A Pegasusgate durvább botrány lehet, mint a Dunagate volt

Mint a Hírklikk is megírta, a Direkt 36 egy nemzetközi oknyomozó csapat részeként bombát robbantott vasárnap este, amikor megírta: évekkel ezelőtt elkezdték használni magyar célszemélyek ellen is az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust, és a célpontként kiválasztott emberek között voltak tényfeltáró újságírók (megjegyzés.: köztük egyébként a botrányt kirobbantó nyomozásban részvevő, az arról szóló első cikk két szerzője is), valamint ellenzéki, ellenzékhez köthető közéleti, gazdasági személyek, illetve az ő szűkebb környezetük. 2016-tól kezdve a világ több mint 50 országában végeztek megfigyelést ezzel a módszerrel, köztük Magyarországon, ahol háromszáznál is több célpontot fedeztek fel az oknyomozás során.

Mint a Direkt 36 írta, „A nemzetközi tényfeltáró csapat birtokába jutott adatokból az nem derül ki egyértelműen, hogy pontosan ki vetette be a kémszoftvert. Több körülmény is erősen utal ugyanakkor arra, hogy a magyar hatóságok használták a programot a magyarországi célpontok ellen... Az NSO határozottan állítja, hogy ők csak kormányoknak és állami szervezeteknek adják el a szolgáltatásukat, és számos információ mutatja azt, hogy Magyarországon az után jelent meg a kémszoftver, hogy 2017-ben és 2018-ban magas szintű találkozók voltak az izraeli és a magyar kormány között”.

Aki elég idős, annak azonnal a Dunagate, a rendszerváltás idején lezajlott politikai alapú lehallgatási botrány jut az eszébe. Akkor a Belügyminisztérium Állambiztonsági Szolgálata titkos eszközökkel és módszerekkel ellenzéki pártokkal, szervezetekkel szemben folytatott – alkotmányellenesen – nyomozást, ami azonban kiderült és a belügyminiszter lemondásába került.

Ezen állhat vagy bukhat a botrány utóélete

Hogyan viszonyul a mostani Pegasusgate a Dunagate-hez? – kérdeztük Tarjányi Pétert, aki szerint, ha kiderül, hogy „valamilyen fajta álügy kapcsán folyt a megfigyelés, amelyhez csak a telefonszámok voltak igaziak, akkor nagyon durva ez az ügy, súlyosabb, mint amilyen a Dunagate volt”. 

A szavaiból egyébként az derül ki, hogy ugyan bizonyos hasonlóságok találhatók a két botrány között, de ez a mostani mégis „hihetetlen módon más”, mint az volt. Most ugyanis van egy konkrét dátum, esemény, amihez lehet kötni az egyik lehallgatási szálat.

Ez nem más, mint a 2018 június 5-én, a milliárdos üzletember, médiatulajdonos Varga Zoltán budai házában rendezett vacsora, amelyen heten vettek részt. Ez Tarjányi szerint azért lényeges, mert ez alapján konkrétan „kereshető” az ügy, „s ha bebizonyosodik, hogy ehhez a vacsorához kapcsolódóan végezte a szolgálat valaki(k)nek a megrendelésére, valakik részvételével a titkos megfigyelést a Pegasus technológiájával, akkor a többi megfigyelést már nem is kell bebizonyítani, ha egy bebizonyosodik, akkor az egész bebukott”.

Azaz, ebben az ügyben nem az az igazi újdonság és érdekesség, hogy történt ilyen megfigyelés („persze az is”), hanem az, hogy nagyon precízen egy vacsorához kapcsolódóan végezte a szolgálat valaki(k)nek a megrendelésére, valakik részvételével. „Az a bizonyos 2018. június 5-i vacsora elegendő ahhoz, hogy bebizonyosodjon, igaz-e az ügy. Ez a leglényegesebb momentum, ezen állhat vagy bukhat a botrány kimenetele” – szögezte le.

Nem a szoftver eredete a fontos

A biztonságpolitikai szakértő szerint egyébként korántsem az a lényeges (ami a magyar sajtóban kissé félremenve túlságosan nagy hangsúlyt kap), hogy egy izraeli szoftverről van szó, hiszen a program származhatnak bárhonnan. Létezik egy ilyen technológia, amibe Magyarország bevásárolta magát, de régebben is voltak hasonlók, a többi között svájci és  német – magyarázza, aláhúzva, hogy  „nem a technológiát adó ország a lényeg”.

Szakmai szempontból nem abban van az igazi hír, hogy  több mint 50­ ezer embert megfigyeltek, hiszen a titkosszolgálatok (mint a magyar is) ezért veszi meg ezt a terroristákra, szervezett bűnözi csoportok megfigyelésére kifejlesztett, kizárólag állami szervezeteknek értékesíthető rendszert. Ám nálunk – a hírek szerint – megközelítőleg 300 embert figyeltek meg, és köztük kapásból találtak számos újságírót, valamilyen ellenzékhez tartozó embert, az ellenzékhez kapcsolódó gazdasági körhöz tartozó személyt, stb..

Hat kérdés az igazsághoz elvezető úton

A biztonságpolitikai szakértő végigvezette, hogy milyen szakmai kérdésekre kell válaszokat találni ahhoz, hogy tisztán lássunk a botrányban. Ezek a következők:

1. Ténylegesen elképzelhető-e, hogy közéleti, gazdasági személyeket, ellenzéki szereplőket, újságírókat lehallgatnak, megfigyelnek?

2. A Pegasushoz hasonló technológiákkal az elmúlt időszakban a titkosszolgálatok végeztek-e valamilyen ügyre vonatkozóan megfigyeléseket?

3. Volt-e információgyűjtési akció a konkrét napon, 2018. június 5-én (illetve a körülötte lévő pár napban, merthogy esetleg a résztvevők rosszul emlékeznek)?

4. Történt-e információgyűjtés azokra a telefonszámokra, amelyekkel az oknyomozók rendelkeznek, és amelyekről a gazdasági szereplők elismerték, hogy az övék?

5. Ha a 4. kérdésre a válasz igen, akkor adódik: ki volt a megrendelő, akinek a megrendelése alapján a szakszolgálat az információgyűjtést végezte?

6. Ha megvan a megrendelő, akkor pedig az merül fel: milyen alapon végezték a munkát és milyen alapon történt az ügy (megfigyelés) elrendelése? Ki adta ki (kik adták ki) az ahhoz kapcsolódó engedélyt?

„Ha a fenti hat kérdésre kapott válaszok alapján kiderül, hogy szervezett bűnözői csoportok megfigyelése kapcsán ’mellesleg’ figyeltek meg  ellenzékieket, újságírókat, gazdasági szereplőket, médiatulajdonosokat, akkor a magyar titkosszolgálatok esetében precedens nélküli az eset” – szögezte le Tarjányi.

Rossz hír a kormány számára

A biztonságpolitikai szakértő szerint egyébként nagyon egyszerű kideríteni, hogy a szervezett bűnözésre ráhúzott ügy(ek) kapcsán történt-e a célszemélyek  beszélgetéseinek, számítástechnikai adatforgalmuknak, sms-eiknek, stb. a megfigyelése. Ugyanis, ha a fentiek megtörténtek, azoknak nyoma van, ezeket a napló-file-okat pedig meghamisítani szinte lehetetlen, „ami  a kormányzat számára rossz hír”.

A szakszolgálatnál adott telefonszámra, szinte  órára-percre meg lehet határozni, hogy történt-e-adatgyűjtés egyes telefonszámokra, a rendszer pedig naplóz, s bár ezeket el lehet tüntetni, de arról is marad napló-file. Ha utóbb pedig egy vizsgálat során kiderül, hogy – mondjuk az idén július 18-án – belenyúltak a rendszerbe, s – 2018 június 5-i – adatokat tüntettek el, akkor nincs miről beszélni. Az önmagában is felér egy beismeréssel – szögezte le Tarjányi Péter.

A vizsgálat elmaradása beismerő vallomás

A fent már felsorolt „egyszerű” kérdésekre első menetben a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának kell keresnie a választ. A testület összehívását az ellenzék már amúgy kezdeményezte is. A választ pedig könnyű megtalálni – állítja Tarjányi.

„Ha elmarad a vizsgálat, az  önmagában is egy beismerés. Ha pedig  vizsgálódnak, akkor nem lehet azt hosszú ideig elhúzni, mivel csak egyetlen napra – arra a bizonyos 2018. június 5.-ére – kell csak kiterjednie a vizsgálatnak” – mutatott rá, megjegyezve, hogy ha rajta múlna, akkor a dátum körüli hét nap történéseit nézné meg. „Ha pedig kiderülne, hogy valóban történt abban az időszakban a szakszolgálat oldaláról információgyűjtés, akkor nagyon nincs rendben a dolog, akkor a kormány egyszerűen nem tehet mást, mint hogy elrendeli a vizsgálatot, az ezért felelős személyek pedig lemondanak” – szögezte le.

Büntetőjogi felelősség az igazmondás

Szerinte nagyon tiszta a helyzet, amire az oknyomozók rábukkantak, s az sem véletlen, hogy határozottan ezt az egy napot, vacsorát nevezték meg. Ez ugyanis elég ahhoz, hogy kártyavárként omoljon össze az ügy, s derüljön ki a megfigyelési botrány – fejtette ki. Kérdésünkre, hogy mennyi idő kellhet mindehhez, Tarjányi  úgy vélekedett, ha elrendelnek egy ilyen ellenőrzést, körülbelül egy napon belül ki lehet deríteni a tényeket.

A bizottsági ülésen hoznak egy döntést, „bár mivel kormánypárti többség van a testületben, azonnal le is szavazhatják a vizsgálat elindítását, ám ez azzal a veszéllyel járna, hogy az egész világ számára világossá válna, hogy történt ilyen megfigyelés”.

Ha elindulhat a vizsgálat, akkor első lépésként meg kell hallgatni a titkosszolgálatok vezetőjét, ha pedig gyorsítani akarják az ügymenetet, akkor előrehozhatnak egy döntést arról, hogy a legközelebbi meghallgatáson számoljon be arról, történt-e vagy sem ilyen megfigyelés azzal a bizonyos, 2018. június 5.-i nappal kapcsolatban. A dolog nem bonyolult, elég a szakszolgálat vezetőjének egy-másfél hetet adni arra, hogy szállítsa a választ.

Nem merül-e felül, hogy a bizottságban nem fogja feltétlenül az igazat mondani? – vetettük közbe, ám Tarjányi szerint „nem árt igazat mondani, hiszen  büntetőjogi felelőssége van ebben a szakszolgálat vezetőjének, azaz, felelősségre vonható, ha hazudik”.

A kormány is belebukhat, ha...

Mi lehet a következő lépés azután, ha a szakszolgálat vezetője beismeri, hogy voltak ilyen megfigyelések az adott dátum kapcsán? Hiszen a valódi felelősöket kellene megtalálni.

Erre a felvetésünkre Tarjányi kifejtette, hogy a legfőbb ügyész, a belügyminiszter, a miniszterelnök rendelhet el vizsgálatot. „S van az a helyzet, amiben ennek elmaradása egyet jelent a beismeréssel” – szögezte le, hozzátéve, „Egyszerűen nincs más esélyük, mint elrendelni a vizsgálatot, hogy kiderüljön, kik a felelősök”.

S hogy kik lehetnek a megfigyelés elrendelésének a felelősei? A nyomozási bíró vagy az igazságügyi miniszter – mondta a biztonságpolitikai szakértő. Akinek a szavaiból azonban az is kiderült, nem szeretne előrefutni és hipotézisokba bocsátkozni azt illetően, hogy milyen magasra érhetnek a szálak. Mint például megjegyezte: nem feltétlenül tud az igazságügyi miniszter arról, ha egy nyomozási bíró elrendel egy ilyen megfigyelést, lehallgatást.

„Az persze már kérdés, ha az derül ki, hogy a miniszter hagyta jóvá, illetve, hogy rendszerszinten, ténylegesen rendszeresen történtek ilyen megfigyelések valamelyik titkosszolgálat által” – mutatott rá. S hogy akkor mi van? „Akkor a kormány egészének is le kell mondania” – szögezte le.