A rezsim és a rezsi - az Orbán kormány gázpolitikája

A Fidesz és a rezsicsökkentés  

A rezsicsökkentés azon kevés politikai témák köze tartozik, amik az elmúlt évtized Fidesz-kormányzása alatt folyamatosan jelen voltak a kormány kommunikációjában. Ez nem meglepő, hiszen a program minden hónapban kimutatott összegekkel csökkentette az emberek energiaszámláit, ami miatt különösen kedvelt volt a választók körében. Azonban az intézkedés szakpolitikai szempontból már kevésbé népszerű.

Először is, mint központi ársapka, a rezsicsökkentés kormányzati szabályozás révén mesterségesen alacsonyabban tartja a gázárakat, mint amit a piac magától megengedne – ez pedig hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja az energiapiacokat és a gazdaságot. A rögzített árak továbbá ösztönzik az energiafogyasztást és növelik az energiaigényt, a kínálat ezzel arányos növekedése nélkül.  Ez még önmagában nem kezelhetetlen probléma, sőt, Európa-szerte élnek hasonló ársapkákkal a kormányok. Azonban míg az európai korlátok az energia és gáz tényleges költségein alapulnak, tartalmaznak egy bizonyos mértékű haszonkulcsot a szolgáltatók számára, addig a magyar kormány a piaci áraktól függetlenül határozza meg a maximális fogyasztói árat. A két ár különbségéből keletkezett hiányt a kormány egyrészt a költségvetésen keresztül (az adófizetőkön szétterítve) pótolja, másrészt viszont az energiacégekre hárítja át – akik emiatt  jóval kevesebb erőforrást tudnak fordítani az infrastruktúra fejlesztésére és a hosszútávú tervezésre.

Emiatt tehát sem az energiacégek, sem pedig fogyasztók nem tudtak megfelelően felkészülni egy olyan drasztikus áremelkedésre, amely 2022-ben következett be. Ám ezek a tényezők sokáig megmaradtak a szakértők aggodalmainak, és a rezsicsökkentés politikai ütőképessége nem csökkent a Fidesz számára. A téma súlyát leginkább talán a Fidesz legutóbbi országgyűlési választási győzelme, majd a rezsiemelkedés után visszaesett népszerűsége szemlélteti.

A pandémia utáni gyors gazdasági kilábalás, majd Ukrajna orosz lerohanása miatt az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb globális energiakrízise zajlik jelenleg. Ezt a Fidesz eleinte aktívan, és sikeresen felhasználta az országgyűlései választások előtti kampányban. 2022 februárban, a Vladimir Putyinnal folytatott találkozója után a magyar miniszterelnök kijelentette: „Ha van orosz gáz, akkor van olcsó ellátás a magyar családoknak, és van rezsicsökkentés”. Innentől kezdve a kormányzati kommunikáció gyakran kiemelte, hogy a Magyarország a piaci ár alatt vásárolja az orosz gázt, amíg Európa többi részén hiány van. A valóságban azonban pont ennek az ellenkezője történik.

Miután február végén kitört a háború, a magyar társadalom háromnegyede jelentős áremelkedéstől félt a gázpiacon. Ez pedig a Fidesznek kedvezett, mivel a korábbi rezsiharcos kormánykommunikáció után az emberek attól féltek, hogy egy ellenzéki kormány több megszorítást vezetne be, és rosszabbul kezelné a válságot. A választások után azonban gyorsan kiderült, hogy az újraválasztott kormány lépi meg azt, amit a szavazók inkább az ellenzéktől vártak.

A 2022-es energiaválság

Az energiaárak természetesen nem csak Magyarországon szöktek az egekbe. Lényeges különbség azonban, hogy amíg a gáz piaci ára a gázimport diverzifikálása miatt egy idő után normalizálódott Európában, addig Magyarország a mai napig az egyik legrosszabb árfolyamon veszi az orosz gázt.

Ennek részben a magyar energiaszektorban lévő versenyhiány az oka. Az Orbán-kormány ugyanis az ország gázellátását szinte kizárólagosan orosz importra való hagyatkozással oldotta meg. Bár az orosz gázra hagyatkozás Kelet-Európában nem (volt) egyedülálló, a magyar kormány energiapolitikája az orosz gáz importálása mellett, nagyrészt az atomenergia és a hazai fosszilis tüzelőanyag-termelés bővítésére összpontosított, így az ország gázellátása nem lett diverzifikálva.

A hazai gázpiaci verseny hiánya miatt az Orbán-kormány könnyen tudott hosszú távú szerződéseket kötni Oroszországgal, amelyek, habár biztosítják a gázellátást, rugalmatlan (és válságos áremelkedés esetében kifejezetten káros) feltételekkel rendelkeznek, amelyeket az orosz fél bármikor használhat nyomásgyakorlásra. Ráadásul a Gazprom már a háború előtt elkezdte az ármanipulációt, ami rekord gázárakat állított elő az európai vevők számára. Ez különösen rosszul érintette hazánkat, amelynek vezetése, Szijjártó Péter közbenjárásával egy különösen előnytelen szerződést kötött. A magyar-orosz gázszerződés feltételei nem nyilvánosak, de a Népszava és a G7 számításai szerint Magyarország az orosz gázt annak két hónappal korábbi tőzsdei árán vásárolja a Gazpromtól. Ez már önmagában is csökkenti az importőr mozgásterét, azonban önmagában még nem jelent komoly problémát. Azonban, ahogy a G7 is írja, Magyarország többször is épp akkor vásárolta a legnagyobb mennyiségű orosz gázt, amikor az a legdrágább volt – szembemenve az Európai trendekkel.

Közvélemény

Látható tehát, hogy az olcsó rezsi és az energiabiztonság, amik a Fidesz politikájának fontos részét alkotják, mára nagyban meginogtak. Tavaly ősszel sokan azt jövendölték, hogy egy ilyen látványos szakpolitikai hiba a Fidesz úgymond hazai pályáján a rekordmagas inflációval és élelmiszerárakkal együtt a rendszer összeomlását okozhatja majd – pláne a téli fűtési szezon eljövetelével. Azonban mindjárt vége a télnek, és első látásra ez az elégedetlenség nem érkezett meg – legalábbis nem a sokak által elképzelt intenzitással. Na de mit mondanak az adatok?

Először is, a társadalom egyértelműen válságként éli meg a jelenlegi időszakot. Ez már tavaly nyáron is látható volt, amikor a kormány módosította a rezsicsökkentés által nyújtott támogatás feltételeit – ezt akkoriban a válaszadók 80 százaléka megszorításként élte meg. 10-ből 7-en (68 százalék) úgy gondolták, hogy a Fidesz ezzel megszegi a választási kampány alatt a rezsicsökkentés védelméről tett ígéretét; sőt, 10-ből 6-an (58 százalék) egyenesen hazugságnak tartották, amikor a Fidesz a kampány alatt azt mondta „a magyar gazdaság erős, és fenntarthatóak a jelenlegi kedvezmények”. Decemberben a válaszadók 83 százalékának nehézséget jelentett a rezsi kifizetése, pedig az emberek 74 százaléka jobban takarékoskodott az energia-fogyasztásával, mint egy évvel korábban. Látszik azonban az is, ahogy a társadalom alkalmazkodni próbál a válsághoz. Januárban a válaszadók csupán 41 százalékának jelentett valamekkora nehézséget az energiaköltségek kifizetése, és csak 30 százaléknak lépte túl a háztartása az államilag támogatott rezsihatárt, pedig ez az arány júliusban még 56 százalék volt.

Másodszor, a társadalom többsége felelősnek tartja a Fideszt a kialakult helyzetért. Januárban a válaszadók 45 százaléka tartotta felelősnek a „brüsszeli szankciókat” az energiaárak emelkedéséért, amíg ugyanezért 59 százalékuk hibáztatta Oroszországot, azonban a legmagasabb arányban (69 százalék) az Orbán-kormányt tették felelőssé az emberek. Ráadásul az utóbbi csoportba beletartozik nemcsak szinte minden ellenzéki szavazó (93 százalék), hanem a bizonytalan szavazók majd’ háromnegyede (72 százalék), és a Fidesz szavazók 20 százaléka is. Emellett a kormány energiapolitikájának részletei is hasonlóan népszerűtlenek: azt, hogy az energiaárak nem követik a tőzsdei árfolyamokat, csupán az emberek 33 százaléka támogatja (52 százalék ellenében), amíg a döntő többség (68 százalék, 19 százalék ellenében) szerint a Fidesznek lenne mozgástere csökkenteni a lakossági energiaárakat. Ennek tekintetében tehát nem meglepő, hogy a társadalom 72 százaléka elégedetlen azzal, ahogy az országban jelenleg mennek a dolgok. Jogos azonban a kérdés: miben nyilvánul meg akkor ez az elégedetlenség?

 Jelenleg nem sok mindenben. Erre egy magyarázat olyan tényezők felsorolása lenne, amik befolyásolják azt, ahogy az emberek megélik ezt a válságot. Például valóban enyhébb volt az időjárás decemberben és januárban, mint arra sokan számítottak. Emellett a közbeszéd jelentős százalékát az EU-s pénzek témája töltötte ki, amelyben még ha negatív pozícióban is van a kormány, mégis rájuk irányul a figyelem. A januári adatokra tekintve, azonban valószínűbb, hogy nem az elégedetlenség másodlagos, csak az alternatíva vélt hiánya nem hagyja azt igazán megnyilvánulni. A választások óta ugyanis az ellenzék mind struktúrája, mind kommunikációja megosztottá vált. Bár a decemberi adatok szerint az ellenzéki összefogás népszerűsége megközelíti a Fideszét (26 százalék a 28 százalék ellenében, ha egy mostani választáson kellene szavazni), a biztos szavazókat megnézve, megosztottság látható az ellenzéki oldalon. Nem meglepő tehát, hogy egyelőre nem materializálódott igazán a társadalom elégedetlensége, pláne, ha a kormánymédia elsöprő túlsúlya és ereje is számításba van véve.

Mindezzel együtt, a Fidesz jelenleg kényelmetlen pozícióban van, bel- és külpolitikában úgyszintén, amit talán a bizonytalan szavazók kifejezetten magas aránya (39 százalék) támaszt leginkább alá. Kérdés tehát, hogy vajon az idő és a tél múlásával elsimulnak-e majd a feszültségek a társadalomban, illetve ad-e a jövő évi önkormányzati választások közeledte újabb lendületet az ellenzéknek térnyerésre?  Az viszont újra bebizonyosodott: önmagában válságok még nem okozzák feltétlenül a rendszer összeomlását, vagy nyernek támogatást az ellenzéknek.