Tiszta lappal indulhat Polt Péter utóda
A legfőbb ügyész posztjára jelölt Nagy Gábor Bálint felkészült jogász hírében áll. Minden azon múlik, hogy a pártatlanság szolgálatában felvállal-e bizonyos belső átszervezéseket, konfliktusokat a politikai elittel, a kormánnyal. Így értékelte a Hírklikknek az államfő e héten hozott döntését Szabó Gabriella korábbi bíró, aki a magyar menekültügyi törvénnyel kapcsolatban kért állásfoglalást az Európai Bíróságtól, és feltehetően emiatt eltávolították a bírói karból. Sulyok Tamás jelöltje egy korábbi büntetőbíró, a Legfőbb Ügyészségre beosztott főosztályvezető ügyész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. A legfőbb ügyész kinevezésének joga ezúttal is az Országgyűlés, illetve a kormánypárt kezében van, mert az állást csak kétharmados többséggel lehet betölteni. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett erre más párt jelöltjének esélye sem volna. Egy ellenzéki politikus mindenesetre így kommentálta a jelölést: „lehet, hogy a fideszesek úgy gondolják, nincs rá szükségük, hogy 2034-ig hozzájuk lojális személy vezesse a vádhatóságot? Vagy az új jelölt is valójában belső ember?”
Annak is meglepő a döntés, aki belülről ismeri az igazságszolgáltatás működését?
Számomra is nagyon meglepő a választás, mert a korábbi években éppen az volt a jellemző az igazságügyi vezetők kinevezésére, hogy sokkal többet nyomott a latban a jelöltek politikai megbízhatósága, mint a szakmai felkészültsége. Nagy Gábor Bálintnak senki sem vetheti a szemére, hogy nem ismeri belülről az ügyészséget, mindenki emlékezhet, hogy az úgynevezett „lúgos orvos” ügyében milyen nagyszerűen képviselte a vádat. Arra a perre magam is nagyon figyeltem, fontosnak tartottam, hogy a sértett elégedett volt az ítélettel, az ügyész bravúros perbeszéde után pedig a Kúria jelentősen megemelte a vádlottra kiszabott büntetést. Úgy gondolom, ezután a közvélemény számára is kifejezetten elfogadható lehet a személye. A bejelentésből az is kiderült, hogy a köztársasági elnök döntése előtt konzultált az érintett jogászi hivatásrendek vezetőivel, és azok sem emeltek kifogást.
Ez nem csak feltételezés? Az egyeztetés részleteiről nem adtak ki közleményt.
Ha a jogászi hivatásrendek bármelyikének kifogása lett volna a személye ellen, arról már tudna a közvélemény is. Abban biztos vagyok, ha az ügyvédi kamara nem értett volna egyet a döntéssel, azt már nyilvánosságra hozták volna. Az ügyvédek az igazságszolgáltatás legszabadabb, legfüggetlenebb szereplői, a helyzetükből adódóan nem kell retorziótól tartaniuk. Ha a Kúria elnöke, az OBT vagy az OBH hallgat, az talán érthető.
Nem vethet árnyékot a jelölt szermélyére, hogy Polt Péter kabinetfőnöke volt?
Szerintem nem. Ha mérlegre tesszük a szakmai életútját, ha figyelembe vesszük, hogy komoly bírói és ügyészi gyakorlat áll a háta mögött, és egyetemi oktatóként is jegyzik a nevét, akkor az előbbi „értékei” mellett ez a beosztása súlytalanná válik.
Az igazi kérdés nem is ez, sokkal fontosabb, hogy milyen szerepet vállal majd az új székében.
Pontosan így van. Milyen döntéseket fog hozni, ha olyan ügyek kerülnek az ügyészség elé, amelyekben a politikai és a hatalmi elithez tartozó személyek érintettek. Kemény vagy elnéző lesz-e a korrupciós ügyekben? Más mércével kezeli-e vezetése alatt az ügyészi hivatal a kormánypárthoz kötődő visszaéléseket és másképpen az ellenzéket érintő vádakat? Egyformán szigorúak és milyen gyorsak lesznek a vizsgálatok? Erre majd csak akkor kapunk választ, ha az első ilyen feljelentés az asztalára kerül.
Kényes ügyek már most is vannak terítéken. Mindjárt az MNB alapítványai körüli visszaélések…
Erre gondoltam én is. Botrányos korrupciós ügynek tűnik, amelyben a nyomozást nem is a rendőrségre, hanem a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodájára bízták, de ha elkészül a feljelentés és felvetődik valakinek – vagy valakiknek – a büntetőjogi felelőssége, az eljárás lefolytatása az ügyészségnek is komoly vizsga lesz.
Az utóbbi időszakban nagyon sok ellenzéki politikust vádoltak meg korrupciós bűncselekményekkel. Volt, akit feltételezett néhány millió elfogadásáért hosszú hónapokra börtönben tartottak, Völner Pált majd százmillióért le sem tartóztatták.
Az, hogy Nagy Gábor Bálint mennyire számít a jövőben pártkatonának és legfőbb ügyészként mennyiben tekinti küldetésének a pártatlan eljárásokat, az hamarosan kiderülhet. Jövőre választások lesznek, a belpolitikai helyzet kiélezett, az ellenzék egyik pártja jó eséllyel készülhet a megmérettetésre. Nem lehet kizárni, hogy a Legfőbb Ügyészség is kaphat olyan „megrendeléseket”, hogy az igazságszolgáltatás hosszabb-rövidebb időre „vonja ki a forgalomból” valamelyik párt politikusát. Ezekben az esetleges „kirakatperekben” szerepet szánhatnak az ügyészi apparátusnak is. Addig a szememben a leendő legfőbb ügyész pártatlan, hozzáértő szakember. A jogászi hivatásrendek is ezzel a bizalommal fogadják, hiszen felkészült jogász hírében áll. Minden azon múlik, hogy a pártatlanság szolgálatában felvállal-e bizonyos belső átszervezéseket, konfliktusokat a politikai elittel, a kormánnyal. Képes lesz-e a szükséges mértékben távol tartani a munkatársait a politikai megrendelésektől. Ha igen, nálam tiszta lappal indul.
