok. Azt gondolom, hogy a magyar államnak kell gondoskodnia nem csak a pedagógusok béréről – köztük az enyémről –, hanem az oktatásról is. Az, hogy azt a pénzt, amiből az én béremet fedezni kéne, honnan szerzi be - lottózik, tőzsdézik, vagy az EU-tól –, engem nem érdekel, az az ő dolga, játssza le ő. Ez pontosan olyan, hogyha itthon süteményt akarok sütni, de nincs liszt, és le kell menni venni, akkor a gyerekemet nem érdekli, hogy a szomszéd nénitől kérek rá kölcsön, vagy a munkabéremből spóroltam meg az árát, az én dolgom az, hogy legyen rá pénz. Nem kellett volna szétszórni a sok lóvét, azt akkor lenne. A pedagógusok között nyilván lesz olyan, aki a fideszes potentátokat hallgatva „Brüsszelre” fog haragudni, de a pedagógusok nagy része nem Brüsszeltől várja a megoldást. Magyarország valóban része az uniónak, de hogy kapunk pénzt, vagy nem, az a politika dolga, az oktatás, a pedagógusok bérének finanszírozása nem „Brüsszel” feladata. Azt gondolom, hogy egy államnak a saját költségvetéséből elsősorban azt kell fedeznie, ami állami feladat. És utána lehet minden egyébre költeni, fejlesztésre, luxusra, hobbira a maradék pénzből. Ez olyan, mint egy családi költségvetés: a rezsit, az élelmiszert, amit elfogyasztunk, ki kell fizetni a fizetésemből. Az jön be. Ha most én ezen felül akarok venni egy cserép muskátlit a teraszomra, majd megnézzük, honnan tudunk rá pénzt előkeríteni. Szerintem a pénzek elosztási mechanizmusa nem tökéletes állami szinten. Az, hogy mi most Brüsszeltől várjuk a megváltást, hamis illúzió. Ha kapunk, nagyon fogunk örülni neki, de ha nem, az oktatás finanszírozása akkor is az állam feladata. A fideszes vezetők azt hangoztatják, hogy ők adnak 10 százalékos béremelést, de, ha megkapjuk a pénzt, már lehet 800 ezer forint is a fizetésünk 2025-ben. Én is hangoztathatnám, hogyha nyernék a lottón, akkor már fenn lenne a napelem a tetőnkön. Ők ne a brüsszeli pénzzel érveljenek, érveljenek azzal a pénzzel, ami a költségvetésben benne van. Szerintem épp elég adót beszednek a népektől. Az abból befolyó összeget kéne az alapfeladatokra elosztani, és minden másra ott van Brüsszel. 

Verba Magdolna óvodapedagógus: Amikor meghallom, hogy Brüsszel tartozik a pedagógusoknak 800 milliárd forinttal, akkor arra gondolok, hogy az egész hatalmas porhintés, óriási félretájékoztatása a közvéleménynek. Amikor a státusztörvényt elfogadták, és hallgattam, mit mondott róla Rétvári Bence államtitkár meg Gulyás Gergely miniszter, akkor azt én értő füllel hallgattam. De sajnos, a társdalom többsége nem járatos ebben az ügyben, és laikus emberként hallgatja. Elmondják neki, hogy milyen csodálatos ez a státusztörvény, 50 nap szabadsága lesz a pedagógusnak, meg annak is, akit köznevelési jogviszony hatálya alá helyeznek, és hogy még képletesebb legyen, kiemelik, hogy az tíz hét, Azt is hangoztatják, hogy 800 ezer forint lesz a pedagógusok bére ’25-re, azért, hogy a felzárkóztatás megtörténjen. Ha sokat hallja, akkor elhiszi. Közben az csendesen elsiklott, hogy mindez csak akkor lesz, ha Brüsszeltől megkapjuk a pénzt. Most pedig azt mondják, hogy Brüsszel nem adja. Aki nem lát bele, vagy nem is akar belelátni, nem gondolja tovább, elhiszi ezeket szlogeneket. Az is felbőszített egy kicsit, hogy a teljesítményértékelés lesz majd a 2024/25-ös tanévtől, és aki a gyerekekkel többet foglalkozik, majd több pénzt keres, aki nem úgy dolgozik, az még az alapot sem keresi meg, sőt, attól még el is lehet venni. Aki ebbe belelát, az tudja, hogy ez mit jelent, mit takar. Meg azt is tudja, hogy a ma dolgozó pedagógus – ahogy a múltban is – a lelkét kitette, hogy biztosítsa a gyerekek számára a legjobbat, több időt szánt rájuk, nem nyolc órát, elvitte haza a munkát, amit lehetett. Vagyis eddig is rengeteg időt, energiát szánt a gyerekekre, a tanításra, arra, hogy fölkészüljön a másnapra, és a lehető legjobban, legszemléletesebben tudja nekik azt adni, amiből majd tanulnak, tapasztalatokat szereznek.  Ez hatalmas munka, és mindezt az időt a családjától, és saját magától vette el. De a megtévesztő lózungon felül is van még valami, amin felháborodom. Mutasson már nekem a kormány még egy olyan szakmát, vagy hivatást, ahol külső segítségtől várják a csodát, azt, hogy felemelik a fizetést. Nincs még egy ilyen. Csak a pedagógusok. Miért? A pedagógusoké miért alábbvaló hivatás bármelyik másnál ebben az országban? Soha nem hallottam még egyetlen szakmáról sem, amelyiknek azt mondták volna, majd akkor kaptok fizetésemelést, ha Brüsszel megküldi a pénzt. Szerintem ez már nem külső ok miatt van így, ez már a kormányzat hibája.

Ennek kapcsán idézzük fel ismét Totyik Tamás, a PSZ akkor még alelnökének június 18-án adott nyilatkozatát a Hírklikknek: „Szeretnénk látni, hogy a kormány milyen írásbeli javaslatot tett le az Európai Bizottság elé a pedagógusok béremelésével kapcsolatban. Ismereteink szerint ugyanis 2021 februárja óta semmilyent.”  Elmondta, hogy a Belügyminisztérium a 2025-re ígért bruttó 800 ezres tanári átlagfizetéssel próbálja a pályán tartani vagy visszacsábítani a pedagógusokat. Szerinte sem a törvénytervezet, sem pedig a 2024-es költségvetés nem tartalmaz valódi garanciákat a béremelésre. A kormány viszont már tavaly decemberben lehívhatta volna a pedagógusok bérrendezésére szánt uniós forrásokat, ehhez csak néhány jogszabályt kellett volna módosítania, ám az Európai Bizottsággal továbbra sincs megegyezés. Azt is elmondta, hogy a béremelést a kormánynak kell előfinanszíroznia, az EU-s támogatások utána érkezhetnek meg. Ennek ellenére, a költségvetésben semmilyen forrást sem különítettek el a pedagógusok folyamatosan ígérgetett béremelésére.