A rasszizmus tényleg nincs a tanmenetben?

Először persze a szülők lázadtak fel, féltették a gyerekeket. Jóllehet, tudták, hogy az antiszemitizmus, vagy a rasszizmus nem iskolai tárgy, ám ifj. Hegedűs nevének említése ezt aligha garantálja. De ne szaladjunk előre. az egész ügy akkor kezdődött, amikor a szülők a hitoktatásra még tavasszal beíratták gyerekeiket. A katolikus és református hitű apák és anyák számára ez természetes lépés volt, és a bibliaórát és erkölcstant is sokan jó szívvel választották.

Némi politikai mellékízt akkor éreztek, amikor a zsidó gyerekek szüleinek el kellett dönteni, hogy a honi zsidóság általános képviselőjét, tehát a Mazsihiszt, vagy a Köves Slomó-féle ortodox irányzat előadóját válasszák. Állítólag ez volt az első eset, hogy ilyen választásra, vagy döntésre késztették a gyerekeket. Itt azonban ne akadjunk le. Írásunk ugyanis kifejezetten arról szól, hogy mi történt azután, hogy a hírhedt lelkipásztor ifj. Hegedűs neve hitoktatóként felmerült Budapest néhány belvárosi iskolájában.

A tanév első napjaiban még semmi nem történt. Kialakult az órarend, minden egyéb mellett helyére került a hitoktatás is. Az első meglepetés csak akkor történt, amikor a református gyerekek szüleinek megemlítették, hogy ifj. Hegedűs maga vállalja a gyerekeik hitoktatását. A közéletben járatos édesanyák azonnal felszisszentek. Ugyanis jól emlékeztek arra, hogy a lelkipásztor saját egyházától akkor kapott először megrovást, miután a Hazatérés templomában Horthy szobor avatása utáni istentiszteleten vétett saját egyháza, a Magyar Református Egyház törvényei ellen.

Az ügyben eljáró bíró álláspontja szerint ifj. Hegedűs a panaszolt igehirdetésében olyan kifejezéseket használt, amelyek alkalmasak viszálykeltésre, illetőleg arra, hogy másokban megütközést, megbotránkozást váltsanak ki. Az eljáró bíró tapintatosan nem nevezte meg az inkriminált kifejezéseket, de ítéletében kimondta: ifj. Hegedűs célja nem Krisztus követése, hanem egy torz politikai eszme szolgálata.

 Hogy nem volt alaptalan az ítélet, bizonyította az is, hogy egy későbbi, „anticionista” rendezvényen Hegedűs a cigányságot biológiai fegyvernek nevezte. Egyébként a megrovást, mint büntetést kiszabó dr. Szathmáry Béla azt mondta: Ifj. Hegedűs az eljárás során tanúsított magatartásával is megszegte a lelkészi esküjében vállalt kötelezettségét. Egyrészt eltűrte az általa odahívott egyháztagok rendzavaró magatartását, másrészt a határozathirdetés közben látványos kivonulással bizonyította, hogy nem ismeri el maga fölött az egyházi törvényes hatóságot.

A büntetés ellenére, ifj. Hegedűs Lóránt maradt a helyén, s csak találgatni lehet, hogy egyháza azért nem mentesítette a lelkészt a szolgálat alól, mert jó kapcsolatot ápolt az akkor legszélsőségesebb MIÉP, majd a szintén radikális Jobbik vezetővel. Mindenesetre a belváros akkor regnáló polgármestere azt kérdezte a reformátusoktól, hogy antiszemita megnyilvánulásaival meddig szórhatja még a gyűlölet magvait Ifj. Hegedűs a belvárosi templomban? 

A válasz mindmáig nem született meg, időközben azonban a szakma honi irányításával megbízott Klebersberg Tankerületi Központ, hivatalos nevén KLIK elérkezettnek láthatta az időt, hogy feltehetően a református egyház javaslatára ifj. Hegedűs oktassa a romlatlan korban lévő, könnyen befolyásolható általános iskolásokat.

Érthető, hogy a szülők fellázadtak. Először csak pusmogtak egymás között, később felkeresték a tanárokat, akik egzisztenciális félelemből nem merték elküldeni hírhedt lelkipásztort. Próbálták csitítgatni a szülőket, hogy ne csináljanak botrányt. Egy idő után azonban az édesanyák félelmük ellenére is fellázadtak. A történetet titoktartás mellett elmesélő szülők egymás után íratták ki gyerekeiket a hitoktatásról. Az alaptörvényre és a lelkiismeret szabadságára hivatkoztak. Így aztán ifj. Hegedűs Lórántnak katedrája ugyan talán még van, de tanítványa viszont már egyetlen iskolában sem maradt. Reméljük.