A politika már nem csupán egy szűk elit játéktere

A szavazók döntését egy közeli választáson mennyiben befolyásolná az a bizalom vagy bizalmatlanság, amit egy jól vagy gyengébben sikerült megszólalás ébreszt az emberekben?

A politikusokba vetett bizalom gyakran képes felülírni még a választó amúgy erős pártpolitikai orientációját is. Számos felmérés kimutatta, hogy a magát jobboldalra pozicionáló Magyar Péter táborát jelentős számban a korábbi ellenzéki pártoktól elfordult baloldali szavazók alkotják, mert már nem bíznak abban, hogy azok a vezetőik, akik tizenöt éven keresztül képtelenek voltak erőt felmutatni a kormánnyal szemben, majd most, 2026-ban, valami csoda folytán, képesek lennének erre. Ez a bizalom vagy bizalmatlanság akkor is szerepet játszhat majd a választó döntésében, amikor azt kell mérlegelnie, rábízhatja-e az ország sorsát egyik vagy a másik oldalra vezetőjére? Kiben látja a kormányzó képességet és kiben nem? Két dolog nagyon összefügg egymással: az intézményi és az egyénbe vetett bizalom. Ez a kettő az egyik legjobb indikátora a társadalmi folyamatoknak. Minél bizalmatlanabb egy társadalom, minél kevésbé fogadják el az intézményeket, annál inkább individualizáltak, annál jobban befelé fordulók az emberek. Ebben a tömegek befolyásolhatóságát tartom a legnagyobb veszélynek, mert olyan elveszetté válhatunk, mint az erdőben bolyongók, akik próbálnak egyedül megküzdeni a bozótossal. Minél nagyobb a társadalom vezetőkbe vetett bizalma, annál erősebb a társadalmi szövet, annál inkább hajlandóak az emberek együttműködni, szerveződni, szervezeteket létrehozni és közösségi alapon működni.

Orbán beszédéről az elemzők úgy látják, meggyőzőbb volt, egy tapasztaltabb vezető benyomását keltette. Ön is így gondolja?

Ha az utca embere is így érezte, akkor ennek a későbbiekben lehet szerepe. A miniszterelnököt lehet kedvelni, vagy a politikáját elutasítani, de azt a sok évtizedes politikai tapasztalatot, amivel rendelkezik, nem szabad kétségbe vonni. Rendkívül rutinos szereplő, évtizedek óta tart fontos beszédeket, ebben is komoly gyakorlatot szerzett. Nem csodálkozom azon, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben összeszedettebben állt a pulpitusra, mint rutintalanabb ellenlábasa.  Kétségtelen, hogy egy tapasztalt vezető beszédét hallottuk, de a sikeressége nem ott és nem akkor dől el, amikor elhangzik. Most még nagyon kevés idő telt el, mind a két megszólalás önmagában értelmes volt, de a legfontosabb azok utóélete lesz. Egy vagy két nap múlva, a következő hetekben melyikre és milyen módon fogunk emlékezni? A beszéd, hogy úgy mondjam, önmagát „viszi tovább”. Az előadó retorikai képessége egy dolog, az a helyszínen, viszonylag szűk közönség körében vált ki valamilyen visszhangot. A benne lévő tartalom az, ami a közbeszédben tovább él, és az teszi jelentőssé, hogy abból milyen következtetéseket von le a választópolgárok egésze, vagy csendben elhal, felülírják az újabb történések. Hozzá kell tennem, hogy annak már önmagában is jelentősége van, hogy most két beszédről beszélünk, és nem egyről. Kötcsén a miniszterelnök 24 éve rendszeres vendég, azóta senki sem merte még csak megkérdőjelezni sem, hogy az ott elmondottaknak az ország szempontjából meghatározó jelentőségük van. Ez mindig letarolta a médiát, mindenki a nagy „világmegváltást”, a Fidesz belső titkait kereste a mondatai mögött. Most minimum arról beszélünk, hogy hallottuk az ő szempontjait, és megpróbáljuk összevetni, ezeket hogyan látja Magyar Péter?

Valóban politikai pikantéria két versengő ember politikai gondolatait összevetni. Van annak jelentősége, hogy egy szeptember elején elmondott beszédből mit hall ki a jövő évi választó?

Igen, ez sokak fejében megfordulhat. Amit a két politikus szeptember 7-én elmondott, az majd annak a fényében lesz érdekes, hogy mit fogunk hallani az első parlamenti ülésnapon, aztán október 23-án, vagy március 15-én. Most egy statikus állapotot érzékelünk, két versengő felet hallottunk, de ennél sokkal izgalmasabb lesz, mit látunk-hallunk majd a kampány folyamatában, dinamikájában. Önmagában nagyon fontos, hogy a politika újra versennyé vált, az a bizonyos centrális erőtér, amit 2009-ben éppen Kötcsén hirdetett meg Orbán Viktor, most széttört. Egyértelműen vége lett, s ezzel párhuzamosan az is világossá vált, hogy másfél évtizedes fideszes hegemónia után, a politika elkezdett ismét demokratizálódni. Korábban ez egy szűk politikai elit „játéktere” volt, most sikerült széles társadalmi rétegeket bevonni. Ez önmagában komoly cselekedet. 

A miniszterelnök elhíresült mondása: ne azt nézzék, mit mondok, hanem mit teszek. Most sok mindent mondott. Meg is tudja majd tenni? 

Azt tesz meg, amit csak akar. „Mi mindig azt csináltuk, amit mondtunk, és azt teljesítettük is” – mondta, de volt ebben némi csúsztatás. Szerinte erre épül a bizalom, amely miatt sorra nyerték a választásokat, és úgy véli, a következő választásnak is az lesz a kulcsa: kiben lehet bízni?

Sokat vállalt. Július elsejétől adómentes a csecsemőgondozási díj és a gyed, felével nőttek az adókedvezmények, elindult az Otthon Start, érkezik a nyugdíjasok utalványa, októberben jön a háromgyerekes anyák adómentessége, a nyugdíj-kiegészítés, utána januárban a fegyverpénz, és a kétgyerekes anyák adómentessége, majd a 13 százalékos minimálbér-emelés, és kifizetik a 13. havi nyugdíjat. Ennyi pénz nincs is az államkasszában… 

„A Tisza ezüst tálcán kínálta fel a fejét, fogadjuk el” – jelentette ki Orbán arra utalva, hogy az ellenfél azt mondta, ha választást nyer, akkor majd egészen mást fog csinálni, mint amit most ígér. Amiket viszont ő felsorolt, azok mind egyértelmű elsőbbséget élveznek a kormányzat szemében, s ha kell, akkor természetesen a kutyát sem fogja érdekelni az államadósság növekedése. Ilyenkor a választási kampányban felülíródnak a racionális megfontolások. Emlékezzünk 2022-re, az akkor elhatározott adó-visszatérítésekre, vagy a 13. havi nyugdíj teljes összegének kifizetésére. A választási kampány és a racionalitás tehát két külön fogalom. A szavazatok elnyerése, maximalizálása mindent felülír. Érdekes, hogy most Kötcsén semmilyen újdonsággal nem rukkolt elő a kormányfő. Tulajdonképpen azt üzente, hogy „pontosan tudjátok, tőlünk mit kaptok, bennünket ismertek, már tudjátok, hogy mire számíthattok, de a Tisza elhozza a balhé politikát, amit jól mutat, hogy éppen, a kormánnyal egyidőben kellett Kötcsére jönniük. A Fideszt lehet nem szeretni, bírálni, korrupcióval vádolni, de ez még mindig jobb, mint az a káosz, meg mindaz, amit esetleg a másik hoz a választók nyakára”. Két nagyon világos világkép csapott össze abban a kis faluban.